A nővárosokban az ember szerelmes lesz, a férfivárosokban vagy reggelig sörözik, mint Prágában, vagy megrémül, mint Milánóban, amint megpillantja a Sforzák várát. Velencébe viszont a szerelmesek járnak, de járhatnának a már említett magyar városokba is. Leginkább Nagyváradra, ahol a szecessziós építészet olyan remekműveket hagyott hátra, mint talán sehol másutt a világon.

Meseváros ez, az esti szürkületben a sarkon bármikor feltűnhet egy sárkány, elrepülhet egy boszorkány. Vagy egy zsidó hegedűs, akár Chagall képein…
A román szocializmus alatt a gyönyörű palotákat államosították, s hagyták, hogy pusztulásnak induljanak. Némelyikük oldalán ma is omladozik a vakolat, de több közülük magánkézbe került és újra a régi fényében csillog. Ha ma látnák őket a Moskovitsok, Sternek, Simonok, biztosan újból szerelmesek lennének. Mert ennyi szépség mellett mást nemigen lehet csinálni. Nehéz elképzelni, hogy valaki az üzleti könyveit olvasgatja a teraszon vagy a loggián, a szamárhátíves ablakok alatt, vagy éppen katonaemberként a haditervről tanácskozik.

A Sion neológ zsinagóga az alkonyatban

 

Itt lett Ady költő és újságíró, itt fogták perbe az Egy kis séta miatt, itt találkozott Lédával, és A Holnap című antológiát is itt tervezték a hajdani EMKE, ma Astoria bagolyvárában Dutka Ákossal, Emőd Tamással és Juhász Gyulával. Az anekdota szerint nem bírtak megküzdeni a névadással, mire Ady megjegyezte, hogy neki ebből elege van, fáradt. Majd holnap. Holnap foglalkozunk a dologgal. Nem tudjuk így történt-e, mint ahogy a Lédával való találkozás is zűrös.

Egyes visszaemlékezések szerint Léda barátnője, Breitner Janka mutatta be őket egymásnak ugyanitt, az EMKE kávéházban, mások viszont úgy emlékeznek, hogy nem is az EMKE-ben ismerkedtek össze, hanem a szerkesztőségben, a mai Ady Endre – eredetileg a rossz nyelvek szerint borzalmasan sáros mivolta miatt Pokolnak nevezett – utcában…

Váradi hangulat

 

Az első verzió mindenesetre izgalmasabb: Janka a Nagyváradi Napló szerkesztőjének, Fehér Dezsőnek volt a felesége. Adél elhódította Janka szeretőjét, s Fehérné szerette volna visszaszerezni a szerelmét, Halász Lajos újságírót. Tehát furcsa vagy nem, de a két nő – mire nem képesek a barátnők! – megbeszélte, hogy találkoznak az újságíróval. Annak idején Janka és Adél a tér túloldalán, a Royal kávéház előtt vártak Halász Lajosra, akinek akkor már több hónapos viszonya volt Lédával, mert Janka azon a nyáron nem tartózkodott Váradon, s az időt el kellett valahogy tölteni… Persze Halász nem tudta, hogy Diósyné és Fehérné jó barátnők. Így mikor megpillantotta őket a Royal előtt állva, elkomorult, hátat fordított és elinalt. Az incidens után jött át a két hoppon maradt nő az EMKE-be, ahová az előrelátó Janka Adyt meghívta.

Mára némileg átalakították a kávéházat, inkább csak kívülről őrzi a régi hangulatot, s a szomszédos Pannóniába, ahol színes tulipánstukkókkal díszített a mennyezet, most nem lehet bemenni, mert jelenleg egy külföldi bank használja. Külföldi tulajdonban van sajnos a Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő is, s ugyan gőzfürdő már régen nincsen, ám néhány éve még működött az étterem – most már az sem. Pedig a hajdani építtető-tulajdonosnak három kikötése volt a végrendeletében. Az egyik, hogy mindig Rimanóczy legyen a hotel neve, a másik, hogy soha ne kerüljön magánkézbe (az 1908. január 2-án elhunyt építész a városra hagyta a Rimanóczy Fürdőt a hozzá tartozó szállodával és kávéházzal együtt), a harmadik pedig egy alapítványról szólt, tehetséges gyermekek számára. Mit mondjunk: az alapítvány sincs már meg régen. Pedig a szálloda erkélyéről még Jókai is beszélt az egybegyűlteknek, az ifjú Adyt is megemlítve.

Ha átsétálunk a Kőrös hídján, újabb magyar emlékekkel találkozunk. Rögtön elénk magasodik a Szent László-templom. Itt térdelt sok ezer magyar és román hívő a templom körül már lassan hatvan esztendeje, így mentve meg az épületet a román kommunista vezetés által elhatározott lebontástól. Azután rögtön a Fekete Sas-palota, amit ugyanaz a Jakab Dezső és Komor Marcell tervezett, akik a szabadkai zsinagógát, a városházát, Marosvásárhelyt a Kultúrpalotát és még sok minden mást. A Fekete Sas három utcára nyíló, üvegfedelű passzázsán sétáló szinte várja az újabb csodákat.

Tőtös Áron idegenvezető mesél Ady Endre íróasztala mögött

  

Meg is jelenik a csoda Európa legnagyobb neológ zsinagógájának képében, amelyet nemrégiben újítottak fel s tettek látogathatóvá, vagy a két esztendeje újranyílt, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével rendbehozott Ady Endre Emlékmúzeum, melynek egyik legérdekesebb tárgya Tordai Gross Károly festménye, mely A Holnap költőit ugyanabban a pózban, pipázgatva és elgondolkozva ábrázolja, mint ahogyan a Fő utcai szoborcsoport alakjait Deák Árpád nagyváradi szobrász megalkotta. A négy költő között ott áll egy üres szék, oda lehet ülni és lefényképezni magunkat. Szelfizni Adyval és Juhász Gyulával. Kissé morbid, de sokan megteszik.

A Várban nyugszik a csatabárdos lovag, Szent László, innen kelt fel a sírjából, amikor Nagy Lajost segítette a tatárok ellen. És Zsigmond király sírja szintén itt látható. Az élete végén császárrá lett uralkodónak mai szóval rossz volt a piárja, pedig ő mentette meg a kereszténységet az egyházszakadástól, ő szervezte meg az Avignont és Rómát egyesítő zsinatot Konstanz városában.

Aztán ha valaki megfárad a bolyongásban, beülhet a Tavernába vagy a Cyranóba, ahol szívélyes magyar szóval szolgálják ki a vándort. De benézhet a Szecessziós Múzeumba, a Darvas-házba, esetleg csatangolhat a Kőrös-parti parkban, ahol az árnyas lombok alatt megpillanthatja az 1849-ben kivégzett Szacsvay Imre szobrát, akinek az volt a bűne, hogy jogász lévén ő fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot. „Nem bűn az, ha valaki szereti népét és a hazájáért munkál” – mondta a perében.

És végezetül itt, Nagyváradon rendezték meg most májusban, idén tizenkettedszer az Apáczai Csere Jánosról elnevezett irodalmi versenyt Kárpát-medencei diákoknak. Az először 2008-ban meghirdetett vetélkedőt Kecse Gabriella, a Szacsvay Imre magyar nyelvű iskola igazgatóhelyettese szervezte, és a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban rendezték meg. A vetélkedőn megjelent hetven diák és kísérőik részére pedig tartalmas programokat, városnézéseket, táncházat, múzeumlátogatást és még sok mindent szerveztek a meghívók. A nyitóünnepségen a beszédekben pedig sokszor elhangzott, hogy Nagyváradnak milyen mostoha a sorsa, hiszen a turisták legtöbbször csak átszaladnak rajta Kolozsvárra vagy Székelyföldre menet, pedig mennyi rengeteg szépség, látnivaló akad itt őnáluk.

Dr. Tánczos Vilmos egyetemi tanár, a vetélkedő zsűrijének elnöke és A Holnap költői

 

Ezúttal nem szaladtak át Váradon a megjelentek. Jöttek Kárpátaljáról, a Délvidékről, Erdélyből és Magyarországról. Öltöztek népviseletbe, forgatták a magyar szót. Nyelvet műveltek. Pompás magyarok – no nem a Kalota, hanem a Pece és a Kőrös partján.

A fotók a szerző felvételei