Ritkaság ez rohanó, türelmetlen, egocentrikus, megosztott világunkban. Az estek anyagából antológiát összeállító szerkesztővel, Turczi Istvánnal beszélgettünk.

•Mesélne kicsit a PENdrive-ról mint eseménysorozatról? Mikor és miért jött létre, hogyan zajlik egy-egy PENdrive-est?

Azt hiszem, az a legfrappánsabb, ha a nyitókérdésre a friss PENdrive-antológia fülszövegének első részét idézem: „A Magyar PEN Club szervezésében 2021. július 14-én indult azóta is tartó útjára a PENdrive zenés felolvasóestek című sorozatom. Az embert próbáló Covid-karantén feloldása után szinte azonnal a Petőfi Irodalmi Múzeum nagytermébe hívtuk az első tíz felolvasó költőt és a Lóci játszik zenekart. Soha nem fogom elfelejteni: úgy néztek egymásra, mintha ufót láttak volna. Csillogtak a szemek, lapogatták, tapogatták egymást; szokták az emberi közelséget. A bátrabbak kezet fogtak, sőt puszi is csattant. Súlya volt minden kis mozdulatnak. Úgy örültek egymásnak, ahogy gyermek a háborúból hazatérő apjának. Egyikük odalépett hozzám, és azt mondta, köszöni, hogy találkozhat a másfél éve nem látott barátaival.”

Az élet bizony nagy rendező, és ezt a régi igényt, hogy legyen egy rendszeres zenés találkozóhely a jelenkori hazai irodalom szereplői számára, a Covid annyira felerősítette, hogy még nyár közepén is állandó telt házzal mentek az estek. Azóta sincs évszak, hogy legalább egyszer ne tartsunk felolvasó programot. Mindig találtam ürügyet rá: hol nőnap, hol karácsony, hol csak azért, mert a tizedik telefon után felhívtam valamelyik zenész barátomat, egyeztettünk időpontot, utána gyorsan meghirdettem a következőt. A PENdrive szép lassan márkanévvé vált, beépült az irodalmi köztudatba.

Lóci (Csorba Lóránt) és Turczi István (Fotó: Székelyhidi Zsolt)

 

•Az esteknek valóban, érezhetően fontos része a zene...

Mint mondtam, az első esten a méltán népszerű Lóci játszik zenekar volt a vendégünk. Utána olyan valóban közönségcsalogató nevek fogadták el meghívásomat, mint Schoblocher Barbara és a Blahalouisiana zenekar, Tarján Zsófi és Bencsik-Kovács Zoltán gitáros a Honeybeast képviseletében, Elefánt, azaz Szendrői Csaba, vagy a nemrég feloszlott Ricsárdgír zenekar Márton Dani vezényletével. Amikor egy évvel később áttettük a székhelyünket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjába, akkor érkezett állandó karácsonyi sztárvendégünk, Gerendás Péter. De helyet kapott a sorozatban a fiatal csellista, Bánkövi Bence, a gitárművész Bársony-Németh Péter, a fuvolista Péter János vagy az a Fehér Elemér klarinétművész, akit Snétberger Ferenc barátom ajánlott korábban, amikor még az ő legjobb tanítványa volt.

Blahalouisiana (Fotó: Székelyhidi Zsolt)

 

•Hogyan jött a PENdrive-antológia ötlete?

Itt az ideje, hogy az antológia fülszövegének második részét is ideidézzem: „Negyedik éve tart a PENdrive. Tavaly határoztam el, hogy összeállítok egy antológiát azoknak a műveiből, akik eljöttek, vagy meghívtam, de nem tudtak eljönni. Most látom csak, hogy az így összegyűlt anyag nem egyszerűen a felolvasóestek printkivonata, sokkal több annál: háromnemzedéknyi kortárs alkotó java verseinek és kisprózájának gyülekezési helye. Olyan kétkötetes gyűjtemény, amelyben végérvényesen együtt lehetnek, és ami a legjobb, maszk nélkül.” És ezzel már el is mondtam az egyik szerkesztési elvet, hiszen valóban azok kerültek be, akiket a négy év során meghívtam, felolvastak, vagy meghívtam, de végül nem tudtak részt venni az élő esteken. Olyan ez az antológia, mint Tatán végigélt gyermekkorom kedves Angolparkja: vannak benne ősfás részek éppúgy, mint nemrég ültetett facsemeték. Nem feltétlenül ragaszkodtam ahhoz, hogy a felolvasott anyagok kerüljenek a kötetbe, sőt többen úgy gondolták, egy ilyen fajsúlyú könyvbe új anyaggal szeretnének előrukkolni. Figyelembe vettem minden igényt.
A két kötet mégsem egymás tükre: az „ecsetvonásnyi” különbséget az is észreveszi, aki nem szakmabeli. Egy dolog azonban közös bennük: csak minőségi verseket és kisprózai írásokat válogattam be.

•Felsorolna néhány nevet, aki szerepel az antológiában?

Teljesen értelmetlen volna százhúsz szerzőből néhány nevet kiragadni, inkább a -tól -igeket mondom: az első kötet legidősebb alkotója Ladik Katalin, a legfiatalabb Wunderlich Márton, éppen hatvan év köztük a különbség. Itt meg kell említenem, hogy az induláskor vendégem volt Szkárosi Endre is, aki azóta nincs köztünk, de természetszerűleg beválogattam a kötetbe. A második kötet legidősebb alkotója Uri Asaf, a legfiatalabb Hajdu-Zelei Zita, aki 2010-ben született, még nincs tizennégy éves. Köztük majdnem hetven év a differencia. Miért érdekes ez? Azért, mert számomra fájóan hiányzik a nemzedékek kézfogása. Az a tudat, hogy a legidősebbek tekintete néha rávetül a fiatalokra is, és a fiatalok nem söprik le egy nyegle mozdulattal az élő elődök alkotásait.

Ricsárdgír (Fotó: Székelyhidi Zsolt)

 

•Véleménye szerint mi a PENdrive-antológia szerepe, jelentősége a kortárs magyar irodalomban?

Miután a kétkötetes PENdrive-antológiát a 2024. évi Ünnepi Könyvhéten mutatjuk be, értelemszerűen kiemelt figyelmet kap. Ez egyrészt egy kortárs irodalmi seregszemle, benne van mindazok színe-java, akik élnek és mozognak. Másrészt egyfajta pillanatfelvétel arról, hogy a XXI. század húszas éveinek elején milyen poétikák jegyében, milyen költészeti és prózai tradíciók beépítésével és újragondolásával születnek érvényesnek tekinthető alkotások. Százhúsz ennyire különböző íráskészségű, szellemi alkatú és világlátású író ritkán kerül egymás mellé egy kötetben. Vagy soha. Ezért aztán jó szívvel ajánlom ezt az antológiát mindazoknak, akik még szeretnek olvasni, és figyelemmel kísérik a jelenkori irodalom elmozdulásait. A könyvhéten a Magyar PEN Club és a Parnasszus Könyvek Kiadó 2. számú közös standján a Vigadó téren lesz először kapható a két kötet egyben.

Az év egyik legfontosabb irodalmi rendezvénysorozatára, az Ünnepi Könyvhétre idén június 13–16. között kerül sor.