Az Országút podcastjában, a Kaptatóban ezúttal a hazai realista figuratív festészet kiemelkedő alkotójával Boda Anikó festőművésszel beszélgetünk pályakezdésről, nemzetközi sikerről. 

Meghökkentő precizitással, szinte hiperrealisztikusan ábrázolja a lerombolt épületek maradványait, a kibontakozó kép elborzasztó erővel hat.  Jovián György képzőművész absztrakt alkotásokként is értelmezhető műveiben egyszerre fedezhetők fel reneszánsz és barokk vonások.

Két hónapot töltöttem Londonban, rengeteg galériában és múzeumban megfordultam, igen sok inspirációt gyűjtöttem. Több X alakú kompozíciót is láttam, ezek nagyon megihlettek, így még kint csináltam egy kis vázlatot, egyszerű kis rajzot, s tudtam, hogy hazaérve ezt felhasználva fogok készíteni egy ilyen alakú szobrot.

Egy mű életében bizonyos mérföldkő az a pillanat, amikor tulajdonosra talál. Hogyan befolyásolja egy gyűjtő a műnek nem csupán az értékét, hanem a társadalmi ismertségét? Stomp Sárával és Kozák Gáborral beszélgettünk a gyűjtői attitűdről, a felelősségvállalásról.

Minden szobrász alkatának megfelelően kapcsolódik választott anyagához, amely leginkább alkalmasnak bizonyul számára ahhoz, hogy gondolatait megfelelő módon formába öntse – s így, a mű valódi hordozójává váljon.

Nagyszabású jubileumi kiállítással ünnepli hetvenedik születésnapját Szirtes János, a magyar művészeti színtér ikonikus alakja, festő, grafikus, performer, videó- és médiaművész, reformer pedagógusként a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design Tanszékének tanára.

Ernszt András festményei és Körei Sándor üvegszobrai meditatív szemlélődések a természetben, amelynek során a művészek maguk és a néző is próbálja megfejteni, megérteni a természetbe vetettség absztrakt létélményét.

Különféle női szerepeket kitartóan kutató virtuóz festőművész. Érzelmeket, történéseket, helyzeteket mesélnek el a képei. Az idén Munkácsy Mihály-díjat nyert Uray-Szépfalvi Ágnest kérdeztem hivatásáról.

Háromtermes, impozáns kiállítást rendezett a Műcsarnok a sokoldalú művésznek, Šwierkiewicz Róbertnek. A tárlat a keleti filozófiát középpontba állító életmű grandiózus méretű munkáiból válogat, hogy a természetközeli gondolkodást és az alkotási módok jellegzetességeit mutassa be.

Kompozícióit a migrációs hullámhoz való személyes viszonya határozza meg. A menekültek a röszkei határhoz közel eső földúton gyakran ottfelejtették személyes tárgyaikat. Kitartásukat párhuzamba állította az úton fellelt tövises gyomnövényzet szívósságával, amely akvarellképeinek fontos motívumává vált. Az akvarell lágyságát és finomságát ezekkel a hegyes végű formákkal ellenpontozza.

Hosszú raktárlétből kiszabadított, s végre kiállítási nyilvánosságot kapott művei között megidézett gondolatai arról tanúskodnak, hogy Magyarász Imre festőművész nagy formátumú, a művészet ethoszát küldetésként valló és vállaló alkotó volt.

Képeinek jellegzetes ovális motívuma, annak ismétlése, számtalan variációja a befejezhetetlenséget és a végtelen számú lehetőséget szimbolizálja. Juhász Dóra festőművésszel több évtizedes munkáját, következetes pályaívét gondoltuk végig, aminek köszönhetően még mindig tud mélyen hinni a festészetben.

„A komponálás fragmentáltsága új és új konstellációk létrehozására ösztönzi a szemlélőt is. A különféle gesztusok, léptékváltások, a síkszerű és térbeli hatások szimultán alkalmazása mozgalmasságot kölcsönöz Bodolóczki Linda festményeinek.

A Sosem létezett rendszerek archeológiája az utópia fogalmának kiüresedését járja körül. A mű kiindulópontjaként egy konkrét, a valóságban is létező sziget egy talált Google Earth-felvétele szolgált, amelyen a tenger közepén egy fekete, elmosódott képkockákból álló kitakarás látható.

Országosan is jó híre van a kortárs képzőművészet nívós műhelyének, amely jeles művészek tárlatának ad helyet a Vajdahunyad várában működő Mezőgazdasági Múzeumban. Így van ez, amikor most két fiatal alkotót indít útjára az alapítványi elnök.

Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte novemberben Farkas Ádám szobrászművész. A Műcsarnok retrospektív kiállítása életművének legfontosabb darabjait, s mindazokat a kísérleteket, vázlatokat, terveket mutatja be, amelyek mind a mai napig meghatározzák alkotói œuvre-jét.

Nemegyszer úgy tűnik, hogy a Műcsarnok kiállításain a tágas-visszhangos építészeti tér méreténél és karakterénél fogva a bemutatott alkotások fölé kerekedik, azonban Keserü Ilona ragyogó színű festményei sugárzásukkal jóval nagyobb teret is képesek lennének kitölteni.

Nomen est omen: Raffaello kivételesen érdekes Kálváriát festett a palermói Szűz Mária Fájdalmának szentelt kápolna (Santa Maria dello Spasimo vagy Lo Spasimo) számára, ám remekműve végül csak ötszáz évvel később, meglehetősen kalandos úton és csodás körülmények között érkezett Palermóba.

A műterem alkotó tér, ahol kimozdulhatok a megszokásokból, szabadulva a mindennapi élet horgonyaitól. Mióta csak festek, mindig a fontossági sorrend elején volt, hogy legyen műtermem.

Frieze London, Frieze Masters, a mára már hatalmasra gyarapodott nemzetközi kortárs művészeti színtér és műtárgypiac folyamatos átalakuláson megy keresztül. Új helyszínek és szereplők is bekapcsolódnak a vérkeringésbe. Az ázsiai jelenlét jelentősen megnövekedett.

Cikázó fekete sávok, hipnotikus pozitív–negatív áttűnések, vibráló élénk színek és mély gyökerek a konkrét-konstruktív-geometrikus absztrakt hagyományban… A művész cselekvőképességgel rendelkező „eszköz” is, aki megteremti a művet. Alkotótársa már több évtizede a dobókocka, a színeket, pozíciókat, szögeket ezzel a metódussal határozza meg.

Mivel alapvetően minden műalkotás „rétegzett” (hagymahéj szerkezetű), így kizárólag olyan remekművekre koncentrálok, melyekben az egyes rétegek fizikai értelemben láthatók és tapinthatók, illetve textúráik révén jelentős esztétikai többlethatást fejtenek ki.      

„Az érdekel, a leghagyományos eszközökkel képes vagyok-e létrehozni érvényesnek tekinthető látványt, amely megtévesztően hasonlít egy generált képi felületre, hogy jelezzem, az alkotásban az elképzelés a döntő” – mondja kiállítása indítékáról Féner Tamás.