Mókásan keserves, vagy keservesen mókás beszámoló egy prosztataprobléma miatti katéter-felhelyezésről. Na és a kivételéről. Meg ami ezzel jár. Mégpedig kivétel nélkül mindenről.

Nem tudom, jó cím-e a Krisztus hadvezére egy olyan pápáról szóló könyvnek, melyben a Szentatya folyamatosan kiáll, mit kiáll, szervez, utazik és levelezik a béke és a szeretet érdekében.

Szathmári alapos tudósi rendszerességgel tárja elénk a muszlim világ rétegeit egészen a kezdetektől, a szúfizmuson át a mai szektákig, hanem olyan érdekes szegmensekkel is foglalkozik, mint a nők jogai az iszlámban.

Németh Péter Mikola könyvét a Pilinszky iránti hódolat ihlette, versei is hasonlóan tömörek, képszerűek és nem utolsósorban: a misztérium keresői.

Ligetfalun rengeteg ártatlan magyar és német származású embert – civileket, asszonyokat, sőt csecsemőket is! – gyilkoltak meg jóval a második világháború befejezése után az akkori Csehszlovákiában.

Iancu Laura és Bodnár Dániel levelezésének könyve, melyben földi dolgokról esik szó, valójában magában foglalja az égi dolgokról való elmélkedést is, személyes hangon és megkapóan.

Raspail regénye 1973-ban látott napvilágot, s mint minden disztópia, megelőzte a korát, nem csoda, ha manapság újra felfedezik és kiadják a hajókon önkívületben zabáló, orgiákban és székletben összeolvadó népség történetét.

Ez a könyv nem csupán a vájt fülűeknek, a Gion-életmű iránt érdeklődő bölcsészeknek, hanem az átlagolvasónak is izgalmas lehet, ha belefeledkezik Gion Nándor varázslatos világába, amely világból a már-már elkoptatott jelző, a mágikus realizmus mellett a humor sem hiányzik.

Ki mentette meg a humanista gondolkodót az inkvizíció karmaiból? Természetesen ez sem úgy volt, mint ahogyan hírlett – akárcsak annyi más ebben az életben. 

Kovács István könyve izgalmas látlelet egy korról, amikor a felnőttek még a régi világban szocializálódtak, s kénytelen-kelletlen elfogadták, eltűrték az újat, ámde nem szerették.

Vannak nővárosok és férfivárosok. Férfiváros például Milánó és Prága, nőváros az olasz Velence, a délvidéki Szabadka, Kecskemét, Szeged – és Nagyvárad.

Egyre abszurdabb, egyre groteszkebb tárcanovellák szórakoztatnak Nagy Koppány Zsolt könyvében, ami olyan, mintha az életünk akváriumába bámulhatnánk bele. És valóban szórakoztatnak, mert olyan szerző, aki képes szórakoztatóan csinálni igazi szépirodalmat.