Az idősebbek nosztalgiázhatnak, de a fiatalok is átélhetik az Ikarus-élményt a szabadtéri repülőmúzeumban ötödik alkalommal megrendezett Ferihegyi Ikarus Találkozón, ahol az egyik legsikeresebb magyar iparvállalat százhúsz veterán járműve mutatkozik be, köztük az egykor Pécsett szolgált emeletes magyar busz.

A Szépművészeti Múzeum impozáns Csontváry-kiállításon gondolataim a múltból egy régi emléket hoztak elő. Még a múlt században, 1980-ban, a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolás pályázatot írt ki Csontváry Múzeum a Városligetben címmel.

Műemlék-helyreállítások, felújítások, építkezések, fejlesztések (méltók és joggal vitatottak) kísérik a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozatát. Aligha lehetne más, jobb helyszíne idén az Országos Műemléki Konferenciának.

Hat globális és hat európai jelentőségű olaj- és gázipari vállalat üzletpolitikáját vizsgálta meg a Greenpeace, bemutatva, hogy e cégek a közvélemény nyomására reklámjaikban sokat beszélnek ugyan a fenntarthatóságról, üzletpolitikájuk lényege azonban változatlan.

Édesapánk nagybátyja, akit mi, testvérek nagyszülőként ismertünk, családjával Kisnánán élt, a templom és a plébánia szomszédságában álló lakóházban, helyén ma óvoda van. Ott, a Mátraalján, falu szélén… kezdetű Fazekas Anna-mese, számunkra átélt valóság volt.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség öt templomának felújítása fejeződött be. Szentdemeteren, Székelybőn, Csíkrákoson, Nagyágon és Názna-Marosszentkirályon az épületek magyarországi finanszírozásban, a Rómer Flóris-terv keretében születtek újjá.

A valaha tapasztalt legforróbb nyarat éltük át az idei évben – állapította meg egybehangzóan a NASA Goddard Űrkutatási Intézete és az Európai Unió Copernicus műholdas rendszere. Az ember okozta lassú melegedést megfejelte az El Niño jelenség, s főleg a tengerek melegedtek.

Az erdő a végső valóság helye. Itt minden az, ami. Az igazság itt önmagát nyilvánítja ki. Az erdő ébersége kiolt mindent, amivel a városban az emberek áltatják magukat. A természetben nincs karrier, felelősség, számítás, morál. Csak a tiszta, romlatlan életösztön.

Újjáépíteni vagy romként megtartani? Identitásra, rosszabb esetben turizmusra hivatkozva újraemelni elpusztított falakat, vagy megőrizni a megmaradottat, s építészettörténeti kutatásokkal megfejteni titkukat és kiegészítve újrateremteni? A műemlékvédelem dilemmái.

Szeptember harmadik hétvégéjén, ha a közintézmények és a magánházak tulajdonosai, lakói is úgy gondolják, országszerte épületkontúr-rajzos és EU-csillagos, kék zászló kerül a homlokzatra, messziről mutatva, hogy az épület várja az érdeklődőket.

Szeptember 6-án nyílt meg Rudolf Mihály Pro Architectura-, Ybl Miklós-, Kós Károly-díjjal kitüntetett építész tárlata a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában. A kiállításon két teremben ötven makett és száz tabló mellett számos képző- és iparművészeti alkotás mutatja be az építész negyvenéves munkásságát.

A Damjanich utca mikrovilágát is feldúlták a XX. század kataklizmái, ám a Horthy-naccságának csúfolt nagymama, a zöldséges Epstein bácsi és a regnumi atyák szelleme legyőzte a csillagos házak, a deportálás és az elvtársi betelepítés sötét árnyait.

Sokunk életének része a balatoni ingázás, az autópályán való ide-oda száguldozás vagy éppen döcögés, a hétvégék unott rutinja; pedig a Dunántúl ennél sokkal többet kínál, csak el kell hagyni a járt utat. Autópálya helyett mehetünk országúton is…

Huszonkét éve annak, hogy a Fertő-tó környéke határon innen és túl felkerült az UNESCO világörökségi listájára a kultúrtájak közé. Rangját természeti értéke, épített öröksége és kapcsolatuk, évszázadok során kialakult harmonikus egységük adja.

Power of Possibilities a címe az első Inota Fesztivál inspirációs fórumának, amelyen a hőerőmű gyárkomplexumhoz hasonló használaton kívüli gyárterületek funkcióváltó lehetőségeiről szólnak majd a beszélgetések, előadások augusztus 31-én, Inotán.

Az ünnepelt szoprán nem titkolta az építész előtt, határozott ízlésétől, elképzelésétől minden idegen, ami modern. S leendő villájukhoz férje már meg is vásárolta bontásból a tetőcserepet, az ellipszis vonalú csigalépcsőt, az intarziás parkettát…

Az emberben különféle képek, képzetek élnek a városról. Már a gyermekben formálódik, elsősorban a szülővárossal, a gyermekkori lakóhellyel, aztán az ifjúkori és felnőtt élettérrel, az utazásokkal. Alakítják az olvasmányok, a filmek és mások beszámolói is.

Ez itt a Rába völgye, szokta mondogatni az apám, amikor még együtt kerekeztünk le a folyóhoz. És körbemutatott, valahogy úgy, mint aki büszke arra, hogy itt élhet, hogy ez lehet az otthona.

Minden valamirevaló természeti csodához fűződik egy legenda: sárkányok, óriások, tündérek öröme, bánata vagy harca formázta a tájat olyanra, amilyennek látjuk. Ezúttal egy kacsa nyomába eredünk, amely feltárta hazánk egyik legszebb geológiai értékét.

Rokka, zsombor, lábaspajta – a vashosszúfalui tájházban jártam, ahol nemcsak „látványosságot” kaptam, hanem érvényes, működő, kortárs filozófiáját is az értéktartó vidéki életnek.

Az emberben mélyen kísért egy sejtelmes vágy, hogy élete legfontosabb eseményét újraélje, újra eljátssza, mint egy színdarabját a lét színházának. Raymond Roussel ikonikus regényében, a Locus Solusban ezzel a gondolattal játszik el.

A Balaton irtózik attól, ha át akarjuk formálni, ha nem óhajtjuk tudomásul venni az ő természetét. Talpra kellene állítanunk a világot, amit mi magunk állítottunk fejtetőre. Hol véletlenül, hol tudatosan. Mert úgy gondoltuk, hogy mi az urai vagyunk ennek a világnak.

A természet pazar bőkezűsége és a tájat formáló szorgos emberi igyekezet különleges szépségekkel ajándékozza meg a Balaton-vidék vándorait. Itt tényleg minden kő, minden útszéli kereszt mesél, szépet, s komorabbat, ahogy a magyar sors megadja.