Vannak-e még jó értelemben vett kiskapuk Magyarországon? Van-e olyan hely, ahol nem a nagyvállalkozó, nem a minden hájjal megkent politikus, hanem a kisember dughatja ki az orrát, ahogy ez a pilisvörösvári fehér kiskutya a képen?
Sőt, nem elég, hogy kidugja, de ugat is torkaszakadtából. Mintha ő harapta volna ki a lyukat a vörös színű vaslemez ajtón, hétfejű sárkányként, gonosz szörnyként szétrobbantva mindent, ami ellenáll, ami ósdi. Egy igazi forradalmár.
Mi, itt Magyarországon nem mindig szeretjük a forradalmárokat. Illetve magunk sem tudjuk már, hogy mit gondoljunk felőlük. Talán azt, hogy vannak jó forradalmárok, akik a jó ügyért küzdenek, mint 1848-ban vagy 1956-ban, és vannak rosszak, mint 1919-ben.
Vajon a fehér kiskutya melyik csoporthoz tartozik? Milyen nézeteket vall? Vannak-e egyáltalán nézetei egy kutyának? Világnézete biztos. Az a világ, ahová ő kinéz. És azt a világot meg kell ijeszteni. El kell vele, velük hitetni, hogy szétharapom a s…det, letépem a nadrágodat, nézd, én még a vaslemezt is darabokra…!
Sokáig irigyeltem a kiskutyát. Több héten keresztül, amikor arra jártam, és mindig ugyanúgy őrjöngött, ugatott a lyukon kifelé, képviselve a mindenen áttörő szabadságvágyat. Hogy vannak még kiskapuk… Csak kicsit kellene tágítani ezt a rést, hiszen, ahol a fejem átfér, ott a többi is… és akkor kitágulna tér, enyém lenne az utca, a közeli tó partja, a patak, az egész világ!
Természetesen felfoghatjuk kalodának ezt a lyukat, s benne a hófehér fejet. Pellengérnek, benne a rabbal, aki szomorúan kiabálva várja, hogy mikor dobják meg paradicsommal, verik ki a fogát kővel, becstelenítik meg védtelenül a nép kénye-kedvének kitett orcáját. Vagy éppen nyaktilóba szorult, s fogvacogva, izzadva-remegve várja, mikor hallja meg a penge suhanását?
Nem is tudtam, örüljek-e, vagy bánkódjak, amikor újra arra járva meglepődve tapasztaltam, hogy a lyukat szorgos kezek behegesztették.
De erről már nincsen fényképem.
