Közel áll hozzá a primitív kultúrák kifejezésmódja, az art brut belső valóságot őszintén megmutató ábrázolása, amihez a Commodore 64 (felbontásának köszönhető) grafikájának redukált formavilága társul, a legfeljebb tizenhat színnel történő megjelenítése. Az észak-afrikai szőnyegek egyszerű, kevés színt használó, mégis izgalmas képi világa is hatott rá. A környezetét, a környezetében lévő tárgyakat is igyekszik minél inkább leegyszerűsíteni, absztrahálni. A teret abszolút síkként kezeli, mint egy végtelen fal darabját.
•Legtöbb esetben szétválasztja az autonóm és az alkalmazott alkotói stratégiákat. Mégis előfordulhat, hogy ez a két terület összemosódik, hat egymásra, inspirálja egymást?
Az alkalmazott alkotásra sokkal tudatosabb folyamatként tekintek. Ott a végeredmény sok szempontból átszűrt, sok irányból végigjárt alkotói szakasz „terméke”. Ekkor egy-egy lehetőséget több irányból is megvizsgálok, kipróbálom azokat, és ezt követően választok – az egész sokkal átgondoltabb. Ezzel szemben az autonóm alkotási stratégia nálam kevésbé strukturált, sokkal inkább maga a kísérlet. Bár azt is megelőzi a gondolat, sok esetben vázlatokat is készítek, de mégis ösztönösebb a folyamat, a végeredmény kevésbé kiszámított. Ezeken a képeken érezhető talán a grafikus látásmód is. A jelrendszerek használata, a dolgok jelszerűvé tömörítése fontos eleme a képeimnek – itt látok kapcsolatot a tipográfiával.
Ha innen nézem a két folyamat kölcsönhatását, az autonóm alkotás során szerzett tapasztalatokat a megszerzett tudás szintjén tudom használni alkalmazott munkáim esetében is.
Az viszont soha nem jöhet szóba, hogy autonóm alkotást egy az egyben beemeljek az alkalmazott dimenzióba.
Talán a zenei eseményeken történő vetítés az a terület, ahol a két alkotói stratégia a legjobban fedi egymást. Élőben, „realtime” kell alkalmazkodnom a zenéhez, mégis a magam örömére játszhatok a vetítőfelületen az előre elkészített grafikákkal, mozgóképekkel, patternekkel.
•Ha a két területet külön kezeljük, mindenképp szót kell ejtenünk az alkalmazkodásról is. Milyen módon megy végbe az egyik, milyen módon a másik esetében?
Az alkalmazott alkotói tevékenységeknél olyan produktum jön létre, amelynek funkciója van. Valamilyen narratívát kell követnie. Ez abban az esetben is így van, amikor autonómnak tűnik.
Az autonóm alkotási folyamat és a kivitelezés technikai megvalósítása során az anyaghoz kell alkalmazkodnom. Ilyenkor van egy keret, amelyet követek – hogy milyen alapot használok, arra milyen réteget viszek fel, később erre a rétegre mi fog kerülni. Ezekről a kép elkészültéig átfogó tervem van. De nem úgy gondolok rá, hogy meg kellene felelnem a saját elvárásaimnak, ebből a szempontból itt nagyobb a szabadságom.
•Ha jól olvasom alkotásait, azok sok esetben hagyatkoznak intuitív benyomásokra, áttételesen asszociatívak, és játékos módon viszonyulnak a tér érzékelésének perspektíváihoz.
A játékosság, a fogalmakkal, tárgyakkal, formákkal való játék és kísérletezés az alapja az alkotói tevékenységemnek. Alapvetően sík felületekben gondolkodom, a térbeli formákat is próbálom sík formákká konvertálni. A perspektívát azért szoktam „használni”, hogy egy-egy formát, objektet több oldaláról is megmutassak, sosem azért, hogy a térbeliség illúzióját keltsem.
•Az effektus, hogy mikrokörnyezetünk nagy hatást gyakorol a személyiségünkre, sok esetben kiindulópontja az alkotásainak?
Annyiban biztosan így van, hogy – sokakhoz hasonlóan – én is a saját környezetem, a tapasztalataim, emlékeim vagy utazásaim során gyűjtött élményanyagból válogatok, amikor képeket alkotok. Több helyen éltem az országban, kistelepüléstől kezdve, vidéki városokon keresztül Budapest több különböző pontjáig, de azt hiszem, mindenhol valami közös halmazt kerestem. A jelenlegi környezetem és a saját itthoni műtermem biztosan megfelelő bázist nyújt az alkotáshoz. De van pár korábbi munkám, akár nagyobbak is, amelyek kicsi helyen, kifejezetten kényelmetlen körülmények között születtek. Nem hiszem, hogy ezeket a különböző helyeket, helyzeteket kívülállóként bárki a képek, rajzok alapján ránézésre detektálni tudná.
•Alkotásaiban az álomszerűség és a gyermeki látásmód honnan ered? Mindkettőnek köze van a keretrendszerekben való gondolkodás átlépésének vágyához?
Gyerekkoromtól kezdve nagy hatással van rám a törzsi művészet. A gyermeki látásmódban pedig a nyers energiát, a spontaneitást tartom fontosnak.
Az álomvilág és az ébrenlét között a szimbólumok szintjén nincs különbség, ezek ilyen tekintetben átjárható dimenziók. Nem gondolom, hogy ebben az értelemben léteznének keretrendszerek. A képzőművészetben minden képnek meglehet a szimbolikus dimenziója, akkor is, ha azt az alkotó nem tudatosan ezzel a céllal hozta létre.
•Melyek azok a képzőművészeti vagy a képzőművészet határvidékén jelen lévő irányvonalak, amelyek leginkább hatottak, a mai napig hatnak alkotói folyamataira?
Nagykanizsán születtem, de a szüleim az Alföldről származnak. Mivel a család többi része továbbra is Békés megyében maradt, sok időt töltöttem ott. Az első hatásokat anyai nagyanyám házában szereztem, különböző használati tárgyak formájában.
Meghatározó élményt jelentettek gyerekkoromtól a mesterem tanítási módszerei, valamint a nyolcvanas évek számítógépes játékainak grafikái is mélyen érintettek, és hatnak rám a mai napig. Például a hiba megjelenése egy sormintában, a „nem tökéletesre” törekvés. Vagyis a tökéletesség illúziójának elengedése.
Középiskola után, Budapesten pedig a graffiti volt szintén meghatározó, fontos élmény és közeg. Ezeknek a jelenségeknek a halmazaiból próbálok leszűrni valami közöst. Közöst a formavilágban, a leképezésben, az őszinte, nyers kifejezésmódban.
Máig meghatározó inspirációt jelent számomra Baselitz, Appel, Dubuffet, az outsider art, Miró, és Matisse 1930 utáni korszaka.
•Alkotásaiban hogyan fér meg egymás mellett az expresszivitás és a rusztikusság?
Az expresszivitás üzenet, a rusztikusság a forma, a nyelv. A kréták használata lehetővé teszi, hogy úgy kezeljem a vásznat, mintha egy felnagyított vázlatfüzetbe rajzolnék. Közel állnak hozzám a puha színes ceruzák, a filctollak, a gyurma, a szén, az olajfesték és az olajkréta. Ezek azok az eszközök, amelyek megadják a puha, erőteljes, vibráló színhatást.
•Min dolgozik jelenleg, milyen kollaborációkon, autonóm folyamatokon?
Jelenleg a június végi kiállításomra készülök, ennek az anyagával dolgozom. Az elmúlt egy-két év képei mellett az aktuálisan készülő munkáimból nyílik majd a tárlat.
