•Nemrég nyílt a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum legújabb Barcsay-kiállítása, amely rendhagyó módon elsősorban nem művészetéről, hanem a személyéről szól. A Közelképek 2. tárlat kurátori koncepciója a mestert, mint portréalanyt állította középpontba. Ez a megközelítés nagyon illik napjaink befogadóinak igényéhez, akiket a történetmesélés eszközével, a személyes mozzanatok bemutatásával lehet megfogni. Milyen képet ad a kiállítás a művészről?
Barcsay Jenő – korának közismert alakja – a megtestesült művész archetípusa, aki mindig kimérten, decensen, pedagógusi attitűddel volt jelen. A tárlaton témaként a személye jelenik meg huszonnégy fotográfus lencséjén és négy képzőművész alkotásain keresztül. Az 1960–1980-as évek portréfotózásának időszaka fotótörténeti szempontból is nagyon izgalmas. Barcsay reputációja pedig éppen ebben az időszakban jutott a csúcsra: a Képzőművészeti Főiskola professzoraként ismerték, kiadta már híres Művészeti anatómia könyvét, Kossuth-díjjal tüntették ki, és széles körű társadalmi ismertségnek örvendett.
Eleganciája, elhivatottsága, lokális beágyazottsága, s a felé irányuló tisztelet minden felvételen átsejlik. Recepciója azért is izgalmas, mert halála egybeesett a rendszerváltással, személye pedig több okból is kikerült a tágabb emlékezetből. Művészete és oktatói tevékenysége okán természetesen sokan tisztelik, ám személyiségét a felnövekvő generációk már aligha ismerik. Fotókiállításunk segít közelebb kerülni hozzá, megérteni motivációit, ezáltal pedig a korban elfoglalt helyéről is többet tudhatunk meg. A fiatal generáció számára is érdekes lehet a portrékiállítás, ugyanis testközelből láthatják a művészt még a szelfik és a közösségi média korát megelőző időkből. A fotók dinamikájából pedig jól látszik, hogy a maga idejében milyen népszerű és közkedvelt figura volt Barcsay Jenő.
•Igazán közvetlen ez a fajta megközelítés, mely láthatóvá és megismerhetővé teszi azt a személyt, azt az embert, akinek művészi teljesítményét ma már múzeumok falai, intézmények mozaikjai és katalógusok lapjai őrzik.
Valóban, s éppen azon dolgozunk a szakmai csapattal, hogy az évforduló kapcsán minél közelebb tudjuk hozni a mestert a mai szakmai és az érdeklődő közösséghez is. További közelgő kiállításaink is ezt szolgálják. Itt, Szentendrén kiemelt feladatunknak tartjuk a méltó megemlékezés megszervezését, hiszen az életmű jelentős része ehhez a városhoz kötődik. A Múzeumok Éjszakáján nyitjuk meg saját gyűjteményünkből A táj és a test transzformációi Barcsay Jenő művészetében című kiállításunkat a Kmetty Múzeumban, amely formabontó módon szakít a kronológiával, és tematikusan mutatja be Barcsay életművét a tér és a forma fogalmának jegyében. Természetesen itt is sok személyes szál felsejlik majd.
•Szentendrén kívül Barcsay Jenő művészeti tevékenységének másik fontos helyszíne a mai Képzőművészeti Egyetem volt. Hogyan emlékeznek itt a fiatal képzőművészek a szakma egyik legfontosabb kiállítóterének névadó mesterére?
Az egész emlékév megszervezésére az elhivatott szakmai együttműködés a jellemző. Így a Magyar Képzőművészeti Egyetemen július 16-án nagyszabású életmű-kiállítás nyílik. Az anyag anatómiai részét Bojtos Anikó válogatta, a festészeti tematikát pedig Sturcz Jánossal együtt alakítottuk ki. Ezen a kiállításon szenzációs művek lesznek láthatók. Pécsről igazi kuriózum érkezik. A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből sík-geometrikus elemekből épülő minimalista oltárképet mutatunk be, amelyet majd ötven éve nem láthatott Budapesten a közönség. S most először állítjuk ki a Csákvári Nagy Lajos hagyatékából nemrégiben előkerült monumentális szénrajzot. Ez páratlan felfedezés a Barcsay-életműben! A huszonkét négyzetméteres rajz Barcsay első mozaikjának, a miskolci Asszonyok című kompozíciónak kartonterve volt. Mellette a mester megvalósult mozaikjaihoz kapcsolódó előkészítő műveket is bemutatjuk. Így a kiállítás lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megismerjük Barcsay mozaikművészetét is. Az œuvre ezen szegmenséről írtam tanulmányt a szintén most megjelenő nagyszabású katalógusban.
•Az említett kiadvány címe: Figuralitás – absztrakció – geometria – Tanulmányok Barcsay Jenő születésének 125. évfordulójára. Az emlékév kapcsán új megközelítések, felfedezések születtek, kutató folyamatok értek be, ami pedig még inkább jelen idejűvé teszi a mester munkásságát, az Tayler Patrick tanulmányából olvasható ki, mely szerint a fiatal kortárs nemzedék számára is igen meghatározó, s még mindig érvényes Barcsay szemlélete, szellemisége. Mit mutat meg mindebből a katalógus?
Barcsay harminc éven át tanított, úgy, hogy nem volt saját osztálya, mégis hozzá jártak a legtöbben. Még időskorában is figyelemmel kísérte a fiatalokat, az új tendenciákat. Etikai és morális tekintetben is igazi példakép volt. Számomra egyébként nagyon izgalmas, hogy hat évtizedet felölelő életútja milyen ívet járt be. Hogyan jutott el Rudnay-tanítványként a sötétfekete gomolygó kompozícióktól a teljesen absztrakt, lecsupaszított, minimalista művekig. Fantasztikusan összetett, izgalmas képzőművészeti pálya az övé, melynek minduntalan újabb és újabb aspektusai merülnek fel.
A most megjelenő katalógus is nagyszerű összefogás eredménye. A tíz tanulmányból álló, reprezentatív albumot Fehér Ildikó szerkesztette és a Magyar Képzőművészeti Egyetem adta ki. A szövegek Barcsay Jenő művészetének ritkán vizsgált kérdéseire fókuszálnak, és tágabb aspektusban szemlélik Barcsay szellemi és művészeti örökségét. Vannak köztük szubjektív szemléletűek, hiszen a mai oktatók közül sokakat – például az egyik szerzőt, Gaál Józsefet is – tanította. A visszaemlékezésekből, akárcsak a szentendrei portréfotó-kiállításból rekonstruálható a mester személyisége. A katalógus kiadásának egyik érdekes hozadéka, hogy olyannyira lelkesítő volt például egy másik szerző, Sturcz János számára a munka, hogy az ihletet adott egy másik Barcsay témájú könyv megírására is, amely majd a könyvhéten fog megjelenni.
•Az ünnepi év kapcsán érezhető a szervezők és a közönség részéről is megmutatkozó tisztelet és a nagy motiváló erő, amely még mindig hat Barcsay művészetén keresztül.
Rengeteg értékmentő munka is született, és fontos törekvések értek be. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Barcsay 125 emlékév milyen fantasztikus összefogások eredménye. Megtisztelőnek érzem, hogy részt vehetek benne. A programsorozat egyébként a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány szorgalmazására indult. A szakmai stábbal arra törekedtünk, hogy több hónapon átívelő szakmai és közönségbarát koncepció valósuljon meg, melynek szerves részeit képezik a kiadványok és a katalógusok. Mindehhez személyesebb hangvételű, méltó megemlékezések is kapcsolódnak. Az emlékévet szeptemberben a Képzőművészeti Egyetemen és a Ferenczy Múzeumi Centrumban is szakmai konferenciával összegezzük, zárjuk.
Az eseményekre szeretettel várjuk az érdeklődő közönséget minden helyszínen. Sokan emlékeznek Barcsay Jenőre, rengeteg művészre van még mindig közvetlen hatással. Remekműveit pedig legfontosabb múzeumaink őrzik, és magángyűjtők is lelkesen keresik alkotásait. Ugyanígy kutatók és művészettörténészek reménykednek abban, hogy még az említett mozaiktervhez hasonlóan előkerülhetnek az életmű további csodálatos alkotásai is. Jelenlegi kutatómunkám tárgya Barcsay Evezősök című olaj-karton képe (46 × 105 cm). Ezt a festményt a Népstadion állomás képzőművészeti díszítésére az 1951-ben kiírt meghívásos pályázatra adta be. A kompozíció természetesen nem felelt meg a szocreál elvárásoknak, a pályázatot nem nyerte el, ráadásul maga a Népstadion állomás monumentális kialakítása is meghiúsult. Az Evezősöket egyébként már 1951-ben kiállította a II. Képzőművészeti Kiállításon, majd 1957 decemberében a Nemzeti Szalonban rendezett egyéni tárlatán kapott kiemelt helyet. Számos vázlatát is ismerjük a műnek, rajzokat, színvázlatokat, de a nagy festmény az 1980-as évek közepén eltűnt a nyilvánosság elől. Tudomásom szerint az 1980-as években egy gellérthegyi ingatlanban látták, melynek tulajdonosa a húsiparban dolgozott. Ha bárki ráismer a bemutatott kompozícióra, jelentkezésével személyesen is gazdagíthatja az emlékév törekvéseit.
Képek: Deim Balázs / FMC engedélyével.
