Tudományos életünkben az eddigi legnagyobb paradigmaváltások valahogy mindig összefüggtek a Nappal. A legújabb lehetséges paradigmaváltás hipotézisének ismertetése előtt kigyűjtöttem néhány korábbit a legfontosabbak közül.
Az ókori egyiptomiak számára ezek éppolyan meghökkentő reformok voltak, mint bármely későbbi tudományos paradigmaváltás. Ehnaton lényegében kivezette a többistenhitet Egyiptomból és bevezette a monoteista Napisten-kultuszt, Aton-Napistennel, akit olyan Napkorong képében ábrázoltak, melynek kezei aprócska, adományozó Napsugarak. Csakhogy e centralizált Napisten-személyi-kultusz még a Napimádó egyiptomiak számára is sok volt, így Ehnaton halála után reformjait visszavonták, nevét pedig még a fáraók közül is kitörölték.
Egyiptomi művészet: Aton-fríz
Raffaello: Az athéni iskola, részlet
Michelangelo: Az Utolsó Ítélet, részlet
Platón vs. Arisztotelész
Ahogy Raffaello felülmúlhatatlan freskóján látjuk: Platón a Nap felé mutat, a Legfőbb Jó Ideája felé, ami láthatatlan, míg Arisztotelész e transzcendens szellemi szférák tanulmányozása helyett a racionális, kézzelfogható, anyagi világ feltérképezését ajánlja idősebb mesterének.
Kopernikuszi fordulat
Annak bizonyítása, hogy Földünk a Nap körül kering és nem fordítva, valóságos traumaként érhette a középkor alkonyának nem különösebben művelt polgárságát. Pedig mindezt már évezredekkel korábban kiszámították az ókori görögök legjobb matematikusai, akiknek zseniális elméleteit paradox módon éppen Arisztotelész cáfolta meg. Kopernikusz egyébként pontosan akkor publikálta téziseit a Vatikánban, amikor Michelangelo a Sixtus-kápolnában dolgozott az Utolsó ítéleten. Sokak szerint a Napisten-Krisztus körül kavargó kárhozottak és üdvözültek Michelangelo freskóján Kopernikusz heliocentrikus világképének hatását jelzik.
Napunk és a nukleáris fegyverek
Debreceni Balázs
Napunk idővel elveszítette isteni rangját, és fokozatosan csillagászati objektummá devalválódott. Éltető erejében azonban senki sem kételkedett, egészen addig, míg Teller Ede egy szép napon fel nem pillantott rá, és létre nem hozta a hidrogénbombát. Az Élet Forrásából hirtelen az ördög tömegpusztító fegyvere lett. – Ez volna számunkra a Világmindenség kozmikus üzenete?
Barics Sándor
A Nap az életenergia legfőbb forrása számunkra. Sajnos azonban csakugyan elveszítettük Napimádó hitünket, hódulatunkat, és erejét sötét célok szolgálatába állítottuk, káros hatását pedig felerősítettük az üvegházhatású gázok által. Jelentős pozitívum ugyanakkor, hogy folyamatosan kutatjuk, térképezzük. A Napban egyébként nem zajlanak olyan jelentős maghasadások, mint például a Szilárd Leó által kifejlesztett hagyományos atombombában, ami lehet urániumbomba vagy plutónium. A Napban hidrogén alakul át héliummá extrém forró környezetet igénylő folyamatos magfúzió révén – tehát egyesülés (fúzió), nem maghasadás révén – brutális mennyiségben. Az eredeti, maghasadásos atombomba tehát nem közvetlenül a Napkorong sátáni ideájából fejlődött ki, de közvetve azért hathatott rá. Hirosima révén a Szilárd Leó-féle maghasadás mégis képes volt átalakítani az egész világrendet. Nézetem szerint nem csupán az atommag hasadt meg ekkor, hanem az emberiség kollektív tudata is.
Az elmúlt évtizedekben számos atomháborús művet készítettél, melyek ismét aktuálissá váltak. Készítettél ilyen kollázst Alan Ginsberg számára is, jelenleg pedig különleges Juhász Ferenc-kiállításra készülsz, ami szintén az atomháború víziójához kapcsolódik.
Nem annyira a nukleáris fegyverek, inkább azok posztapokaliptikus következményei érdekelnek. Illetve az olyan „nagy durranások”, amilyen a BigBang is volt, melyből egész univerzumunk keletkezett, s ami azonos értékű a Genezissel. Világunk olyan aprócska volt, hogy elfért volna a tenyerünkben. Majd úgy robbant szét, mint egy kibiztosított kézigránát. A komplett, általunk ismert univerzum e mitikus „világtojásból” eredt.
Kivételes kiállítás készülődik Biatorbágyon Juhász Ferenc halálának tizedik évfordulója alkalmából, ahol azon kollázsaimat mutatom be, melyeket Juhász Ferenc tűzözönei inspiráltak. Alan Ginsberggel 1995 táján találkoztam a Nuyorican Poets Caféban. Szeretem a beatköltőket, magam is írok verseket. Ginsberg nagy barátja volt a nem kevésbé híres Gregory Corsonak, aki a börtönében tanult meg verselni, és aki a Bomba című híres képverset írta. (Juhász Ferenc ebből a költeményből alkotta saját Bomba című parafrázisát). Kubrick Dr. Strangelove című filmje és Alberto Burri munkái hasonló hatással voltak rám.
Előző kérdésedre visszatérve: a Napban zajló magfúzió nagyságrendekkel erősebb a Hirosimára ledobott atombombánál. Csakhogy ilyen magfúzió csupán extrém forró környezetben képes létrejönni, például a Napban… Vagy épp egy ledobott atombomba körül. Ezt fedezte fel ördögi zsenialitással Teller Ede. Az általa alkotott hidrogénbomba lényegében egy nukleáris matrjoska: szükséges hozzá egy hagyományos atombomba-robbanás által indukált extrém hőség, ebben születik meg – erre rakódik rá – a hidrogénbomba mint magfúzió!
A valódi napkitörések és napfoltok erejétől azért szerencsére még messze járunk. Egy nagyobb napfolt átmérője körülbelül százezer kilométer, ereje pedig trilliószoros Hirosima.
Napfoltokat ábrázoló képeiden az extrém sárgák kiváló összhangba kerülnek a lehető legsötétebb feketékkel, ami a természetben viszonylag ritkán fordul elő. Ugyanakkor a híres bizánci ikonok aranyszínű hátterére is emlékeztetnek. Jól tudom, hogy a legújabb „napfordulós paradigmaváltás” tézise szerint a háborúk – így az ukrán és palesztin háború is – összefügghetnek a napfoltokkal?
A Nap felülete akkor fogott meg, amikor elsőként láttam a Parker Napszonda fantasztikus felvételeit. Napunk „szőrös” felületét, ragadós göndör haját. Ezen inspiráló „tájképeket”.
A napfoltok vizsgálatában kiemelkedő szerepe van a debreceni és a gyulai Napkutató Intézetnek. Ugyanis ott katalogizálják nálunk a napfoltokat. Ezeket 2018 táján fedeztem fel. A napfoltok olyanok, mint bőrünk felszínén az anyajegyek, azzal a különbséggel, hogy csak nagyon rövid ideig léteznek, aztán feloszlanak a Nap felszínén. Azért látjuk feketének őket, mert „hidegebbek” a napfelszín többi részéhez képest, lényegében bugyborékoló magnetikus mocsarak. Napunknak kétféle fázisa van: aktív, sok napfolttal; és passzív, kevéssel. A sok napfolt elnevezése: Solar Maximum, a kevésé: Solar Minimum. Solar Maximum esetén megváltozik a Föld mágneses erőtere és elromolhatnak egyes technikai berendezések, például műholdak, de nagyobb áramszünet is lehetséges. E fokozott sugárzás, nemcsak a tárgyakra hat, hanem ránk, emberekre is, agresszívvá tesz bennünket. A háborúk és a napfoltok közti összefügés jelenleg csupán hipotézis, amit tíz-tizenöt évvel ezelőtt a napfoltok alapos tanulmányozása során vetettek fel. Megfigyelték, hogy nagyobb háborúk kitörése Solar Maximumok idejére esett, míg a Solar Minimumok időszaka többnyire békésebb volt. Érdemes szintén megemlíteni, hogy az elmúlt évtizedekben hosszabb Solar Minimum időszakában éltünk, ám az ukrajnai háború kitörésekor (2022) a napfoltaktivitás növekedett, ami máig fennáll. Vannak elméletek, amiket nem lehet sem bebizonyítani, sem megcáfolni. De egy világegyetemben, ahol minden mindennel összefügg és szinkrónban áll, ilyen parallel kapcsolat teljesen elképzelhető.
Barics Sándor érdekes életéről és művészetéről lásd:
