Sokoldalú pécsi képzőművész, munkáinak nem parancsolnak megálljt a falak. A festmények motívumait kiemelve az egész épületbelsőt elborítja, benépesíti és élteti Varga Rita művészete. A galéria markánsan absztrakt és geometrikus koncepcióját általa organikus formák színforgataga gazdagítja.
Vajon mitől lesz olyannyira érdekes egy közönséges kaktusznövény az alkotó számára, amelyre egész festészeti program felhúzható?
Köztudott Pécs városának mediterrán éghajlata – még a füge is kétszer terem egy szezonban. A klímaváltozás hatására pedig olyan növények is tartósan gyökeret eresztenek, mint az opuntia, azaz a fügekaktusz. Ez a lapátszerű tagokból álló, a végtelenségig osztódó szúrós növény a Mecsek környezetébe is befészkelte magát eddig nem honos, mára már inváziót alakító élőlényként. Felbukkanása és térhódítása inspirációként hatott a művészre, aki nem csak a természeti szépség és leleményesség megtestesítőjeként tekintett a kaktuszra, hanem izgalmas szimbolikát fedezett fel benne.
Varga Rita festészetében és művészetében kiemelt szerepet kapnak a nőket érintő kérdések, legyen szó a XXI. századi női szerepekről, a test működéséről vagy a politikai megkülönböztetésről – az Ophéliától, a Boxoló Női sorozaton át a Kaktuszokig. Legújabb munkái is a nőiesség és természet kapcsolódásának erősségét mutatják be: az újjászületés ciklikusságának, az életadás képességének csodáját körbejárva.
A fügekaktusszal mint szimbólummal foglalkozik Varga Rita. A növény élettanilag fontos jellemzője, hogy kitúr őshonos fajokat, és saját uralma alá képes vonni a területet. A művésznek megtetszett a botanika inváziója és festészeti megjelenítési lehetőségeinek párhuzama. A nővény éppúgy népesíti be a rendelkezésre álló teret – sőt, határokat nem ismerve egyre tovább és tovább is lépve –, mint ahogy a növény tagjainak ábrázolása a művész előtt álló vásznakat. Pontosabban lemezeket, mert Varga Rita dibond lemezre dolgozik. Ennek az anyagnak az irizálása mozgásjelenséggel rendelkezik, kiemeli a színek dinamikáját, és mozgásba hozza a formákat. Ebben az efemer hatásban függetlenedik a háttér és folyamatosan változik. A digitális kijelzőkön edzett szem számára barátságos ismerős felületként hat. Érdemes megfigyelni az ecsetvonások intenzitását is. Szinte rajzos, mégis expresszív nyomhagyásokból áll képépítésének gyakorlata. Az olajfesték felhordása markáns, pasztózus felületeket alkot. Az erőteljes színek használata káprázatos térélményt is nyújt.
Ez a szemlélet a terjeszkedés és területfoglalás tekintetében az egész kiállításra igaz. Rendkívül gazdag festményanyagot láthatunk ugyanis, amik mind ugyanazt a növényt, ugyanazt a típusú kaktuszt ábrázolják. Mégis nagyon sokfélék. Van köztük helyspecifikus installációba rendezett ciklus, tondó és plasztika is.
„Amikor kiállításra készül az ember, gondolatban beszövi a képeivel a galéria terét, hogy elfoglalja azt. A Zsdrál Galéria tágas, fényes terei számomra művészeti templomot testesítenek meg, melynek atmoszféráját teljesen átéreztem. A helyszín sajátosságaihoz komponáltam a legfrissebb munkáimat. Hónapok óta készülünk erre a tárlatra, és még a tavaszi bejárás során fogalmazódott meg bennem, hogy nem csak válogatást fogok idehozni, hanem olyan új munkákat is készítek, melyek itt fognak igazán életre kelni. Így született a galéria legmagasabb pontjába kerülő, kör alakú festményekből álló installáció is. A festmények motívumai pedig egyenesen kiszabadultak a térbe, és különböző magasságokba rendezve izgalmas dinamikát alakítanak ki. Nagyon élvezem, hogy a képek, plasztikák és a tér között élénk interakció alakult ki. Ebbe kapcsolódnak be a látogatók, akik bejárják a kiállítás teljes terét. Majd harminc új munkával készültem erre az alkalomra.”
Valóban, a téralakítást egyedi módon befolyásoló plasztikák mindegyike külön karakternek bizonyul. Egy-egy kompozíció fragmentjei ők maguk is, és az inspirációt kínáló növényből csupán részleteket mutatnak. Felületük redukált mintaként értelmezhető, mely szintén játékos fényhatásokkal rendelkezik a hordozónak köszönhetően. Az összhatás pedig kertet idéz meg, melynek különböző szintjeit különböző organizmusok népesítenek be. A kert maga pedig lélekszimbólum. Az elhatárolt területet éppúgy kell gondozni, mint a testet és a lelket. A művész számára a női princípium kiemelése fontos, mely a táplálás, éltetés és gondoskodás aspektusait testesíti meg. A kaktusz látványa fenséges, főként, amikor éppen virágot bont. Érdekes, hogy képes gyümölcsöt is hozni, és egyes fajait gyógynövényként is számontartják. Virágzása mulandó, ám tüskéinek szúróssága és szívóssága állandó. Így válik a festészeti programban az önvédelem, a határállítás és az ellenállás szimbólumává. Igaz, nem mehetünk el szó nélkül a kaktuszforma terebélyes formája mellett, mely megidézi a maszkulinitás jegyei is.
Az egymásból eredő, majd osztódó és invanzív növény társadalmi asszociációkkal is bír. A hálózatosítás szemlélete a művész más, a festészet mellett művészetszervező tevékenységében is elengedhetetlen. Számos hazai és nemzetközi művésztelep, fesztivál, kiállítássorozat létrehozója, és oktatóként is aktív. Lelkesedése és szakértelme katalizátorként működik a kortárs művészeti közegben. „Alkotás közben sem szoktam leállni egy képnél, hanem összekötöm az elsőre nem is összetartozó részeket is, és egybeépítem a motívumokat. A részek egésszé kapcsolódnak össze, és megvalósul az összetartozás élménye. Az emberekkel is gyakran ezt teszem, és fantasztikus eredmények születnek!”
A hálózatosodás tehát az eddigi életmű sokrétűségében is megvalósul. Fatalista módon minden összefügg egymással benne. Varga Rita munkásságára jellemző, hogy korábbi sorozatait is a jelenlegiekkel kapcsolatba állítja. Ezáltal visszatekintő rendezőelvet folytat, és folyamatosan aktualizálja korábbi munkáit, reflektál rájuk. Bár elsőre nem szembetűnő, de a Mecseki Opuntia a korábbi Ophelia sorozat gondolatiságának folytatása, melynek szintén központi eleme a nők kiszolgáltatottságának megjelenítése.
Képek: a művész a Zsdrál Galéria engedélyével.
Varga Rita kiállítása november 2-ig látogatható a balatonfüredi Zsdrál Galériában (melyhez számos tárlatvezetést és artist talk program csatlakozik). Október 14-től Pécsre, a Múzeum Galériába is érdemes ellátogatni, ahol Varga Rita egykori mestere, Tolvaly Ernő és műteremtársa, Bóbics Dia alkotásaival együtt állít ki.
