Közhely, hogy valakinek kiforrott a stílusa, hogy igazán beérett, mint valami alma, amit meg lehet enni, de Bene regénye mégiscsak olyan, mint egy szonettkoszorú, melyben a szerző minden versszakban meglepő újdonsággal szolgál.

Háború. Dolgozni kellene, de nézzük a háborút. Olvasni kellene, fontos és szép műveket, kortársakét és klasszikusokét, vagy elmerülni ebben a pandémia végi csendben, tél végi ködben, napsütésben. Metszeni a fákat a kertben.

Érezzük a feszültséget, a látvány okozta gyönyört, és a félelmet is. Mi lesz, ha felfedez bennünket az anyamedve, mi lesz, ha meg akarja torolni a kéretlen leskelődést?

CSAK ONLINE A feuilleton, vagyis a tárca nem mindenkinek megy. Karinthynak, Kosztolányinak kell lenni ahhoz, hogy naponta kirázzon az ujjából egyet az ember. Vagy Nagy Koppány Zsoltnak.

 Erdély, erdőségek, barlangok, medvék. A még el nem rontott természet megtalálása vár minket Murányi Sándor Olivér és Matza Teréz manapság szokatlanul szépen illusztrált kötetében.

Kiskapuk kisembereknek, kishazánkban. Akadnak-e még, és ilyen a természetük? Megláthatjuk egy kiskutya kapcsán. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek. Most éppen arról, hogy a táj, a természet nem lesz covidos, és hogy mennyivel erősebb nálunk, még akkor is, ha számunkra lakhatatlaná is válik, miattunk.

A „g”, mint tudjuk, annak a gyorsulásnak a jele, amelyet a földi nehézkedési erő idéz elő, s ez persze egyfajta nyomást is jelent, amit a vadászrepülők pilótái vagy az űrhajósok élhetnek át, amikor feldübörögnek a motorok, a gép felgyorsul alattuk, és félelmetes sebességgel röpíti majd őket távoli égtájak, planéták felé.

A tizenkettő szerencsés szám, sőt varázsszám. Tizenkét tündér szerepel a mesékben, tizenkét apostol Jézus körül. És tizenkét kortárs szerző szerepel a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának Bennem a többi című kiadványában is.

A nagy múltú Tokaji Írótábor idén megújult – pergőbb lett, interaktívabb, ám megőrizte a hely hangulatából és a fontos, érdekes témákból, az összegyűlt alkotók aurájából fakadó régi varázsát is.

A balatoni hekkek a Sióban ívnak, minden tavasszal leúsznak a csatornán a Dunáig, ott párosodnak, aztán visszaúsznak. A Vízöntő meg megeszi az Ikreket reggelire.

A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megjelent impozáns kötetben az MMA tagjainak írásai szerepelnek. Költők, írók, irodalomtörténészek éneklik benne a csonka haza fájdalmát ábécérendben Ágh Istvántól Vári Fábián Lászlóig.