Renitens diákként, dühös tekintettel, hányavetin ücsörögjön az iskolapad tetején, széttárt lábait a háttámlára feldobva, kezében lúdtollal? Vagy a kiskamasz keresztbe tett lábbal támaszkodjon a padnak az elhagyhatatlan pennával? Esetleg

ugorjon fel az asztalra írószerszámostól, s magasba emelt kezekkel nézzen farkasszemet velünk, olyasmi pózban, mint a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, ahol állítólag mégsem szavalta el a Nemzeti dalt?

Az alkotó így képzeli el az egykori kecskeméti kisdiák, Petrovics Sándorka bronzba öntött alakját.

Az idei március 15-i nemzeti ünnep előtti napon mutatta be Kecskemét polgármestere egy iskolai rendezvényen a Petőfit ábrázoló köztéri szobor vázlatait, arra kérve a diákokat, hogy véleményezzék azokat. Ez fölöttébb furcsa módszer, hiszen nem szokás szakmai zsűri helyett gyerekekre bízni egy ilyen fontos döntést, kiváltképp úgy, hogy maguk a szoborállítás kezdeményezői sem tudtak a rajzok létezéséről. A polgármester korábban kilátásba helyezte, hogy pályázatot hirdetnek a szobor elkészítésére, de ez a jelek szerint nem történt meg. Végül azt is elújságolta, hogy az új köztéri alkotást terveik szerint 2024. március 15-én avatják majd fel az evangélikus templomnál.

Kíváncsiak voltunk arra, milyen Petőfi-szobrot képzeltek el az emlékmű létesítésének ötletgazdái, ezért meghallgattuk Székelyné Kőrösi Ilona történész, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület elnöke véleményét:

– Nem a lázadónak, a lépcsőn szavalónak, a forradalmi hevületű felnőtt Petőfinek, hanem a városunkban tanuló kisdiák Petrovicsnak szeretnénk emléket állítani.

Petőfi Sándor életében azért is fontos az 1828–1831 közötti három tanév, mert itt még minden rendben volt körülötte. Szülei jómódúak voltak, szerető környezet vette körül, kiváló ellátást kapott. Rokonok és jeles kecskeméti családok gyermekei voltak az iskolatársai és játszótársai.

Az elkészült rajzokat látva az a benyomásom, hogy azokban sikerült mindent csokorba szedni, ami nem volt jellemző a kisdiákra.

A figura mozdulatai egyáltalán nem fejezik ki azt a személyiséget, amit a rendelkezésre álló leírásokból, adatokból ismerhetünk. Petrovics Sanyikáról tudjuk, hogy játékos, visszahúzódó, jól nevelt, fegyelmezett, illedelmes, szófogadó kisfiú volt. Keresztbe tett lábakkal padnak támaszkodó ábrázolása ellentmond ezeknek az ismereteknek, ez a beállítás amúgy sem jellemző egy kisiskolásra.

Petrovics Sanyika – vázlatrajz (a kecskeméti közgyűlés értékmegőrzési bizottsága nyilvános ülésének munkaanyagából)

 

Az öltözéknek, a hajviseletnek, a tárgyaknak is hitelesnek kellene lenniük. Figyelembe kell venni a korabeli viselkedési normákat, az akkori egyház és iskola, a paraszt-polgári tisztes családi hátteret és az ebből fakadó elvárásokat. A szoborállítás kapcsán többször hangzott el utalás a művészi szabadságra. Magam is tiszteletben tartom az alkotók elképzelését és művészi megoldását, amennyiben az összhangban van a szakmai koncepcióval. A tartalmi, gondolati előkészítés, a mondanivaló megfogalmazása azonban szükséges, mielőtt rajzokba és bronzba önti a művész.

A Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület a téma szakértőivel és társszervezetekkel egyetértésben 2008-ban vetette fel először, hogy Petőfi Sándornak egész alakos szobrot kellene állítani a városközpontban, jól látható helyen. Nem egy sokadik Petőfi-szoborra, nem egy sokadik gyerek zsánerszoborra és nem egykori műalkotások szerencsétlen utánzására gondoltak.

„Ez az alkotás hivatva lenne arra is, hogy Kecskemét hosszú idő után (ismét) elfoglalhassa méltó helyét a Petőfi emlékhelyek között,

nemcsak a helyi köztudatban, hanem akár Kárpát-medencei szinten is” – egyebek mellett így fogalmazták meg elvárásaikat. Felvetették azt is, hogy a kisdiák Petőfi egykori szállásadója, Hrúz Mihály kecskeméti lakóházának helyét emléktáblával kellene megjelölni, és érdemes lenne egy belvárosi Petőfi-séta útvonalát is kialakítani.

Az egyesület elküldte javaslatait a város kulturális vezetésének, mivel volt köztük, aki támogatta az ötletet, rendezvényeiken is megjelent, de akkor nem gurult tovább a labda. Az viszont világossá vált számukra, hogy egy ilyen nagy horderejű kezdeményezés meghaladja egy civil szervezet lehetőségeit, de kitartóan bíztak abban, hogy álmaikat egyszer sikerül valóra váltaniuk.

A következő évek számos szakmai programmal, kiállítással, előadással, hagyományteremtő rendezvénnyel teltek, mígnem

Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója alkalmat kínált a szoborállítás újbóli felvetésének is.

Ekkor már konkrétan felmerült az alkotás lehetséges helyszíne, az 1863-ban Ybl Miklós tervei alapján épített evangélikus templom környezete. Erre a romantikus stílusú ékszerdobozra méltán büszkék a kecskemétiek, hiszen annak példaadó helyreállításáért és műemlékgondozásáért tavaly ICOMOS-díjjal tüntették ki a kecskeméti evangélikus gyülekezetet és korábbi igazgató lelkészét.

– A Kecskeméti Evangélikus Egyházközségben tavaly ősszel lelkészváltás történt, jómagam váltottam a nyugdíjba vonuló Kis Jánost a gyülekezet élén – kezdi mondandóját Hajduch-Szmola Patrik. – Elődöm minden mással együtt ezt a feladatot is átadta nekem, a városházi egyeztetésekbe őt követően 2022 őszétől kapcsolódtam be. Ekkor konkretizálódott az a gondolat, hogy a szobor felállításának legméltóbb helyszíne Petőfi evangélikus kötődése okán is templomunk környezetében lenne.

A kecskeméti evangélikus templom (a szerző felvétele)

 

Ilyen horderejű ügyekben a presbitérium hivatott döntést hozni. Mivel számunkra is fontos a szoborállítás, a gyülekezet vezető testülete örömmel járult hozzá ahhoz, hogy a szobor az evangélikus templom közvetlen közelében, az egyház területén kapjon helyet. A presbitérium ugyanakkor nem rendelkezik azokkal a szakmai kompetenciákkal, melyek segítségével érdemben hozzá tudnánk szólni művészeti, esztétikai és építészeti szempontból a szobor tervezéséhez, ezért bízunk abban, hogy a szobor tervein munkálkodó kiváló és neves művészek – együttműködésben a városháza bizottságaival – méltó és megfelelő alkotással emelnek emléket az evangélikus Petőfi kecskeméti éveinek.

Petőfi Sándor életében fontos szerepet játszott Kecskemét. Itt járt elemi iskolába 1828 és 1831 között. Azután 1843 elején néhány hónapig vándorszínészként tartózkodott a városban,

a Korona Színházban lépett fel. Ez idő tájt keletkezett több ismert verse – köztük a Jövendölés, a Pálnapkor, Az első dal, a Jön az ősz, a Kakasszóra hajnal ébred..., a Lopott ló, az Emlény, a Víz és bor, az Én címűek –, és későbbi műveiben is gyakran felidézte kecskeméti élményeit. Neki köszönhető a „hírös város” kifejezés (Lásd a Hírös város az aafődön Kecskemét című, Tisza-Duna közti tájbeszéd szerint írott költeményét), amit a helyiek is szívesen használnak. És akkor a poéta rokoni és baráti kötődéseiről még nem is beszéltünk.

Petrovics Sándorkának Kecskemét volt az első iskolavárosa 1828 és 1831 között. Öt és fél évesen jött ide, és nyolc és fél évesen távozott. Szülei akkoriban Kiskunfélegyházán tartózkodtak, és evangélikusok lévén kézenfekvő volt a kecskeméti taníttatása. Szigorú tanítót kapott, Schifferdecker Dánielt, aki abban a szerencsében részesült, hogy ő vezethette be a szépírás, az olvasás, az elemi ismeretek és nyelvek rejtelmeibe a majdan világszerte ismert költővé váló kisdiákot.

Kosztra és kvártélyra édesanyja, Hrúz Mária másod-unokatestvéréhez, Hrúz Mihályhoz került. A család nádtetős háza igen nagy telken állt, kívülről is azt sugallta, hogy módos gazda a tulajdonosa.

A porta karnyújtásnyira volt az evangélikus elemi iskolától, a későbbi Beretvás-fogadó, a mai OTP helyén.

A kis Petroviccsal legtöbbször a huszonkét esztendős Hrúz Erzsébet foglalkozott – akiről azt tudni, hogy soha nem ment férjhez –, szinte sajátjaként szerette. Így emlékezett rá: „Igen eleven, nagyon jó természetű, szelíd gyermek volt az én Sándorkám. Úgy viseltem gondját, mintha az enyém lett volna.” A Petrovics vezetéknév alapján Vicskónak becézte, dalolt, mesélt neki. Talán tőle tanulta a Szülőföldemen című verse refrénjében idézett Cserebogár-dalt is.

Emléktábla (a szerző felvétele)

 

A kisdiák unokahúga, a szintén evangélikus elemista Kovácsay Júlia „gyönge, vékony csontú, csinos, szabályos arcú, göndör, sötét hajú, balkezesen is ügyes” fiúnak írta le. Ezek alapján el lehet képzelni, milyen volt a kis Petőfi, mindazonáltal első ismert iskoláskori portréja csak 1835-ben készült – konfirmációi emléknek –, néhány esztendővel kecskeméti időszaka után. Ekkor már tizenkét éves volt, és a pesti piarista gimnáziumban tanult.

Térjünk vissza ismét a mába, és nézzük meg, miként haladt előre a szobor-ügy. Az ezzel kapcsolatos események tavaly februárban végre felpörögtek. A kecskeméti közgyűlés határozattal támogatta, hogy kezdődjenek el a Petőfi-szobor állításának előkészületei. A helyszínbejárások és egyeztetések után

sikerült kiválasztani az emlékmű ideális helyét az evangélikus templom környezetében, a valamikori evangélikus iskola közelében.

Idén január végén jelent meg az örömteli sajtóhíradás arról, hogy az önkormányzat felvállalja a szoborállítást és költségeit. A koncepcióterv elkészítésére felkértek egy szobrászművészt, aki el is készített néhány vázlatot. A Szoborállítás Petőfi Sándor emlékére című anyag 2023. március 28-án került a közgyűlés értékmegőrzési bizottságának ülésére.

Fekete Gábor, a bizottság elnöke úgy gondolta, a költő kétszázadik születésnapján eljött az ideje, hogy lépéseket tegyen az ügy érdekében. Beadvánnyal fordult a közgyűléshez, melyben indítványozta a szoborállítás szükségességét.

– Az elképzelés olyan nagy jelentőségű, hogy a városnak ezt fel kell vállalnia. Így is történt.

A bizottsági ülésen a szobrászművész vázlatai pozitív és negatív véleményt egyaránt kaptak,

ami azon a félreértésen alapult, hogy az anyagban szereplő rajzok korántsem véglegesek. Inkább nézzük a jó oldalát: végre van min vitatkozni. Az ülésen jelen volt Székelyné Kőrösi Ilona is, aki ismertette a Petőfi-szobor állításának jelentőségét és a vázlatokkal kapcsolatos észrevételeit. Felmerült, hogy a történész és a szobrász a történelmi hűség és a művészi szabadság szem előtt tartásával alakítsa ki az ideális koncepciót, melynek alapján új munkaanyag készül majd.

Reménykedjünk abban, hogy ez így lesz. Amint abban is, hogy a nyilvánosság elé lépve fokozott körültekintéssel és tartalommal valósul meg az elképzelés. Az átadás időpontját 2024. március 15-re tűzték ki. Annyi biztos, mi is ott leszünk majd, amikor lehull a lepel. Bizonyára izgalmas pillanat lesz, hiszen kiderül, mit érdemel Petőfi első iskolavárosától.