K – eredetileg Kő Kálmán – utálta, ha K-nak hívták, mert az ismerősök ezzel a tréfásnak szánt megszólítással Kafka A perének hősére emlékeztették. Kő a feleségével élt kettesben, és tulajdonképpen egészen boldog lehetett volna, ám mostanában úgy érezte, a világ – amint mondani szokták –, elszaladt mellette.

Hideg téli este volt. Meleg nyári este volt. Hűvös őszi... Voltaképpen tök mindegy milyen este volt. Ült a monitor előtt, és azon gondolkozott, hogy írjon-e Á-nak, a „remek” irodalmi estjéről, ahol halálra unatkozta magát, majdnem elaludt egyszer vagy kétszer.

Kijött a ChatGPT. A mesterséges intelligencia. És szó szerint. Egy ideig csak a gépemen motoszkált, meg a mobilomon, de most kiszállt onnan. És itt ül velem szemben, és balhézik. Hogy én megsértettem, ezt mondja. Szidtam az anyját.

Bán János – írói nevén Bán Mór – legújabb könyvében, a Hunyadi-sorozat tizenharmadik kötetében – Túl a tűz és érc falán –, Konstantinápoly 1453. évi ostromát dolgozza fel szinte percről percre. Ugyanakkor két novelláskötete is megjelent, a Csillagösvényen és a Göröngyös úton. Ezekről a könyvekről, munkamódszereiről, életéről kérdezzük az írót.

– Na, hol vannak azok a tevék? Ne vacakoljon, már úgyis régen várok egy jó birdzsánira, vagyis tevepörköltre kuszkusszal, évek óta nem ettem olyat, legutóbb Tunéziában sikerült, de az arab tavasz óta nem szívesen járok oda. Mutassa már! Hová dugta el őket?

Nem írok több nyavalygást, azt hiszem. Mindent be kell fejezni egyszer. Mert kérem szépen, mi is történik valójában? Valójában az történik, hogy menthetetlenül öregszünk, kopunk, tipegve vánszorog létünk a kimért idő végső szótagjáig, ahogy azt az egyszeri véres kezű diktátor megfogalmazta Shakespeare darabjában.

No sport – mondta egyszer egy miniszterelnök, meg kellett volna fogadni a tanácsát. Nem tettem, de a sztori jóval régebben kezdődött. Például, hogy vannak jó történetek is. Jómagam sem körmölhetném ezeket a sorokat a Honvéd kórház kardiológusai nélkül.

Paládi Zsolt maga sem gondolta, hogy néhány antibiotikumtablettával ő fogja megmenteni Hunyadi Jánost, a nándorfehérvári hőst 1456-ban, és ezzel Magyarországot legalább ezer évre európai nagyhatalommá teszi. Nem lesz többé az István, a királyban elhangzott „Mohácsnál győzni fogunk… nagyhatalom századokon át” csupán holmi rockoperás nóta, illúzió. Egy másik valóságban minden megtörténhet.

Nem. Engem nem fognak sem az ágy alatt, sem a kanapé mögött fekve találni. Engem nem olyan fából faragtak. És őt sem, arra esküszöm. Hogy mikor fogom megtenni? Talán már meg is tettem. Talán csak azért írom le az egészet, hogy félrevezessem a nyomozókat. Vagy saját magamat. Mert azért ez nem semmi. Ami most jön.

Az íróember – mint tudjuk – rettentő hiú. Szeretne a világirodalom legnagyobbjaihoz hasonlítani, hogy halála után a nevét együtt emlegessék a híres lándzsarázóval, vagyis Shakespeare Vilmossal, de ha vele nem, akkor legalább Szabolcska Mihállyal.

Paládi Zsolt maga sem gondolta, hogy néhány antibiotikumtablettával ő fogja megmenteni Hunyadi Jánost, a nándorfehérvári hőst 1456-ban, és ezzel Magyarországot legalább ezer évre európai nagyhatalommá teszi. Nem lesz többé az István, a királyban elhangzott „Mohácsnál győzni fogunk… nagyhatalom századokon át” csupán holmi rockoperás nóta, illúzió. Egy másik valóságban minden megtörténhet.

Kicsit drága, még drágább, de mit lehet tenni... Avagy a csípőprotézishez vezető út hialuroninjekciókkal van kikövezve.