„Talán a portréműfaj hordozza leginkább a művészetekben az ember öröktől fogva létező vágyát, hogy legyőzze a legyőzhetetlent, az időt és a halált” – írja S. Nagy Katalin művészettörténész Képzőművészet és kommunikáció című könyvében.

Mindig harmóniában volt az őt körülvevő természettel. Ez a kapcsolat határozza meg alkotói formanyelvét. Szemlélete nem tudatosan felvett szerep, hanem alkotói identitásának legmélyebb szervezőelve.

Emmanuel Rosario kameráján keresztül nyers, intim és őszinte képekben tárul fel a város egyik legautentikusabb szubkultúrája. A PaperLab Galériában látható huszonnyolc fotó nemcsak a punk közösség vizuális krónikája, hanem egyfajta tisztelgés is az iránt a szellemiség iránt, amely a mozgalmat New York egyik meghatározó kulturális jelenségévé tette.

A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház különleges, Magyarországon először látható kiállítással mutatja be a világhírű dokumentarista fotográfus több évtizedes munkásságát. A válogatás érzékenyen és empatikusan tárja fel a női sorsokat – a társadalom peremére szorult közösségek életén keresztül.

Noha Jean-Antoine Watteau mindössze harminchat évet élt, nagyjából száz-százötven évvel előzte meg saját korát, nem az őt követő rokokó festők émelyítően édes festményeire gondolva, hanem Turner és az impresszionisták finoman elmosott vásznaira.

Két jelentős szobrászati anyagot is bemutatott idén májusban. A Fénnyel érő sűrü csend tárlata az utóbbi tíz év műveiből adott válogatást a Parthenón-fríz Teremben. A Melankólia-sorozat legújabb, monumentális darabját a III. Képzőművészeti Szalonon állította ki „mögötted hosszú csönd…” címmel.

Állítólag Rómában újabban a kortárs művészet fontos szereplői a San Lorenzo negyedben találhatók. A három legfontosabb kortárs galéria közé tartozik a Gilda Lavia Galéria is, ahol most ősszel izgalmas kiállítást láthattunk, nem mellesleg magyar művészekkel.

Női test általi identitáskeresés, ontológiai kérdések, illetve a kirekesztettség és az ellene való szelíd küzdelem állnak Horváth Anita józsefvárosi Bura Galériában látható kiállításának fókuszában.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság felkérésére Tóth Ernő festő- és szobrászművész elkészítette Angyali üdvözlet című, százhetven centiméteres bronzszobrát, amelyet 2025 júliusában állítottak fel az intézmény kertjében.

A debreceni, Széchényi utcai Új Galéria tágas terében olajjal lenvászonra festett, finom rézkarcok csendje fogad. Király György, Barcsay-díjas festőművész Belső tengely című kiállításának monokróm, uralkodó kék, vöröses-barnás, illetve fehér árnyalatai olyan meghittséget teremtenek, amelyben érdemes elmerülnünk, a festett tárgyak mögé néznünk.

November 14-ig Gyöngyösön a Fő tér 2. szám alatt ideiglenesen működő „Galériá”-ban látható Molnár László kiállítása. Nemcsak a kiállított művek, hanem a helyszín is izgalmas.

Új, több mint nyolcvan műalkotást felvonultató gyűjteményi kiállítással jelentkezik a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, amely egyszerre különféle súlypontok köré szervezett témapark és adatvizualizáció, s egyben a múzeum önreflexiója is a gyűjteményezés történetére, alakulására, lehetőségeire és céljaira.

A női művész pozíciója ma is a kortárs művészeti diskurzus egyik legérzékenyebb kérdése. Bár a XX. század végére a feminista művészetelmélet és a társadalomkritikai gondolkodás megnyitotta az utat a női tapasztalat új értelmezései előtt, Kelet-Közép-Európában mindmáig érzékelhető a „másodlagos jelenlét” terhe.

Idén 15. alkalommal rendezték meg a DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelepét, amelyen tizennégy, szakmailag elismert magyarországi és határon túli magyar képzőművész alkotott. Az ott készült munkákból Somorján a Korona Udvarban nyílt kiállítás, amely november 10. tekinthető meg.

Az amerikai nem Gershwin, nem is zeneszerző, hanem a XIX. század végének és a XX. század elejének egyik legnagyobb hatású portréfestője, aki egyaránt kötődött az amerikai, az angol és a francia művészeti hagyományhoz.

Mindig a legnagyobb előadóteremben tartotta az óráit, sokszor még a lépcsőkön is ültünk: a nagy lógós bölcsészek György Péter óráin mindig szép számmal megjelentek, mert egészen elképesztő volt, milyen óriási tudás tud kiáramlani ebből az emberből kilencven perc alatt.

Alkotásai régi gépeket élesztenek újjá: a mozdulatlan szobrok mozgékonnyá válnak és hangokat – néha fényeket is – adnak. Összetettségük rejtélyes és irracionálisan romantikus. 

Kivételes kiállítás készülődik Biatorbágyon Juhász Ferenc halálának 10. évfordulója alkalmából. A kiállítás december 9-én nyílik és január 19-ig lesz megtekinthető. E rendhagyó tártalon mutatják be Barics Sándor festőművész azon papír alapú festett kollázsait, melyeket Juhász Ferenc atomháborús víziói ihlettek. 

Kolozsváron született, a nagyhírű Kolozsvári Művészeti Egyetemen folytatta tanulmányait. A kilencvenes évek közepén költözött Magyarországra, és a PTE Doktori Iskolájában, Keserü Ilona témavezetésével szerzett fokozatot. Nyilas Mártával beszélgettem életútjának, művészetének alakulásáról.

A Germano Celant művészettörténész által megalkotott és elterjedt arte povera kifejezés szegény vagy szegényes művészetet jelent. A Yes Gallery-ben látható Arte Povera Ungheria – hétköznapi tárgyakból művészet című kiállítás neve ellenére cseppet sem szegényes. Jóformán „van itt minden, mint a búcsúban”, széles kínálat várja a kiállítótérbe betoppanókat.

„A kiállítás egy archetípusos nőalak köré szerveződik, aki a kollektív képzeletben őriz, gyűjt, próba elé állít, és a feledésből előhívott tudást közvetíti. A testhez, természethez és alkotáshoz fűződő kapcsolat rítusos gesztusai a regeneráció lehetőségét hordozzák. (…) 

Merre tart a magyar textilművészet? Erről is beszél az a százharminc kortárs textilművészeti alkotás a tértextilektől a szalagokig, amelyek a szombathelyi triennálé után Budapesten a Pesti Vigadóban lesznek láthatók október 28. és december 7. között.

Az 1956-ban született Szlabey Zoltán 1982-ben végzett az Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakán, majd négy évig festészetet tanult Misch Ádámnál, és sokat foglalkozott elméleti matematikával.