Funkciómentes architektúrákból kiindulva meséli el személyes történeteit. Nagy hangsúlyt fektet az üvegnek mint művészeti médiumnak képzőművészeti, szobrászati használatára. A Ferenczy Noémi-díjas Gáspár Györggyel beszélgettem a szobrászat műfaji határterületeinek újraértelmezéséről is.

Nyertese a Kassák kortárs művészeti díjnak, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem óraadó tanára, fotó- és médiaművész, s évek óta foglalkozik a munka kulturális és életmódformáló szerepével. Fabricius Annával beszélgettem.

Töretlen lelkesedéssel folytatja parafrázisainak és upcycling műveinek készítését. Alkotásaiban a legegyszerűbb anyagok, sőt, még a szemét is megnemesedik. Hogy a transzformáció kiindulópontja mi minden lehet, többek között arról is kérdeztük az alkotót, Sinkovics Edét.

A mesterséges intelligenciával működő képalkotó rendszerek (Dall-e, Midjourney, Leonardo stb.) egyfajta digitális kaleidoszkópok, amelyek a beolvasott fotók, rajzok és festmények pixelei nyomán képesek újat alkotni, így azok a kiadott utasításnak (prompt) megfelelő látványt nyújtanak. Weiler Péter képzőművésszel többek között arról beszélgettünk, mi van a promton túl és innen.

Művészete egyedülálló hangot üt meg a kortárs magyar képzőművészet testkánonjában, ugyanakkor könnyedén beilleszthető a nemzetközi szcéna fősodrába, amelyben az idősebb generációk képviselői már megteremtették a rossz közérzet kultúrájának posztmodern hagyományát a testábrázolásban.

Pályafutása során sokszor került középpontba a táj mibenlétének kérdése. Egyes kiállításai a válsághelyzet perspektívájából vizsgálták az ember és természet kapcsolatát, ami arra kényszerített bennünket, hogy ezt a viszonyt újragondoljuk. Azt a paradox tényt, hogy gyakran a természet szóval illetett élőhelyek sem mentesek már az emberi beavatkozás nyomaitól. A természet végleg elveszítette ártatlanságát.

Vizuális világának szereplői erőteljesen beépültek a kétezres évek kortárs vizuális emlékezetébe, figurái ismerős alakokként köszönnek vissza a vásznakról. Tavalyi kiállításának képei azonban egy kevésbé trendi, de annál érdekesebb, ironikus-bukolikus festészet felé fordultak el, amelyekben a természeti környezet és az ember ambivalens kapcsolata újfajta festőiséggel párosult.

Az Újvidéken született és művészi pályáját is ott kezdő, majd Budapesten kiteljesítő drMáriás a kortárs magyar művészet egyik legkülönösebb alakja. Képzőművészeti munkássága a nyolcvanas évek közepén vett lendületet, érzékenyen magába szűrve a kor alapvető élményvilágát és nyelvi-stilisztikai kiterjesztéseit.

Spanyolországban Erasmus-ösztöndíjasként tapasztalta meg először azt a szabadságot, amelyhez alkotómunkája során a mai napig visszanyúl. Hatással van festményeire a klímaválság, a járványhelyzet és a bizonytalanság is. 

Petrányi Luca az idei Herczeg Klára junior díjazottja. Mint művész, kurátor és szervező számos kezdeményezés és projekt fűződik a nevéhez az elmúlt években. 

Fotográfiát tanult a Magyar Iparművészeti Egyetemen, a MOME elődjén, majd 2003-ban tanári állást kapott itt. Emberi lépték – a téglától a technológiai korszak horizontjáig című doktori disszertációját 2016-ban védte meg. 2013-tól a fotográfia mesterképzésben, 2017 óta pedig a Doktori Iskolában tanít.

A Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán tanult 2007 és 2012 között. A 2010-es évek elejétől kezdve itthon, és az amerikai Vice Magazine-hoz hasonló, több internetes megjelenésnek hála, külföldön is nagy figyelmet kaptak az akkor leginkább a posztdigitális vagy posztinternet esztétikákkal rokonított festészeti munkái. Alkotásai egyszerre építkeznek a popkultúra és a művészettörténet ikonográfiájából.