Szombat hajnalban, 64 éves korában meghalt Kovács András Ferenc Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Határ Győzőnek a meglepő, Elesni jó címet viselő verséről elmélkedik a szerző, amelyben talán a hitetlenségében boldogan kudarcot valló Tamás apostolként jelenik meg.

Nem kérdezte, hogy miért hívom, hogy honnan van a száma. Olyan volt, mint egy régi barát – mondja Roberto Bolaño chilei írólegendáról Andrés Neuman argentin-spanyol szerző, akivel a Magunknak mondjuk című, magyarul ősszel megjelent regénye kapcsán beszélgettünk, amely főhajtás a szeretteiket ápolók előtt.

2023 utolsó hétfője egyúttal a bicentenáriumi Petőfi-hétfőink végetérte is, pont karácsony első napján. Stílszerűen a költő karácsonyi versével köszönünk el.

Jellegzetes székely tulajdonságok és históriák, szólások és attitűdök, stílus és modor, bölcselet és világlátás – ki ne került volna ezekkel kapcsolatba? A szerző saját tapasztalásaiból válogatott rövidke adomák ezeket villantják fel.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. December van, karácsony közeleg, e vers pedig megidézi nekünk a korabeli telek hangulatát.

A gyomai születésű költő egyben fotográfus is. Versében a korjelenségek nagy ismerőjét idézi meg, Viktor Pelevint, és építi saját, magánmitológiával átszőtt világát. A verset a szerző saját fotói egészítik ki.

A szolnoki születésű költő és színész verseiben Trianon és a világjárvány sötétjéből csillannak elő az emberi remények. Feleségével, a szintén kiváló színész és író Tallián Marinnal együtt nemrég vehették át az Artisjus Előadóművészi díját, amihez szeretettel gratulálunk!

Elaludt. A fotelban, beburkolódzva egy plédbe. Elaludt, mint mindig. Most éppen egy krimi, a Columbo alatt. Máskor meg más alatt. Akkor is elaludt, amikor még Ádám élt, bármilyen filmet is vetített a televízió.

Babits Mihályról már annyian, annyifélét írtak... Ám most nem szokványos irodalomtörténeti csemegét kínál az irodalomtörténész szerző, hanem a születésének körülményeiről fennmaradt tényeket, emlékezéseket, emberi, akár tréfás történeteket.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a versben a költő rácsodálkozik, hogy a halállal teli, kopár csatamező micsoda ellentétben áll a harcok múltán kizöldült, békés tájjal.

Kétszázötven éve született Csokonai Vitéz Mihály, az a költő, aki mellé jó letelepedni, akiről az ugyancsak debreceni születésű, a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Kiss Tamás azt írta, hogy „aki valaha is közelségébe került, annak ő megtestesült, azzal ő létközösséget vállalt”.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. E költeményben a harcok szünetében felhangzó pacsirtaszó idézi fel benne a szerelem és költészet békéjét.

Hosszas keresgélés után, az öregember mivel is múlatná az időt, csak most került elő a mázsányi papírhegyek alól egy félszázados, irodalomtörténeti értéke lévén talán szenzációsnak is mondható
dokumentum: Orlay Petrich Soma Petőfi Debrecenben
című festményének nyomata – a margón csaknem ötven, egy-két kivétellel romániai magyar író és művész keze nyomát őrző aláírással.

A Mátészalkán tanárként is működő költő két személyes hangvételű versét olvashatják, melyekben a szégyen aspektusaival foglalkozik.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. 1849-ben született a vers. Petőfi bizakodik, mert végre, úgy véli, egy akaraton van a nemzet.