Gyönyörű könyvet adott ki a Napkút Kiadó. Mysterium Carnale a címe, amit nagyjából érzéki rejtélynek fordíthatnánk, ha a misztérium szó nem jelentene mást a magyar nyelvben. De bizony jelent, mert itt Isten rejtélyességéről, meg nem foghatóságáról van szó, a legvégső és legnagyobb misztériumról.
A kötetben olvasható versek, képversek és egyéb szövegek Németh Péter Mikola művei, a szerző testvérével, a művészi fotókat készítő Németh Zoltán Pállal együtt jegyzi a könyvet, melyet a Pilinszky János iránti hódolat ihletett, és ehhez, vagyis a mesterhez igazodva Németh Péter Mikola versei is hasonlóan tömörek, képszerűek és nem utolsósorban: a misztérium keresői. Egy közülük, például az Ars poetica még egy kisajánlóba is belefér: Már semmit sem tudok. Csak ragyogni. Tündökölni / a kirakatok előtti napsütésben. / Melegedni és fölengedni legvégül, / akár az üdvözültek. // Elnézni – mielőtt a teljes feledést / kiérdemelném.
A magyar és lengyel kétnyelvű kiadvány örvendetes módon immár a harmadik, ezúttal bővített kiadást ért meg. Ez a tény pedig arra mutat, hogy a ránk zúduló, lassan már a kultúra minden területét elborító hollywoodi nyomulás, felületes puskaropogás és semmitmondó ördögi álművészeti özön ellenére még mindig van kereslet igényes és az élet nagy dolgaival foglalkozó könyvek megjelenésére és lapozgatására. És ez önmagában is már-már egy új evangélium.
