Egy forrásligeti mandulafához

                       Negyvenmondatos üzenet Z-L-Sárának

Forrásligeti mandulafácska
Kék-piros hangok gyermek-esőjében
Ázva, örök nyárban és örök télben
Virágzik, minden tavaszt kiváltva.

A dolgok mindig elrendeződnek,
A lélekben is elmúlik a zavar.
Csak menjen tovább, aki menni akar
S ne egy rongydarab mérje erődet!

A természet rendje törvény szerint
Hogy a jó végül elveszti jutalmát.
Kövér féreg rágja a világalmát,
Habár ezt látod, ne szólj, csak legyints!

Kertedben gyenge, sudár két fácska,
Téli gondod, miként nőnek majd nagyra.
Mit lát az égen, kit elcserélt apja
A gyermek, ha a teraszra kiáll.

Lehet még ez a vers akár szonett,
Majdani sakk-bajnok hagyhatja jóvá.
Gyermekszoba tűnik lego-hajóvá:
Fedélzetén táncol kék mazsorett.

A világ nem romlik, hanem romlott.
Nehéz egyenesen állnod, ha ferde.
Rossznak lenni legyen csak gyengék terve!
Fogadd a jót, s ne add a bolondot!

Már esteledik Forrásligetben,
Holdas bokrok közt pajkos árnyak járnak,
Dalolva mókáznak és szalutálnak;
Köztük fájdalmad álomba rebben.

Könnyű fuvola, könnyed hárfa, most
Az elmerült futamok fellebegnek.
Emlék-kerteken trappol át a gyermek.
Madárnyomokat lép fehér sárba.

Minek huzakodni álommorzsán,
Bő kalácsillattal buggyan a reggel!
Éled fenn az ablak sugársereggel,
Üvegszilánkok közt tündérország.

Ilyen csodát nem látott a világ:
A Forrásliget mandulafát termett,
Csapkod a hó, de virágozzál gyermek,
Csöndes léted tavasz után kiált.