Manapság népszerű kifejezés lett a narratíva, amelyre igazán jó magyar szó talán nincs is, hiszen az értelmezés, magyarázat kevés hozzá, talán a világkép áll a legközelebb, de ez sem fedi pontosan a latin eredetű szót, mely eredetileg az „elmond”, „elbeszél” igéből származik.

Ennyi mellébeszélés után elmondhatjuk, hogy Az év novellái 2023-as kiadvány szerkesztői is egyfajta narratíva szerint dolgoztak (ketten voltak, Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke és Bíró Gergely, a Magyar Napló folyóirat főszerkesztő-helyettese), ami igazából azt jelenti, hogy Oláh János nyomdokain haladva olyan tavaly megjelent elbeszéléseket kerestek a kötetbe, melyek valamiképpen a társadalom változásait, mozgását próbálják bemutatni, visszatükrözni, vagyis a válogatásuk szempontja közös irányba mutatott.

Több, a közelmúlt napjait megkeserítő Covid vagy az ukrajnai háború kapcsán született írás is bekerült a kötetbe, mint például Nádasi Krisztina Moszkva, 2022. március 4. című elbeszélése, mely már a címével is jelzi, hogy hová és mikorra helyezi az olvasót, s így felfoghatnánk a háború fogságába esett magyar család sorsát akár irodalmi riportként elmesélt történetnek is, ha nem lenne nyitott a vége – vagyis nem tudjuk meg, sikerült-e hazakerülni hőseinknek, tehát így „csupán” a háború okozta sokkhatás megjelenítése a lényeg.

Tragikomikus mű Megyeri Edit Tünde Halottunk van című novellája, mely szintén irodalmi riportra hajaz, de, mint tudjuk, nehéz a műfajokat határozottan elkülöníteni egymástól, és nem is ez a fontos, amikor ilyen szellemes írást olvashatunk egy kárpátaljai magyar falu temetkezési szokásairól – még békeidőben.

Rendkívül erős és izgalmas Patócs Molnár János Farkasveremben című novellája; szokás szerint kedvesen és erotikusan kedélyes Majoros Sándortól A megyebíró íróasztala, s az igazán kitűnő írások sorába tartozik Hegedűs Imre János Boldog Margitja, mely egy mai – a gábor cigányok jókedvű közössége által – boldoggá lett Margit sorsát beszéli el balladisztikus eszközökkel.

Száraz Miklós György Haláli éjszaka című, sodró lendületű elbeszélésében a gyermekkor misztikus kalandja elevenedik fel. Az igazi nagy meglepetés egy viszonylag ismeretlen írónő, Mátyus Melinda. A harminchárom oldalas mű – Szent Habakuk – terjedelmét és mondanivalóját tekintve is már-már inkább kisregény, ám úgy nyomul végig velünk ezen az erdélyi-romániai covidos őrületen, akár az áram a vezetékek huzaljaiban, melyekbe folyamatosan egyre magasabb feszültséget küldenek, nem törődve sem áramerősséggel, sem ellenállással. Talán saját magáról is ír a szerző, hiszen az egyik szereplőt Melindának hívják, de nem ez a legfontosabb, hanem a járvány okozta őrület, a koporsó helyett a Covid miatt zsákba varrt halott, amit kivágnak a rokonok; no meg fontos a rendőri intézkedés, mely a résztvevők némelyikében ugyanolyan érzéseket kelt, mint a szeku idején. És persze a hit. Az örök kérdés, a hit kérdése, még annak is, aki református lelkész, úgy, ahogy Mátyus Melinda is az, de nem olyan szimpla és kényelmes körülményekkel megáldva, mint kollégái az egykori svéd rendező, Ingmar Bergman filmjeiben. Nem, mert itt nem csupán járvány van, hanem tiltások tömege, hogy ne menjenek ki az utcára, „...két hete ezzel élünk, mindenhol hangosbemondó, éjszaka is óránként tádáám, nem szabad, nyolc után nem szabad, csak otthon, maradjanak otthon, otthonotthonotthon, miattunk ismétlik ennyiszer, az öregek miatt, mondta Bözsike tegnapelőtt, akkor még jól beszélt, de nem vagyunk hülyék, az autó a házunkhoz érkezik, otthon, otthon bömbölik”. Mintha Bözsike férje mesélné el az egész pokoli történetet, melyben kétségbeesetten próbálják saját halottaikat rendesen eltemetni reformátusok, katolikusok és ortodoxok, magyarok és románok, miközben Bözsike haldoklik, és nem lehet odamenni hozzá, csak onlájn. Mert onlájn nem fertőz. És a lélek mégis befér valahogy, befúrja magát, ha másként nem, hát a kulcslyukon.

Nem, nem mintha a többi írás nem lenne érdemes az áldásra, az olvasásra, nem lenne a többiben is lélek. De a Szent Habakuk kiemelkedik. Föntről néz le ránk, s közben mégiscsak lentről. „Kiállok őrhelyemre – mondja Szent Habakuk –, felállok a sáncra…”

 

Az év novellái 2023. Szerkesztette Bíró Gergely és Erős Kinga. Magyar Napló – Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2023, 350 oldal