A nagy múltú Tokaji Írótábor idén megújult – pergőbb lett, interaktívabb, ám megőrizte a hely hangulatából és a fontos, érdekes témákból, az összegyűlt alkotók aurájából fakadó régi varázsát is.

A balatoni hekkek a Sióban ívnak, minden tavasszal leúsznak a csatornán a Dunáig, ott párosodnak, aztán visszaúsznak. A Vízöntő meg megeszi az Ikreket reggelire.

A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megjelent impozáns kötetben az MMA tagjainak írásai szerepelnek. Költők, írók, irodalomtörténészek éneklik benne a csonka haza fájdalmát ábécérendben Ágh Istvántól Vári Fábián Lászlóig.

Két regényt is írt Gál Vilmos Báthory Istvánról, Erdélyország fejedelméről, a lengyelek és a litvánok nagy királyáról. Az első rész még tavalyelőtt, a folytatás pedig a múlt ősszel jelent meg.

kritikalead sdfXerferchiti ullaut quamus rem. Ximusda niendus, occat hiliatur re et liberru ptatum quiate eatur, qui ducil id eum que la sime verovitem voluptur, tem arum hit pro voloreped magnis id ullaccatest, nemqui doluptas rerferi beaquid quo cum vollabo riorepe llecte sandipi endicipsam remolut od magnissitam recab inveliq uaspit et volorem et anto dolorat est

Jezsó Ákos új könyvében, a Mécses ködben címűben a krisztusi láng kap erőre, még akkor is, ha a ködben nehezen látszik majd. Pedig olykor mintha politikai krimit tartana a kezében az olvasó, de olyat, melyben kibontakozik az egyetemes magyar szenvedéstörténet.

Megismerhető-e a történelem? Vagy minden relatív? Csak nézünk fel az égre, azt gondoljuk, hogy kék színű a mennybolt, pedig csupán mi látjuk annak?