Hatvan év alkotótermését reprezentálja az Idővitorla című könyv. Anyagát maga a szerző válogatta Bíró Tímea segítségével. Szerkezete mégsem az időrendiségen, hanem a tematikusságon alapul. Így kerülnek a ciklusokba a fiatalon és idősebb korban írt alkotások. Ahogy a ciklusok (Elindultak a kis, piros buldózerek, A gyönyör és a halál szédült kerekei között, Féknyom a téridőben, Homo galacticus, Bukott angyalok, Lilith) a témán, a bennük szereplő versek a motívumokon alapulnak.
A vajdasági Tolnai Ottótól vagy Domonkos Istvántól eltérően a pályáját szintén e helyütt kezdő Ladik Katalinra jellemző versmondat: a rövid, staccato zeneiségű, torzított hanghordozásra utaló, akár rövidebb, akár hosszabb darabok. Rendkívül szuggesztív hatása van annak, hogy a különféle klasszikus versnyelvet, a folklórt, a mágikus gnómát a prozódia szintjén is a versmondat sajátosságában vegyítve, a szó elvont jelentését a nyelv hangzásának anyagszerűségével együtt szólaltatja meg.
A biopoétika szempontjából említem meg, hogy a versekben a testképzet nem térszerű, hanem érzetek nyelvi-
poétikai kifejezéseiből áll össze kompozícióvá. Méghozzá oly módon, hogy az érzeteknek a szóhoz jutása a nyelviségben mitikus archetípusokhoz és az állatok univerzumához is kapcsolódik. A genderközpontú női princípiumra is az archetípus jellemző. A versekben megszólal a Szerető, az Anya, az Amazon ősképe. Leginkább pedig a bibliai Évát is megelőző nő, Lilith. Mivel ez a költészet a hitelességet a jelentés szóródásában látja, ezért magától értetődően jelenik meg a genderarchetípusban az Androgyn. A poétikai szerkezet egyes pontjai nem fejlődéselvű logika mentén kapcsolódnak, hanem olyan szóródó hálózatban, amely nem szubsztanciális középpont köré szerveződik, hanem oldalazó jellegű: alakulástörténetet sugalló, laterális viszonyban.
Már az utószó is felveti értelmezési partitúraként az előadás szempontját. (Hózsa Éva írta Tehát aktuális vagyok címmel.) Ha a művet nem verseskötetként olvassuk, hanem előadásra szánt szövegkönyvként, akkor vajon performerhez vagy színésznőhöz van-e köze? A pszichológia horizontjából tekintve, szerintem, a színészszemélyiség lényege az átváltozás, a performeré ennek homlokegyenest az ellentéte, egyfajta öntörvényűség, állandóan önmagát adó megjelenítés. Érzésem szerint Ladik Katalin szövegei mindkét beállítottságra jellemzők. A szövegek értelmezésekor még tanácsos azt a kontextust is hozzárendelnünk, hogy az alkotások megszületését mindig inspirálta a hangköltészet, a vizuális líra elváráshorizontja.
A szerző vállaltan az avantgárd örökségét viszi tovább. A torzítás, szaggatottság színre- és versbevitele olyan elemi tapasztalatokat akar feltárni, amelyek az önazonosság megképzésének legmélyén munkálnak.
Egy nem létező nyelven suttogva / az Igét próbálta előcsalogatni méhéből, / de a fák között kéjesen leselkedő Teremtő / felhasította száját, ráült és megfagyott. /
A kerten túl, véres jégcsapok / rügyeztek ki arca ráncaiból / és ő dacosan felhörgött: NEM! (Lilith felhasított szájjal)
Hatvan év termését olvasva annyi azonban elmondható az időrendről, hogy a fiatalkori alkotások metaforikusabbak, az érettebb koriak viszont koncentráltabban élnek a képalkotással. Akár Ladik Katalin avantgárd előadásaira is gondolhatunk összehasonlításképpen.
A korábbi számos kelléket felváltotta az egy-két maszkos jelmez, de azok hangsúlyosabb létfilozófiai jelentést kapnak. A tárgyiságok olyan fikciós térben és idődimenziókban artikulálódnak, amelyek mintegy a végtelenségben lebegnek, utaznak, süllyednek és emelkednek.
A kreatív évtizedek az örök alakulás tengerén vitorláznak.
Ami anyag voltam, fényfonállá lett, / éhező, felhasogatott életsötét. / Érzéstérkép fáj járataimon. / hol az üresség is én vagyok. / Áthullanak rajtam az álmok, /
a vérjel, ragaszkodás, újjászületés. / Elszüremlik belőlem az idő, / összecsukódik árnyékom, / ám ijedtfeszesen, de megtart még / a körkörös, engem figyelő gyönyörsötét. (Idővitorla, pókliget)
Ladik Katalint előbb fedezte fel a délszláv közönség és olvasó, mint a magyar. De úgy tűnik, ez az időeltolódás
mára már a múlté.
A szerző költő, irodalmár
