A mezőkövesdiek jól ismerik szűkebb pártiájuk szülöttének festészeti munkáit, templomi freskóit, hiszen lakókörnyezetükben nap mint nap találkozhatnak alkotásaival. Mezőkövesdi Takács István gazdag életműve során országszerte számos szakrális témájú murális munkát; templomi freskót készített és jelentős számú táblaképet; főleg realista jellegű, színgazdagon festett lokálpatrióta zsánerképet, portrét és csendéleteket készített.

 

Pályája ígéretesen, számos templomfestészeti felkéréssel, megrendeléssel indult, ám a második világháborút követően, az államszocializmus időszakában művészetét leértékelték, ellehetetlenítették, életművét szinte teljesen elfelejtették. Fennmaradt hagyatéka a történelem viharaiban könnyen az enyészeté válhatott volna, ám Laczkó Pető Mihály festőművész negyven éven át gyűjtötte, megőrizte, precízen lajstromba vette és restaurálta az alkotásokat, majd 2012-ben Mezőkövesden Alapítványt, illetve múzeumot, benne pedig állandó kiállítást hozott létre, hogy megőrizze a hagyatékot az utókor számára.

 

A templomokban fennmaradt és folyamatosan látható faliképek mellett így a vásznakra, papírokra festett alkotások, grafikai munkák is elérhetők, megtekinthetők, hogy teljessé tegyék az életművet, és lehetőséget adjanak annak szakma általi megismerésére, felfedezésére. A gazdag és sokszínű anyag most a mezőkövesdi állandó tárlat helyett Budapesten, a városligeti Mezőgazdasági Múzeum időszaki kiállítóterében várja érdeklődő közönségét, hogy a tárlat létrehozóinak szándéka szerint minél többekhez eljusson a művész munkásságának híre, vele lehetőséget teremtsenek az elfeledett életmű kutatására.

 

Orosz Diána, a kiállítás kurátora precízen halad végig az életművön, valamennyi műcsoportot és művet részletesen bemutat, elemez, s művészettörténeti kontextusban helyezi el őket. A sokoldalú művész életútjának részletes ismertetését követően olvashatunk Mezőkövesdi Takács István művészetéről és a pályáján felfedezhető stílusjegyekről, illetve annak nehezen kategorizálhatóságáról. Életművében legfontosabb szerepet a templomi freskók készítése játszotta, amelyeket országszerte megtekinthetünk eredeti helyükön, szakrális, templomi terekben; Mezőkövesden (Szent László-templom), Egerben (Szent Mihály- és Szent János-főszékesegyház), Máriaremetén (Kisboldogasszony-kegytemplom), Vácott (Nagyboldogasszony-székesegyház), valamint Miskolcon két helyen is (Szent Péter és Pál-templom, illetve Nagyboldogasszony-templom).

 

Mindezeket a budapesti tárlaton most zenei aláfestéssel kísért videófelvételen is láthatjuk. Olvashatunk a freskókészítés talán kevésbé ismert eredetéről, technikájáról, illetve a Mezőkövesdi Takács Istvánhoz érkező megrendelésekről, a felkérések történetéről is. A művészt leginkább freskókészítő tevékenysége éltette, a monumentalitás vonzotta, célja volt, hogy magasztos témájú alkotásaival minden kor emberét képes legyen megszólítani, örök érvényű üzeneteit közvetíteni.

 

Teljes életművében az erősen lokálpatrióta alkotó szülőföld iránti tisztelete és szeretete mutatkozik meg, amelyet csak rövidebb időszakokra hagyott el. Budapesten végezte felsőfokú tanulmányait az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola díszítőfestő szakán, majd az életpálya elején a fővárosban élt, távol a szülőföldjétől. A világháborút követően családjával együtt visszatért szeretett városába, és munkáiban annak jellegzetességeit minden módon igyekezett visszaadni.

 

A matyó tájat és a mindennapok világát hangulatos zsánerképeiben, portréiban, csendéleteiben, sőt, még szakrális témájú festményeiben is visszatükrözi, hiszen ez utóbbiakat gyakran az eredeti biblikus tájból és környezetből kiragadva lokális világába helyezi át. Tájképei gyakran drámai érzelmek és tragikus események helyszínei, az emberi lélek kivetülései, tájrajzai így túlmutatnak a hagyományos tájábrázoláson. Zsánerképein, életképein a számára oly fontos matyó tájegység hagyományait tűnnek fel, ám nem csupán a megmutatott tipikus viseletekben, hanem bennük a helyi arcvonások, karakterek is visszaköszönnek.

 

Fotók: Papp Tibor engedélyével.

 

A tárlat Budapesten, a XIV. Városliget, Vajdahunyadvárban tekinthető meg.