Belevilágítottak a szemembe. Mondjak el mindent, utasítottak. Mondjak el mindent, üvöltötték. Mégis, most mi van, kérdeztem én. Itt csak ők kérdezhetnek, visították ők. Akkor kaptam az első pofont.

Álombéli és valódi utazás Örményországban, találkozás egy volt magyarországi szovjetkatonával és az ősi, ám egyszerre mai kereszténységgel.

A könyvevő (latin nevén librum edens) Közép-Európában elég gyakran előforduló faj, a gerincesek törzséhez tartozik, emlős. Fiatalon félelmetes gyorsasággal pusztítja a könyveket, néhányat még haza is visz, és felszögezi a szobája falára helyezett polcokra.

XXXX

Idén a szokásostól eltérően nem Budapesten, hanem Balatonfüreden rendezték meg a magyar széppróza napját, február 18-án, vasárnap. Az írói versengéssel egybekötött ünnepség, akárcsak a helyszín, az Anna Grand Hotel: szép volt és elegáns.

A kivégzőhelyiségben zuhanyoztam. Lassan, komótosan mostam le magamról a mocskot, és kifelé menet igyekeztem nem belelépni a vértől szennyes tócsákba. A levegő itt fullasztó volt a páráktól, örültem, mikor kiléphettem a friss levegőre.

Pósa Zoltán József Attila-díjas író-költő, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje, számos regény, novella, esszé és vers alkotója idén szeptember hatodikán tölti be hetvenötödik életévét.

Régen volt tél – mondta hajdan a kiváló humorista, Arkagyij Rajkin erős orosz akcentussal. – Régen volt nyar. Most válámi van, de nem áz igázi. Akinek megjelent a könyve a dráguló papír- s nyomdai árak mellett, annak igazi. Akinek nem... annak válámi ván...