Rajzás című kiállításának látogatóiként szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen most fő művek közelében lehetünk, mi is ott „melegedhetünk”. Végh András festészete a figurativitás és nonfigurativitás mezsgyéjén egyensúlyoz. Munkássága leginkább az absztrakt expresszionizmus, a szürrealizmus, valamint az art brut irányzataival jellemezhető, benne kalligrafikus, gesztusjellegű és rajzolt motívumok, illetve sajátosan absztrakt alakzatok egyaránt felfedezhetők.
Színgazdag és telített festményeire jellemző a horror vacui gondolatisága, azaz a képfelület expresszív erejű kitöltése. Mesterei a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Bernáth Aurél voltak, ám nem csupán ők, hanem a műveiken keresztül megismert külföldi mesterelődök és kortársak is nagy hatást gyakoroltak művészetére; többek között Oskar Kokoschka, Henri Matisse, Jean Dubuffet, Willem de Kooning, Antoni Clavé és Cy. Twombly, akiknek művészete előtt gyakran hommage-alkotásokkal tiszteleg. Végh András a hetvenes évek fojtott levegőjű Magyarországáról valósággal kirajzott a nagyvilágba, hogy személyesen is megcsodálhassa a nagy mesterek festményeit, ami hatalmas inspirációt jelentett számára.
Kinyílt a világ, mikor először utazott a mediterrán térségbe, előbb Franciaországba, majd Itáliában, ahova később a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként is visszatért, hogy belemerüljön régmúlt korok egymásra rétegződő kultúrájába, történelmébe és a kortárs művészetbe is. Kiállításának Rajzás címét akár ezekre a külföldi utazásokra is érthetjük, hiszen az ott szerzett élmények és tapasztalatok nem csupán a számára oly fontos önismeret lehetőségét teremtették meg, hanem ennek hatására szemlélete nyitottabbá vált, rendkívüli műveltsége mélyült. Utazásai során tapasztalt élményeiből vásznain külön világokat teremt, hogy átlényegítve, sajátosan értelmezve továbbadja azokat befogadóinak. A Rajzás egyik most látható festményének címe is, s a kifejezés a tömeges megjelenésre, mozgásra, arra a fajta nyüzsgésre is érvényes, amelyek munkáiban tetten érhetők. Sőt, a Rajzásból szójátékkal a rajzolásra is gondolhatunk, hangsúlyozva a képeken feltűnő rajzolt elemeket, figurákat, amelyek a munkákban kiemelt szerepet kapnak.
Végh Andrást az emberi motivációk, kapcsolatrendszerek dinamikája érdekli, amelyek valamiként mindig megjelennek vásznain. Fontos számára a lélek belső világa, igyekszik feltárni a saját és a körülötte élők, de még a véletlen találkozások során megismert emberek létélményeit is, hogy segítségükkel akár antropológiai folyamatokat is megismerjen. Szubjektív, intuitív mikrovilágából kiindulva makrokozmikus kontextusokat, történelmi-kulturális dimenziókat mutat be, időnként pedig akár ennek ellenpontjaként, egyfajta feloldásként játékos motívumokat is használ. Szenvedélyes érzelmeit, megélt élményeit, mindig expresszív módon fejezi ki a színek és a formák absztrakciója által.
Alkotásaiban elsődlegesek az élénk coloritok, amelyek a képek belső világát határozzák meg. Ezek keverésével harmóniát teremt, a komplementek egységét alakítja ki. A tónusok emóció alapú választása és a használt technikák során érvényesül a véletlen szerepe is, ám egyaránt fontos számára a tudatosság, hogy ezekkel együtt tegye teljessé a munkák világát. A festmények apró vagy nagyobb jelekből, vonalakból, foltokból és figurákból építkeznek, jellemző rájuk a rétegeltség, a töredezettség, illetve a mozaikszerűség. Az alkotások hordozzák a repetitivitás gesztusát, bennük részben vagy egészében megismételt, időnként karikatúraszerű figurák, nehezen azonosítható tárgyak, betűk, szavak, feliratok követik egymást. Ez utóbbiak gyakran olvashatatlanok, de nem is az a lényeg, hiszen szimbólumokban gazdag jelekként működve mutatkoznak a képfelületeken. A munkákat szemlélve izgalmas, meghökkentő és elgondolkoztató léptékváltásoknak lehetünk tanúi. A közelről szemügyre vett, külön világokba vezető részletek perspektivikusan összeállva mutatják fel teljességüket és azt a fajta térélményt, amely a különböző, egymásra épülő layerekből tevődik össze.
Leginkább vászonra vagy papírra fest, akrillal és olajjal, illetve olajpasztellel rajzolva emeli ki a legfontosabb részleteket. Alkotásaiban különféle technikákat elegyít, markáns ecsetvonásokkal, lendületes gesztusokkal, firkálással alkot; fröcsköléssel, csurgatással dolgozik. Kollázstechnikával létrehozott munkáihoz külföldi újságok, napilapok kivágatait használja, sűrűn helyezi el rájuk kisebb és nagyobb gesztusait, kalligrafikus, ugyanakkor geometrikus motívumait, rajzait, amelyeket időnként karcolásokkal, visszatörlésekkel roncsol. Monumentális szabad vásznait külső terekben, bár a földön készíti, bennük megnyilvánul a lebegés, kötetlenség élménye. Színgazdag képei mellett talált tárgyakat, utcai köveket, uszadékfákat is fest a játékosság és a változatosság jegyében.
Mostani kiállításán a Rajzás sorozat képei mellett külön csoportot képeznek az etruszk-római kultúrát feldolgozó, Labirintus tematikájú képei. A vásznakon megjelenő sajátos spirál az ősi nautilus csigavonal formájára emlékeztetve az archaikus tudás, a végtelenség és ciklikusság kifejezőjévé válik. Az emberi, állati és tárgyi motívumok dinamikusságának változatos ismétlődései absztrahált jelrendszerekké állnak össze, hogy velük az egymásra rétegződő korszakok egymásutániságát láttassa. Hasonló élményekből született a Mediterrán kert című munkája is, illetve a Zarándoklat témájú kollázsok, valamint a monumentális méretű szabad vászna is, amelyek a számára oly fontos latin világ életérzését, élményeit, örömeit adják vissza. Benne a keleti vagy északi népek filozofikus, misztikus, elvont látásmódjával szemben a természethez és a humánus értékekhez vonzódó gondolatiság jelenik meg, ami az élet valóságát hétköznapi módon képezi le. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kollázsoknál felhasznált, főként olasz vagy francia újságok jelenléte, és a rajta szereplő, történéseket elmesélő motívumok egyszerűsége, mégis azok mély gondolatisága, komplexitása.
Gazdagon telített képei olyan világokba vezetnek, amelyek az élet teljességét mutatják fel filozofikus bölcsességével, szépségével és dilemmáival együtt. A munkák képesek rá, hogy elmerüljünk bennük és segítségükkel a világ szépségeire fókuszáljunk.
A fotókat Félegyházi-Vígh Tamás készítette.
Képek: Faur Zsófi Galéria engedélyével.
Végh András Rajzás című kiállítása szeptember 26-ig tekinthető meg a Faur Zsófi Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 25.).
