Ég nem fért el hiú és önző házak között, házak önzése és hiúsága közé száműzött Ég dühös hirtelenjében azt mondta: ebből elég; becsomagolt és elköltözött a tenger fölé. A házak között maradt sötét babonás lyukban az emberek azt a felfedezést tették, szerencsés. Pénzérme zörgött fekete lyuk babonás talaján, turistacsoport indult a fekete lyuk mélyére. A fekete lyuk fecsegő lépcsőjére zuhant aranyos érme madárrá változott, elvitte a hírt a tenger fölé költözött Ég fülébe: a házak hónalja közt hátrahagyott fekete lyuk kihasznált. A hirtelenjében feldühödött Ég orrcimpáig elpirult, egyet fújt, nem, kettőt fújt, nem, ezret fújt. A madárral visszaérkező orkán tollába bújt a Sors, leszakadt a házak hónalja közt alvó fekete lyukban lépcső, megrepedezett talaj, száz és százegy ember temetkezett önszántán kívül össze-
omlott fekete gödörbe, hiú és önző házfal sikított önkívületében. A tengert távolban nem érdekelte, nézte, feje fölé költözött Ég milyen szép, mintha soha nem látott volna embert, boldogan éltek ketten, egymás szeretetéből csíptek-szedegettek, csipegettek-szedtek, mint sötétségben ébredő száj teremtést.
Boldog volt a kislány, akit nem szerettek a gyerekek, mesélte Félszemű és Sárga madár. Nem szerették: nem hívták a nevén. Szólították meg: menj arrébb, menj innen! Szólította meg sok gonosz gyerek: hagyj békén! Fejét csóválta Felhő, aki elrepült Kislány felett, engedett magából egy kis Fényt. Kislány boldog volt: arcán ragyog Fény, mint a méz. Anyukája nem volt, és mint a felette elrepült jóságos Felhő: apuka nélkül élt. Nagymamája nevelte, mint Sötét éjszakai erdőt. Játszott vele Virág, nem bántotta: szerette. Kislány boldog volt, nem fogyott el a szeretet, mint a méz. Szeretetével egyedül lakott, mint kalapjával gomba. Ölelése hervadozott, a gyerekek, akik nem szerették, nem kértek belőle. Ölelés Kislányt húzta maga után, kérlelte: gyere, nem kérnek belőled. Kislány karja szétnyílt, odarepült Félszemű madár, és odarepült Sárga madár. Teljesítem a kívánságod, mondta Félszemű madár, és mondta Sárga madár. Boldog vagyok, mondta Kislány, aki boldog volt, mint teljesített kívánság. Nem értette a két madár Kislányt, nem értette, miért ez a boldogság. Nem szeretnek a gyerekek, mondta Félszemű madár, és mondta Sárga madár. Nem baj, én boldog vagyok, mondta Kislány egyszer, én boldog vagyok, nem baj, mondta Kislány még egyszer. Könnyes lett Félszemű madár szeme, és könnyes lett Sárga madár szeme. Kislány egy nagyon szép reggelen nem ébredt fel, nagymamája nem találta meg nem-ébredt-fel Kislányt, Felhő, Ölelés, kalap Gomba, Virág, Félszemű és Sárga madár azt mondta: Kislányé a boldogság.
