Victor Hugo teljes emberi mivoltában egy lávafolyamhoz hasonlítható – annak minden következményeivel. Mértéktelen volt a magánéletében, a közéletet alakító szerepében, miközben regényíróként, drámaíróként, költőként, krónikásként egészen kivételeset alkotott.
Még a halálával is átmeneti nemzeti egységet teremtett. Hatalmasok és kisemmizettek, miniszterek és kétkezi munkások, a hatóság emberei és az alacsonyrendűségbe szorultak egyetlen gyászoló tömegbe fonódva kísérték utolsó útján.
A Nyomorultak Cosette-je. Részlet Emile Antoine Bayard művéből
83 évesen, hosszú gyötrelem után hunyt el, miután visszautasította az utolsó kenetet. Utolsó óráiban ötszáz ember szorongott a háza előtt, és kétezren álldogáltak már az utcán, mire bejelentették, hogy eltávozott e földi siralomvölgyből. A temetésén közel kétmillióan vettek részt. Erkélyeket, tetőket, ablakokat, külön ez alkalomra kiürített kirakatokat béreltek ki méregdrágán, hogy láthassák a gyászszekéren haladó koporsót. Victor Hugo a nemzet halottja volt. Teste a Diadalív alatti ravatalon pihent, majd végső nyughelyére, a Panthéonba került.
Mindezt kiérdemelte, hiszen megírta A nyomorultakat.
Több remeke is született még, de e mesterműben – mint kristálygömbben a jövő arca – adja a legteljesebben önmagát. Politikai programjában a „boldogság kérdését” járta körbe. Mindegyre, és vég nélkül. Perelt az angol típusú kapitalizmussal, az elszegényedést okozó liberalizmussal, kikelt az állam ormótlan nagysága, az egoizmus eluralkodása ellen, ami az emberek nyomorát és az egyének szenvedését okozta. Ha ma élne, minden bizonnyal szóvá tenné a belső hierarchia lerombolásának következményét: a hamis külső rangsorok elszaporodását. Ki tudná nála jobban ábrázolni a kisfőnökök, a megmondóemberek, a szélhámosok világát, ahol a Piac Törvénye jelöli ki kedvelt végrehajtóit?
A múzeumhoz vezető árkádsor ma is hangulatos
Victor Hugo egykori lakását könnyű megtalálni. A fővárost széltében átszelő sárga 1-es metróról a Saint-Paul megállónál kell leszállni. Innen tíz percnyi gyaloglással, a Birague utca felől elérhető a gyönyörű, fasorral szegélyezett Vogézek tere, amelynek jobb oldalán már messziről hívogat az ingyen látogatható múzeum. Az író által 1832 és 1848 között bérelt hatalmas méretű lakás az épület második emeletén található. A berendezés a bútorokkal, használati tárgyakkal és az íróról készült műalkotásokkal mutatja be az író életének különböző szakaszait. Itt kezdte el írni A nyomorultakat, az Ezt láttam kimeríthetetlen gazdaságú emlékfoszlányait, és – többek közt itt – A királyasszony lovagja című tragédiáját.
Az író mellszobra, Pierre-Jean David d'Angers alkotása
Az előszoba a fiatal írót és családi környezetét idézi. Az itt látható portrékat többnyire a rokonai vagy barátai készítették róla. A képek és szobrok arról tanúskodnak, hogy Victor Hugo már nagyon korán híres volt, ami akkor ritkaság számba ment.
Kilátás a Vogézek terére a nappaliból
A vörös damaszttal kárpitozott nappali már annak a korábbi lakásnak a hangulatát idézi, amelyben A párizsi Notre-Dame című regényét írta. Itt találkoztak rendszeresen vele, a romantikusok vezérével a fiatal író, művész és politikus barátai.
A kínai szalon, amelynek berendezése Victor Hugo saját elképzelése szerint valósult meg
A következő, kínainak nevezett szalon a Guernsey-i házának egy részletét mutatja be, ahol a III. Napóleon császár miatti önkéntes száműzetésében élt. A fényűző berendezés az író kevéssé ismert, „dekoratőr” tehetségét is bizonyítja. Láthatunk még egy étkezőt, a dolgozószobáját, és végül azt a szobát és ágyat, amelyben elhunyt.
Az idős író ágya, amelyben elhunyt, szintén a pompa jegyében készült
A múzeumból távozva az embernek kedve kerekedne más Victor Hugo-i, a fantáziát inspiráló helyszínekre is elmenni. Akit ez érdekel, látogassa meg a Párizstól dél-nyugatra fekvő, a csodálatos bièvre-i völgy fölé épített des Roches kastélyt, vagy a hosszú száműzetés helyszínét, Guernsey szigetét. Aki viszont – mint jómagam – gimnáziumi tanárként kereste a kenyerét idehaza, annak be kell érnie ezzel a kis ízelítővel.
A képek a szerző saját fotói.
