Gyere velem a mitológiába
Gyere velem a mitológiába,
amely rólam szól s ettől kockázatos.
Androgin vagyok: hazug. Tehát őszinte.
Csakis önmagamról adok információt
s az mindenkit érdekel, tehát közügy.
Az önkínzás eredménye vagyok, az önszerelemé.
Gyere velem az időgépbe,
műtárgy vagyok, azaz kentaur.
Gyere velem a mitológiába,
ahol minden eddigi munkám kárba vész,
mert nem akarok műtárgy lenni.
Letéptem láncaimat
s önállóan egzisztálok a mitológiában.
A teremtőnek nincs többé hatalma fölöttem.
Nincs esélyem. Tehát aktuális vagyok.
Holló
Jön a fekete kabát, ugatós. Ablak ül.
Az utolsó araszolólepke sememléke önmagáról.
Tükör a pusztulásról.
Miként a teremtés első hangja, a rezgő hang volt,
és minden létezőnek saját hangja, mantrája van,
úgy a sötétből való az, ki belőlem szól:
hol vagy lélegző ablakom, árnyékom gyógyulása,
üszkös erdő ül lelkemben örök hóesést.
Bennem is fázik a tenger
Egy harapásnyi napfény kellene,
egy szigetlakó,
hogy lenyalja hasamról a tengert.
