Kovács István könyve izgalmas látlelet egy korról, amikor a felnőttek még a régi világban szocializálódtak, s kénytelen-kelletlen elfogadták, eltűrték az újat, ámde nem szerették.

Vannak nővárosok és férfivárosok. Férfiváros például Milánó és Prága, nőváros az olasz Velence, a délvidéki Szabadka, Kecskemét, Szeged – és Nagyvárad.

Egyre abszurdabb, egyre groteszkebb tárcanovellák szórakoztatnak Nagy Koppány Zsolt könyvében, ami olyan, mintha az életünk akváriumába bámulhatnánk bele. És valóban szórakoztatnak, mert olyan szerző, aki képes szórakoztatóan csinálni igazi szépirodalmat.

Közhely, hogy valakinek kiforrott a stílusa, hogy igazán beérett, mint valami alma, amit meg lehet enni, de Bene regénye mégiscsak olyan, mint egy szonettkoszorú, melyben a szerző minden versszakban meglepő újdonsággal szolgál.

Háború. Dolgozni kellene, de nézzük a háborút. Olvasni kellene, fontos és szép műveket, kortársakét és klasszikusokét, vagy elmerülni ebben a pandémia végi csendben, tél végi ködben, napsütésben. Metszeni a fákat a kertben.

Érezzük a feszültséget, a látvány okozta gyönyört, és a félelmet is. Mi lesz, ha felfedez bennünket az anyamedve, mi lesz, ha meg akarja torolni a kéretlen leskelődést?

CSAK ONLINE A feuilleton, vagyis a tárca nem mindenkinek megy. Karinthynak, Kosztolányinak kell lenni ahhoz, hogy naponta kirázzon az ujjából egyet az ember. Vagy Nagy Koppány Zsoltnak.

 Erdély, erdőségek, barlangok, medvék. A még el nem rontott természet megtalálása vár minket Murányi Sándor Olivér és Matza Teréz manapság szokatlanul szépen illusztrált kötetében.

Kiskapuk kisembereknek, kishazánkban. Akadnak-e még, és ilyen a természetük? Megláthatjuk egy kiskutya kapcsán. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek. Most éppen arról, hogy a táj, a természet nem lesz covidos, és hogy mennyivel erősebb nálunk, még akkor is, ha számunkra lakhatatlaná is válik, miattunk.

A „g”, mint tudjuk, annak a gyorsulásnak a jele, amelyet a földi nehézkedési erő idéz elő, s ez persze egyfajta nyomást is jelent, amit a vadászrepülők pilótái vagy az űrhajósok élhetnek át, amikor feldübörögnek a motorok, a gép felgyorsul alattuk, és félelmetes sebességgel röpíti majd őket távoli égtájak, planéták felé.

A tizenkettő szerencsés szám, sőt varázsszám. Tizenkét tündér szerepel a mesékben, tizenkét apostol Jézus körül. És tizenkét kortárs szerző szerepel a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának Bennem a többi című kiadványában is.