Körei Sándor a Molnár Ani Galéria művésze, 2021-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékén. Fontos számára a csendéletműfaj háromdimenzióssága, amikor frissen vágott virágokat és vázájukat zárja üvegtárolóba, hogy aztán a negyedik dimenzió is szerepet kapjon, vagyis az idő is megkezdhesse munkáját, soha be nem fejezett művé alakítva szerves anyagokat. Erről faggattam az alkotót.

Művészeti munkásságának egyik fontos kiindulópontja a modern és a kortárs építészet, a várost vizsgálja metaurbanisztikai megközelítéssel: kutatások, kiállítások, adatalapú okosváros-megoldások és kreatív városi kommunikáció révén. Vezetett kreatív ügynökséget, a BME Kommunikáció- és Médiatudomány képzésén tanít. Csizik Balázzsal beszélgettem.

Funkciómentes architektúrákból kiindulva meséli el személyes történeteit. Nagy hangsúlyt fektet az üvegnek mint művészeti médiumnak képzőművészeti, szobrászati használatára. A Ferenczy Noémi-díjas Gáspár Györggyel beszélgettem a szobrászat műfaji határterületeinek újraértelmezéséről is.

Nyertese a Kassák kortárs művészeti díjnak, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem óraadó tanára, fotó- és médiaművész, s évek óta foglalkozik a munka kulturális és életmódformáló szerepével. Fabricius Annával beszélgettem.

Töretlen lelkesedéssel folytatja parafrázisainak és upcycling műveinek készítését. Alkotásaiban a legegyszerűbb anyagok, sőt, még a szemét is megnemesedik. Hogy a transzformáció kiindulópontja mi minden lehet, többek között arról is kérdeztük az alkotót, Sinkovics Edét.

A mesterséges intelligenciával működő képalkotó rendszerek (Dall-e, Midjourney, Leonardo stb.) egyfajta digitális kaleidoszkópok, amelyek a beolvasott fotók, rajzok és festmények pixelei nyomán képesek újat alkotni, így azok a kiadott utasításnak (prompt) megfelelő látványt nyújtanak. Weiler Péter képzőművésszel többek között arról beszélgettünk, mi van a promton túl és innen.

Művészete egyedülálló hangot üt meg a kortárs magyar képzőművészet testkánonjában, ugyanakkor könnyedén beilleszthető a nemzetközi szcéna fősodrába, amelyben az idősebb generációk képviselői már megteremtették a rossz közérzet kultúrájának posztmodern hagyományát a testábrázolásban.

Pályafutása során sokszor került középpontba a táj mibenlétének kérdése. Egyes kiállításai a válsághelyzet perspektívájából vizsgálták az ember és természet kapcsolatát, ami arra kényszerített bennünket, hogy ezt a viszonyt újragondoljuk. Azt a paradox tényt, hogy gyakran a természet szóval illetett élőhelyek sem mentesek már az emberi beavatkozás nyomaitól. A természet végleg elveszítette ártatlanságát.

Vizuális világának szereplői erőteljesen beépültek a kétezres évek kortárs vizuális emlékezetébe, figurái ismerős alakokként köszönnek vissza a vásznakról. Tavalyi kiállításának képei azonban egy kevésbé trendi, de annál érdekesebb, ironikus-bukolikus festészet felé fordultak el, amelyekben a természeti környezet és az ember ambivalens kapcsolata újfajta festőiséggel párosult.

Az Újvidéken született és művészi pályáját is ott kezdő, majd Budapesten kiteljesítő drMáriás a kortárs magyar művészet egyik legkülönösebb alakja. Képzőművészeti munkássága a nyolcvanas évek közepén vett lendületet, érzékenyen magába szűrve a kor alapvető élményvilágát és nyelvi-stilisztikai kiterjesztéseit.

Spanyolországban Erasmus-ösztöndíjasként tapasztalta meg először azt a szabadságot, amelyhez alkotómunkája során a mai napig visszanyúl. Hatással van festményeire a klímaválság, a járványhelyzet és a bizonytalanság is. 

Petrányi Luca az idei Herczeg Klára junior díjazottja. Mint művész, kurátor és szervező számos kezdeményezés és projekt fűződik a nevéhez az elmúlt években.