Plasztikus novella az osztálytablók jellegzetességéről, hogy az évekkel mind több arc lesz puszta emlék. Mégis ezek az emlékek az életünk darabjai. És ki mennyire fontos, akkorát visz magával.

„Megrémülök.
Ettől.
Hogy mondataim
befejezetlenek,
s magamról
sem tudtam meg többet.”

Háború. Dolgozni kellene, de nézzük a háborút. Olvasni kellene, fontos és szép műveket, kortársakét és klasszikusokét, vagy elmerülni ebben a pandémia végi csendben, tél végi ködben, napsütésben. Metszeni a fákat a kertben.

Elment közülünk egy lélek. Elment? Ma itt van velem, őt olvasom, emlékezem mondataira és mozdulataira. Ismerem őt, de nem tudom megírni. Nem ismerem, de megírom.

Nem vitás, hogy a 2010-ben elhunyt Utassy József az utóbbi évtizedek egyik leghatásosabb magyar költője. Így hát örvendetes, hogy sokan foglalkoznak életművével, többek között Szemes Péter is, aki ugyancsak sok mindent letett már irodalmunk asztalára.

A százhúsz éve született Illyés Gyula alkotásaiban együttesen jelentkezett a francia, az európai és a magyar népi hatás szellemi, erkölcsi vitája és harmóniája. Istennel hadakozott, és a humanista elvekért azokat a legalsó néprétegekig kiterjesztve küzdött.

Pletykaanyagból korábrázolás, ezt is nyújtja Zilahy Lajos regénye. Pontos történelmi tabló, olvasmányos stílusban.

a hétfájdalmú szűzanya
feltartja fátylát véderőként
mehetünk már gyalog haza
köröttünk a gyanús erőtér

A gyertya lángja már kormozott és egyre idegesebb táncot lejtett a kanóc körül, amikor a mükénéi civilizáció bukása és a vízöblítéses vécék eltűnésének réme is megkísértett, elég lenne egy központi gombnyomás és máris visszasüllyednénk az ókorba.

Két megmentett példázat az erdélyi antevilágból

Egy angyal piruettezik balettcipő nélkül. Mezítlábas angyal, smink nélkül, pluszkilókkal. Jó lenne belopódzni a Mennyországba, hogy meglessük, amikor alszik.

Féja Géza, a kiváló író, újságíró, szerkesztő (többek között hagyatékban maradt) írásaiból összeállított könyvét ajánljuk a művelt olvasónak.

Mindenki szereti a kocsmatúrákat. Simon Katalin könyve effélére hívogat Óbudán, hajdanvolt fogadók világába, egyfajta időutazásra is.

Van egy Kilátó a szőlőhegyen, ahonnan jól látszik az ország, és Európa is, holott az országból nem látszik jól Európa. És innen az dereng, hogy baljóslatokon túl, Európa köszöni, megvan, nem tudták megsemmisíteni.

„tudtad, Uram, mit csinálsz,
nem energiatakarékos,
LED-es izzókkal világítod be
ezt a vidéket, állandó reflektorfény
sikálja vakítóra az utolsó
koszos kis falut is”

Régi fotók, fiókban patinásodó emlékkacatok: íme történetünk, vagy inkább személyes történelmünk, amik összességéből a nagy történelem áll össze. Az illanékony jelen marasztalásáról ír szívhezszólóan a szerző.

Az északkelet-magyarországi mélyszegénység múltidéző, nem utolsó sorban szociálisan lemaradt világa és a kortárs párkapcsolati problémák feltárása egyaránt jellemzi Kégl Ildikó erőteljes atmoszférájú novelláskötetét.

Pólóban kéne lenned, pirosban, az valósághű, ráadásul jól látszik, és még a vért is eszünkbe juttatja, ami fontos, mert vér nélkül nehezebb megérteni a halált…

„Egészen más föntről bírálni a lelkeket, mint élni közöttük… Emlékeztetlek, Krisztus sem vette észre a siettetés fehér bikáját. Azóta eltelt kétezer év.”

Az elbeszélő szinte filmszerű snittekkel oldja meg a különböző tér-, idő- és történési kapcsolódásokat. A realista próza, a francia újregény, a publicisztikus elemeket felvonultató esszé-elbeszélés, a levélregény mind-mind szépen beilleszkedik a kötetbe.

Érezzük a feszültséget, a látvány okozta gyönyört, és a félelmet is. Mi lesz, ha felfedez bennünket az anyamedve, mi lesz, ha meg akarja torolni a kéretlen leskelődést?

A Petőfi Kulturális Ügynökség kihirdette a KMI 12 program második évadának szerzőlistáját. A program célja, hogy minél szélesebb körben népszerűsítse a kiválasztott tizenkét kortárs költő és író műveit, valamint növelje a szerzők ismertségét. A 2022-es év KMI12 tagjai között szakmailag elismert szerzőket és már bizonyított pályakezdőket egyaránt találunk.

„Vírus a vers is s változik egyre, betűi fehérjék.
Élősködnek a nyelven, elszaporodnak agyunkban,
s végül kristályos rendben várnak tudatunkban,
hogyha leírjuk, jól fertőzzenek alkalom adtán.”