Könny
Ma lenne 70
az unokatestvérem.
Előttem egy kép.
Róla, anyámról, lányomról, párjáról.
Valami furcsa fény árad róla.
Az öröklétről?
Most még csak a könny folyik.
„Csorog alá…”
Visszatérő álom
Valahol mindig eltévedek.
Nem találom a tantermet, az iskolát, a parkoló autót.
Valamiben gyakran tévedek.
Nem találom a jó választ, az eredményt.
A múltkor álmomban embertestek darabjait szórták felém.
Ilyenkor legjobb az ébredés.
De ez nem visszatérő álom volt.
És nem tévedés.
Álomban
mellettem ült egy angyal. Vagy tán tündér?
Rápillantottam.
Már-már megérintettem.
De visszafogtam kezem,
nehogy bepiszkoljam őt.
Levél Apámnak, odaátra
Emlékszel, Apám?
Arra az ötvenhat évvel ezelőtti szeptemberre?
Ott, a Sóstón, Albert Flóri 27. születésnapjára.
Varga Zoli utolsó itthoni meccsére.
Lobogtak a zászlók,
szálltak a rigmusok.
Szellemesen vagy trágárul.
Köröttünk szurkolók ezrei.És képzeld, most unokáddal, Gergővel ugyanott.
Köröttünk szurkolók ezrei.
És most is a rigmusok.
Nélküled.
És mondd, láttad már odaát a csatárokat?
Hiszen ők is odaköltöztek utánad.
Ültem a lelátón, és Rád gondoltam.
Mellettem a fiam, akivel együtt cigiztél
a bodajki folyosón Anyám halála után.
Emlékszel, Apám?
Orgona
Megyek a faluból a hegyre.
Süt a nap, izzítja bőröm.
Friss fűillat, tavaszi zsongás köröttem,
s egy árva orgonabokor vár az út szélén.
Csodás illateső. A múltból jön a jelenbe
régi udvarunk. Régi tavaszunk.
