A huszonéves fiatalember páratlan műveltségéről, szellemi eszmélkedéséről, érett világlátásáról, szépírói nagyszerűségéről tanúskodó könyve azonban a tengerentúlon már hódít.

Keletkezésének története is jellemzi alkotója személyiségét: „1928-ban, húszéves koromban Apámmal hatalmas körutazást tettünk Európában. Ez megismétlődött 1931-es angliai ösztöndíjam alkalmából. »Mindent« felfaltam: várakat és katedrálisokat, könyvtárakban egzisztencialista bölcseletet, matematikát, csillagászatot s a legmodernebb elméleti fizikát, mélylélektant, mitológiát. Nagyvilági mulatók, teológia, a nődivat, ultramodern építészet, a történelmi múlt komédiái, nők és szerelmek, képkiállítások, koncertek naponta: ez volt az életem. Minden táj gyönyörűsége, állatok, növények biológiája, kísérleti színházak, múzeumok voltak éjjelem-nappalom. Élményeimet figurákkal, regényszerű cselekménnyel akartam kifejezni.

A Prae címet adtam: jelezve, hogy ez a kamasz-könyv csak készülődés későbbi művekre.”

Tim Wilkinson, a Prae első kötetének angol fordítója az író egykori munkatársának, hagyatéka áldozatos őrzőjének, gondozójának, Tompa Máriának köszönhetően Szentkuthy gazdag francia recepciójának nyomán fedezte fel magának, s kezdte el fordítani előbb az író a könnyedebb írásait, regényrészleteit. Úgy vélte, a Prae joggal tekinthető „utolérhetetlen modernista mestermű”-nek. Rainer J. Hanschénak és kiadójának, a New York-i Contra Mundum Pressnek lelkes támogatása révén jelent meg 2014-ben a nyelvi újszerűséget és izgalmat jelentő, műfordítójától nagy erőfeszítést kívánó átültetés első kötete, melynek kontrollszerkesztője Orzóy Ágnes volt.

A The Times Literary Supplement az első kötet megjelenése után Az elfeledett modernista remekmű címmel közölt méltató ismertetést

Paul Griffiths tollából, aki kijelentette, Szentkuthy könyve semmi máshoz nem hasonlítható olvasmányélményt nyújt. „Mi lenne, ha rájönnénk, hogy valami régóta hiányzik a modernista elődök nagy kánonjából? Mi lenne, ha Proust és Musil, Joyce és Kafka mellett lenne még egy író, aki újragondolta volna, miről szólhat a próza – újragondolta volna, hogyan szólhat a próza egyáltalán bármiről? Mi van, ha ennek a másik írónak a műve olyan sűrű, hogy szinte teljesen áthatolhatatlan, és ezért nem vettük észre olyan sokáig, de most kezdtünk rájönni, hogy az áthatolhatatlanság – hogy olvasóként egy hatalmas sziklafal előtt állunk, ahol szinte nincs hol megvetni a lábunkat – volt a lényeg?” – tette föl a kérdést.

A 2022-ben közreadott második kötetet – melyet Mihálycsa Erika fordított – Tim Wilkinson (1947–2020) emlékének ajánlották, aki Szentkuthy Miklós műveit az angolszász világba bevezette.