Királydinnyés apokalipszis
A tenger végén a szél visszafordul,
apa sehol, a vihar feszes perem,
a gondolat, mint a halál: szertelen –
anya hangját hallani a falon túl.
A cserfes lányt a királydinnyés kertben
nem találom. Nincs sehol a régi kert,
és nem ad a makacs múlt sem némi jelt,
ami az emlékezéstől sértetlen.
Kapott kincseid tékozlod, féltelek:
nappalaid sovány rapszódiában,
steril önáltatásod is hibátlan –
lassan felfalnak az éber éjjelek.
Az idővel ráncosodik a kincs is,
bekéredzkedik az apokalipszis.
Messzeség-terápia
A közép így formálódik peremmé.
Ki rettenti a keselyűt, ha végleg
metaforává változik a lényeg,
és a gyógyulás változtat beteggé?
Az étellel díszített tányérokon
boldogot játszik a szétroncsolt énkép.
A pszichiátrián maradnál végképp,
de kiengednek. Lejárt – ne vedd zokon –
az előírt terápia. Messze még,
távol tőled a teljesség. Éhezel.
A tengert nem, csak a partot éred el:
utánad nyúl, beléd mar a messzeség.
A faltól csak óceánod ostobább –
tengered végétől nem mozdulsz tovább.
Édes-sós pszichoanalízis
A tenger végén kéred, hogy fogjalak.
Kreálsz magadnak egy másik világot,
ahol nem takarnak falcolt virágok,
ahol az irgalom sem koholt salak.
Csontjaid, bőröd elteszed holnapra –
minden éjszakád pszichoanalízis,
másodpercekre torlódik a krízis,
nem teszel félre: a holnap elfogy ma.
Tömöríti az édes-sós könnyeket
a kikezdett idő – mint elkapart seb,
a keresztre feszítésnél csendesebb
a múltban oldódó mikrokörnyezet.
Az óra kattogása csinos szalag –
a tér csak egymásra torlódott falak.
Gyógyszeres görcsökben őrizlek
Gyermek vagy: naiv, durcás, furcsa, hisztis,
bezzeg én a tapasztalt felnőtt vagyok,
fogaim közt a leszedált gőg vacog,
elkerül engem, mint leprást, a pixis.
A rajzok és betűk halhatatlanok,
mindegy, hogy három év vagy kilenc hónap.
A tétlenség miatt nem értem, hogy vagy,
és a fel nem ismeréstől hallgatok.
Állj le, ne csináld, felsért a kegyelem –
gyógyszeres mondatokban megőrizlek,
fölénk tornyosulnak a görcsös nincsek.
Keserű, émelygek. Mondják, beveszem,
és a partok elfolynak a hídon túl –
tilalmaid éle folyton kicsorbul.
