Néhány fokozottan védett csúcsragadozó faj, mint például a szürke farkas vagy a barna medve állománya az elmúlt évtizedekben stabilizálódni látszik. Bár ez még tudományosan nem bizonyított, azonban egyre nagyobb számú előfordulásuk erre enged következtetni, ezért érdemes felkészülni a velük való találkozásra és a tartós együttélésre.

Jóval fontosabb szerepet töltenek be a ragadozó fajok az életünkben, mint gondolnánk.

Növelik a biodiverzitást, segítik az erdőgazdálkodás munkáját és a nagyvadak természetes szelekcióját.

A biológiai sokféleség magas szintje biztosítja az egészséges ökoszisztémákat, mérsékeli a természeti katasztrófákat, hozzájárul a védett és a fokozottan védett állat- és növényfajok, illetve élőhelyeik fennmaradásához és az egészséges környezethez. Ezért megőrzésük kulcsfontosságú saját jólétünk biztosításához is.

Rendkívül lecsökkent a csúcsragadozók természetes élőhelye. Az áttérés a gyűjtögető, vadászó életmódról a mezőgazdasági életformára magával hozta többek között a farkasok negatív szereplőkké válását.

Élőhelyeik csökkenése és az állattenyésztés elterjedése párhuzamosan ment végbe, aminek hatására a farkasok táplálékkiegészítésként a háziállatokat kezdték el zsákmányolni,

s ez a mezőgazdaságon belüli kártételükkel együtt a mai napig az egyik legégetőbb probléma.

Tetten érhető a magyar népmesékben is számos tévhit, rémtörténet a farkasokról, amelyeknek nagy része azonban hamis vagy hiányos információn alapul. A farkasoknak tulajdonított károk jó részénél korántsem bizonyított, hogy valóban ők-e a károkozók. Az emberek tőlük való félelme sem teljesen megalapozott, hiszen Magyarországon még nem számoltak be olyan esetről, amikor farkas emberre támadt volna. Ennek magyarázata az, hogy hazánkban fajtatiszta farkasok élnek, melyeknek nagy része a szlovák farkaspopulációkból származik.

A farkasokban olyan erőteljes a szelekciós nyomás, hogy még a fogságban született kölykökben is ösztönösen jelen van a menekülés és a félelem az embertől. A kutyákban nincs ilyen szelekciós nyomás, ezért rendkívül veszélyes, amikor egy farkas és egy kóbor, vad kutya kereszteződéséből hibridek születnek, mert ők már veszélyt jelenthetnek az emberre is. Ezeket a példányokat azonban a vadászok igyekeznek kiszűrni. Az elmúlt években azonban pozitív irányú változás ment végbe a társadalmi megítélésben, ezt bizonyítja, hogy a híres M237 jelű farkas elpusztítása valódi közfelháborodást okozott.

A medvékkel való együttélés lényege a megelőzés és az elővigyázatosság.

Az igazi kihívás az, hogy természetüknél fogva ezek az állatok potenciális veszélyt jelentenek az emberekre. Kártételük főként a táplálkozásukhoz köthető, ezért érdemes megvizsgálni a barna medvék táplálkozási szokásait. Ha megfelelő, bő gyümölcstermés áll rendelkezésükre, nem vadásznak háziállatokra. Étvágyuk évszakonként eltérő. Ősszel hiperfágiás időszak figyelhető meg, ekkor a legmagasabb az étvágyuk, a téli álomra való felkészülés miatt. Ebben az időszakban érdemes felkészülni a medvékkel való találkozásra és a károkozásukra.

Barnamedve 

 

Kedvelik a sűrű bozótosokat és a zavartalan területeket, ezért nem ajánlott letérni a kijelölt túraútvonalakról. A medvével való találkozásokra irányadó előírásokat, illetve a felmerülő konfliktus kezelésének lehetséges alternatíváit érdemes betartanunk. Ezekről bővebben a nemzeti parkok honlapján, például a Bükki Nemzeti Park weboldalán olvashatunk.

Lehetséges tehát a mai modern városi életformában is az együttélés, de ehhez számos változásra van szükség. Növelni kell a ragadozók társadalmi elfogadottságát.

Megfelelő élőhelyeket kell biztosítani a fokozottan védett és védett fajok fennmaradásához. Ezt lehetővé tenné az országokon átívelő ökológiai hálózatok kiépítése,

amihez nemzetközi összefogásra és összehangolt jogszabályi környezetre is szükség van. A tagállami környezetvédelmi jogszabályok körülbelül nyolcvan százalékát uniós jogszabályok adják. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepet játszik az Európai Unió Bíróságának gyakorlata, jogértelmezései, előremutató precedensei révén. Kiemelkedő jelentőséggel bírnak a nemzetközi védelmi projektek és az Európai Unió környezetpolitikája, környezetvédelmi cselekvési programjai és irányelvei. Továbbá fontos szerepe van tagállami szinten a környezetvédelmi hatóságok, a természetvédő szervezetek, az erdőgazdálkodók, vadgazdálkodók és a mezőgazdasági szakemberek közötti ellentétek feloldásának és az összehangolt működés biztosításának.

Irreális cél, hogy ne legyen károkozás, a megvalósítható cél az, hogy prevenciós eszközökkel minimális szintre csökkenjenek a veszteségek.

A prevenció legfőbb eszközei között mindenképp meg kell említeni a megfelelő, zárt kerítéseket a ház körül, villanypásztorok, vadriasztók, állativizelet-illatú szintetikus anyagok, riasztó hangok alkalmazását, melyek segítenek távol tartani a vadállatokat az otthonunktól és a kertjeinktől, elkerülve az esetleges ártalmakat. Az egyik leghatékonyabb módszer őrkutyák tartása, amelyhez egyéb védelmi eszközöket igénybe véve az állattenyésztők minimalizálni tudják az esetleges károk bekövetkezését. Ebben segítséget nyújt a Kuvasz-Őr Alapítvány, amely – meghatározott feltételekkel – kölyökkutyákat biztosít a gazdáknak. Emellett a kompenzációs rendszer kiépítése is hozzájárulna a konfliktusok feloldásához.

Ha nem kezelik a felmerülő problémákat, ismét bekövetkezhet a nagyragadozók üldözése, illegális vadászatuk fellendülése és a társadalom negatív hozzáállásának felerősödése, mindez pedig a fokozottan védett fajok fennmaradását veszélyezteti. Elengedhetetlen tehát a hatékony problémakezelés megfelelő oktatása.

Az említett

csúcsragadozók természetre közvetlen és közvetett hatása kétségtelen, azonban ennek mértéke a köztudatban és a vadgazdálkodók által is túlbecsült.

A valóságban marginális, és a vadállományra sincs kimutatható befolyása. Az ember ártó tevékenysége: a vadállatok természetes élőhelyeinek lerombolása, illegális eszközökkel történő zavarása és irtása sokkal nagyobb mértékű, mint az állatok tényleges károkozása. Ezekre az állatokra mi kártékonyabbak vagyunk, mint ők miránk.

 

A cikk a PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézet GENEZIS Kiválósági Diákműhelyével együttműködésben készült.