Egy forrásligeti mandulafához
Negyvenmondatos üzenet Z-L-Sárának
Forrásligeti mandulafácska
Kék-piros hangok gyermek-esőjében
Ázva, örök nyárban és örök télben
Virágzik, minden tavaszt kiváltva.
A dolgok mindig elrendeződnek,
A lélekben is elmúlik a zavar.
Csak menjen tovább, aki menni akar
S ne egy rongydarab mérje erődet!
A természet rendje törvény szerint
Hogy a jó végül elveszti jutalmát.
Kövér féreg rágja a világalmát,
Habár ezt látod, ne szólj, csak legyints!
Kertedben gyenge, sudár két fácska,
Téli gondod, miként nőnek majd nagyra.
Mit lát az égen, kit elcserélt apja
A gyermek, ha a teraszra kiáll.
Lehet még ez a vers akár szonett,
Majdani sakk-bajnok hagyhatja jóvá.
Gyermekszoba tűnik lego-hajóvá:
Fedélzetén táncol kék mazsorett.
A világ nem romlik, hanem romlott.
Nehéz egyenesen állnod, ha ferde.
Rossznak lenni legyen csak gyengék terve!
Fogadd a jót, s ne add a bolondot!
Már esteledik Forrásligetben,
Holdas bokrok közt pajkos árnyak járnak,
Dalolva mókáznak és szalutálnak;
Köztük fájdalmad álomba rebben.
Könnyű fuvola, könnyed hárfa, most
Az elmerült futamok fellebegnek.
Emlék-kerteken trappol át a gyermek.
Madárnyomokat lép fehér sárba.
Minek huzakodni álommorzsán,
Bő kalácsillattal buggyan a reggel!
Éled fenn az ablak sugársereggel,
Üvegszilánkok közt tündérország.
Ilyen csodát nem látott a világ:
A Forrásliget mandulafát termett,
Csapkod a hó, de virágozzál gyermek,
Csöndes léted tavasz után kiált.
