Raspail regénye 1973-ban látott napvilágot, s mint minden disztópia, megelőzte a korát, nem csoda, ha manapság újra felfedezik és kiadják a hajókon önkívületben zabáló, orgiákban és székletben összeolvadó népség történetét.

Ez a könyv nem csupán a vájt fülűeknek, a Gion-életmű iránt érdeklődő bölcsészeknek, hanem az átlagolvasónak is izgalmas lehet, ha belefeledkezik Gion Nándor varázslatos világába, amely világból a már-már elkoptatott jelző, a mágikus realizmus mellett a humor sem hiányzik.

Ki mentette meg a humanista gondolkodót az inkvizíció karmaiból? Természetesen ez sem úgy volt, mint ahogyan hírlett – akárcsak annyi más ebben az életben. 

Kovács István könyve izgalmas látlelet egy korról, amikor a felnőttek még a régi világban szocializálódtak, s kénytelen-kelletlen elfogadták, eltűrték az újat, ámde nem szerették.

Vannak nővárosok és férfivárosok. Férfiváros például Milánó és Prága, nőváros az olasz Velence, a délvidéki Szabadka, Kecskemét, Szeged – és Nagyvárad.

Egyre abszurdabb, egyre groteszkebb tárcanovellák szórakoztatnak Nagy Koppány Zsolt könyvében, ami olyan, mintha az életünk akváriumába bámulhatnánk bele. És valóban szórakoztatnak, mert olyan szerző, aki képes szórakoztatóan csinálni igazi szépirodalmat.

Közhely, hogy valakinek kiforrott a stílusa, hogy igazán beérett, mint valami alma, amit meg lehet enni, de Bene regénye mégiscsak olyan, mint egy szonettkoszorú, melyben a szerző minden versszakban meglepő újdonsággal szolgál.

Háború. Dolgozni kellene, de nézzük a háborút. Olvasni kellene, fontos és szép műveket, kortársakét és klasszikusokét, vagy elmerülni ebben a pandémia végi csendben, tél végi ködben, napsütésben. Metszeni a fákat a kertben.

Érezzük a feszültséget, a látvány okozta gyönyört, és a félelmet is. Mi lesz, ha felfedez bennünket az anyamedve, mi lesz, ha meg akarja torolni a kéretlen leskelődést?

CSAK ONLINE A feuilleton, vagyis a tárca nem mindenkinek megy. Karinthynak, Kosztolányinak kell lenni ahhoz, hogy naponta kirázzon az ujjából egyet az ember. Vagy Nagy Koppány Zsoltnak.

 Erdély, erdőségek, barlangok, medvék. A még el nem rontott természet megtalálása vár minket Murányi Sándor Olivér és Matza Teréz manapság szokatlanul szépen illusztrált kötetében.

Kiskapuk kisembereknek, kishazánkban. Akadnak-e még, és ilyen a természetük? Megláthatjuk egy kiskutya kapcsán. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.