Nincsenek magyar rokonai, akkor honnan a nyelvtudás?

Szülővárosom, Bamberg több mint ezer éve szoros kapcsolatban van Magyarországgal. II. Henrik császárnak, a bambergi püspökség alapítójának és az első bambergi dóm építtetőjének a húga, Gizella lett István király felesége. Mellesleg: az én húgomat is Giselának hívják. Én 1972-ben születtem, és az iskolának, ahová Bambergben jártam, volt Magyarországon testvérgimnáziuma, így nálunk választható tárgyként magyarul is lehetett tanulni. Igaz, mai magyarnyelv-tudásomat már nem mondanám jónak. Hiányzik a gyakorlat.

Mikor járt először Romániában, hogyan kezdődött kolozsvári pályafutása?
 

Első erdélyi utazásaimat még gimnazistaként tettem. A történelemtanárom, Helmut Dütsch a vasfüggöny megszűnése után az iskolapartnerséget kiterjesztette egy erdélyi magyar gimnáziumra is. Nagyváradra utaztunk 1990 februárjában, és az amolyan never or ever come back érzés volt. Az utcákon tankok álltak, éjjel a szálloda folyosóján lövöldöztek.

Franz Ullrich építész

 

Ezek az élmények, az emberek, a városok annyira lenyűgözőek voltak, hogy a hamburgi képzőművészeti főiskola építészhallgatójaként tovább mélyítettem erdélyi kapcsolataimat, és tanáraim támogatásával ösztöndíjprogram létrehozását kezdeményeztem a kolozsvári műegyetem hallgatói számára. Az akkori Romániában csak két építészkar volt: Bukarestben és Kolozsvárott. Nem csoda, hogy az utóbbit választottam.
 

Az egyetemi diploma megszerzése után néhány évfolyamtársával és több kollégájával építészirodát alapított Kolozsvárott. Komoly elszántság kellett ahhoz, hogy fölvegyék a versenyt a helyi nagyokkal.

A kolozsvári egyetemi hallgatókkal ápolt kapcsolataim nyomán hamar megértettem, milyen értékes és milyen veszélyeztetett Erdély urbanisztikai és épített öröksége. Egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy az átalakulás idején hozzájáruljak az építészeti emlékek megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez. Világos volt, hogy ehhez több kell, mint egy ösztöndíjprogram. Michael Buck évfolyamtársammal és barátommal kis parasztportát vettünk a Nagyváradhoz közeli Tóttelek községben, és ott nyári iskolát szerveztünk hamburgi és kolozsvári hallgatók és egyetemi tanárok, valamint Makai Judit, nagyváradi német nyelvtanár részvételével.

A kolozsvári Bulevardul Eroilor/Deák Ferenc utca: rehabilitáció előtt és után 
Fotó: plan&werk

 

Aztán diplomázás után úgy döntöttünk, hogy friss szakmai ismereteinket Erdélyben ültetjük át a gyakorlatba. A berlini városközpont fejlesztésének inspirációjára hasonló stratégiai városfejlesztési koncepciót dolgozunk ki Kolozsvárra.

A helyszínen láttuk, hogy a város pusztulása és elhanyagoltsága olyannyira erőteljes, hogy pontszerű beavatkozások nem elegendők. 

Így került sor közhasznú egyesület, a Planwerk Klausenburg alapítására. Együttműködve nyári iskolánk hallgatóival és tanáraival, konkrét javaslatokat tettünk a városfejlesztés térbeli irányára, továbbá tesztterveket készítettünk a kolozsvári Belváros építészeti életminőségének javítására is. Nyilvános rendezvényeket szerveztünk, partnerkapcsolatokat létesítettünk, s már egy év múlva elnyertük a bukaresti építészeti biennálé aranyérmét és a román építésügyi minisztérium állami díját.

Kolozsvár megújult főtere 
Fotó: plan&werk

 

A helyi nagy építészirodák persze jelen voltak, de ők másképpen dolgoztak, mint mi. A sikerünk titka az volt, hogy a mi szemünk előtt a klasszikus városépítés lebegett, összekapcsolva az építészetet a várostervezéssel, kis és nagy léptékben, egységes gondolkodással és egységes szemlélettel. Saját megközelítésünkre mentorunk, Bernhard Winking egyetemi tanár vezetett rá minket a hamburgi képzőművészeti főiskola elméleti és gyakorlati oktatásában.
 

A tervpályázati sikerek egyúttal megalapozták az újabb tervezési megbízásokat. Melyek voltak a legfontosabbak?

Kolozsvár mellett számunkra a legfontosabb Nagyszeben volt, amely 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa lett. Klaus Iohannis polgármester már korán megkezdte az előkészületet. Az óváros rehabilitációját az akkori GTZ (a német műszaki fejlesztési szolgálat) irányította és kísérte végig.

A mi feladatunk a városfejlesztési koncepció kidolgozása, valamint a belvárosi terek élhető, élményeket kínáló megújításának tervezése volt.

Mindkét projekttel a velencei építészeti biennálén is jelen voltunk. Kissé naivnak látszó egyetemista kezdeményezésünk néhány év leforgása alatt komoly irodává nőtte ki magát, újabb és újabb megbízásokat kaptunk, a megbízók: Brassó, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Marosvásárhely, Temesvár, Csíkszereda, Borszék, Beszterce. Nagy, európai tervpályázatokon is nyertünk, ilyen volt Kolozsvár sétálóövezetének átalakítása, amit rövid időn belül meg is valósítottak. Ily módon tudtuk Kolozsvárt elindítani azt az építészeti-kulturális változást, amely mindmáig javítja a Belváros életminőségét.

Ezután visszatért szülővárosába, Bambergbe, megnősült, felesége Würzburg várostervezési hivatalának vezetője. Bambergben alapított irodát – mondhatni, az egész család várostervezéssel foglalkozik. Lát valamilyen összefüggést hazája és Erdély között?

Bamberg óvárosa UNESCO-világörökség, leghíresebb műalkotása a bambergi lovas a dómban. A II. Henrik császár és István király közötti szoros kapcsolatok alapján feltételezik, hogy a bambergi lovas István királyt ábrázolja. Ezenkívül az enyhén hullámos frank középhegységi táj nagy erdeivel és kisvárosaival hasonlít arra a tájképre, amelyet Erdély nagy részében, különösen a Nagyszeben és Segesvár közötti környéken láthatunk. A falvak szerkezetének ugyan különféle gyökerei vannak, de

a kora középkori városalaprajzok sok hasonlóságot mutatnak, különösen a gótikus létra két párhuzamos főúttal, amelyeket a létra fokaihoz hasonlóan derékszögben csatlakozó keresztutcák kötnek össze.

Ezt Iphofen kisvárosában ugyanúgy fel lehet ismerni, mint Kolozsvár Belvárosában – mindkét városban a XIII. és a XIV. században jött létre. Érdekes ebből leolvasni, hogy ebben a korszakban párhuzamos volt a fejlődés, míg a barokk csak jóval később, a pannon alföldön át jutott Erdélybe. Lehet, hogy ebben is a törökök a ludasok?!

Milyen feladatai vannak most? A várostervezésre korlátozza tevékenységét, vagy építészként is dolgozik?

Érdeklődésem és plan&werk néven működő irodám súlypontja a vidéki, műemléki védelem alatt álló óvárosok rehabilitációja. Többnyire az önkormányzatok és a kerületi kormányzóságok megbízásából dolgozunk, tanácsokat adunk a városrehabilitáció, a városkép és a városfejlesztés valamennyi kérdésében. A magánépítkező beruházókat is ellátjuk tanácsokkal – az államilag támogatott önkormányzati városfejlesztési programok keretében nagyvonalúan támogatnak magán rehabilitációs beruházásokat is. Fő feladatunk a minőségbiztosítás, ügyelünk arra, hogy a rehabilitáció a városkép, az anyaghasználat, a kézműipari kivitelezés és a műemlékvédelem követelményeinek megfeleljen, s jól illeszkedjen az óvárosi együttesbe.

Iphofen, templomtér 
Fotó: plan&werk

 

Tervező építészként nem dolgozom ezekben a városokban, hogy ne kerüljek konkurencia- és konfliktushelyzetbe a helyi kollégákkal – ezzel szemben a közterületek kialakítása a tervezési feladatainkhoz tartozik. Itt zárul a kör, mert a jó minőségű közterületek hatását az óváros vonzerejére erdélyi munkámban ismertem meg.

Építészként érdekelnek a két világháború közötti telepszerű lakásépítkezések, ezért néztem meg nemrég Stuttgartban a budapesti Napraforgó utcáról bemutatott érdekes kiállítást. S a nagyváradi és kolozsvári vasutastelepek is jó példái annak a lakásépítésnek, amely változatos hozzáférhetőségével és téralakításával megfelel a magánélet, az egyediség és a szabadság emberi igényeinek.

Vannak magyarországi szakmai kapcsolatai is?

Erdélyi tevékenységem során sok magyar kollégát ismertem meg, és volt alkalmam nyelvtudásom elmélyítésére egy fröccs meg egy cigaretta mellett. Így a kialakult kapcsolatok révén részt vehettünk a Belváros új főutcája projektben. Ezenkívül 2006-ban előadtam a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetemen Szombathelyen. Nagyon fontosnak tartom azt a nyílt, szakmai eszmecserét, az egymástól tanulás szellemét, amelyet akkoriban Magyarországon megélhettem.

Nyitókép: Iphofen madártávlatból, a közterület-rehabilitációt a plan&werk iroda tervezte Fotó: Nürnberg Luftbild/Hajo Dietz/plan&werk