James Joyce 1904. június 16-án játszódó Ulysses című regénye főszereplőjének apja, Leopold Bloom szombathelyi származású. „Én, Rudolph Virág, jelenleg dublini, Clanbrassil Street 52. szám alatti, azelőtt a magyar királyság szombathelyi lakosa, ezennel nyilvánosan közlöm, hogy a Rudolph Bloom nevet vettem fel, és ezentúl szándékom szerint minden alkalommal és minden időben hivatalosan így szerepelek.”
Ezt a fiktív eseményt a regény szempontjából több fontos városban is megünneplik (Dublin, Trieszt, Genova), így 1994 óta Szombathelyen is. Az utóbbi években a Bloomsday többnapos összművészeti fesztivállá vált, nagyszerű irodalmi, képzőművészeti programokkal és koncertekkel, így ez már a város identitásának meghatározó eseménye lett. Idén a fesztivál alkalmával négy képzőművészeti programon is részt vehetünk. Az Irokéz Galériában Oláh Norbert Extraplanetáris roma futurizmus című kiállítása nyílt, a Szombathelyi Képtár egyik termében pedig válogatás a Leopold Bloom-ösztöndíjasok és shortlistesek munkáiból Élni, véteni, bukni, győzni címmel.
A szombathelyi és környéki művészeket a Westwerk Egyesület fogja össze. Az egyesületnek különböző művészeti projektjei vannak. A Bloomsday alkalmával a Westwerk keretében Szántó István vezetésével működik a Murális Műhely+Symposion, melynek képzőművészei az önkormányzattal együttműködve az Ulysses három fejezetének tizennyolc epizódját fogalmazzák meg egy-egy nagyméretű falfestményen. Tervek szerint minden évben két-három alkotással bővül az új kulturális desztináció, egészen a tizennyolcadik fejezetig. A Symposion célja azonban nem a regény illusztrálása, hanem az, hogy az alkotók a saját életművükkel reflektáljanak az adott fejezetre. A második alkalomtól az egyik murália ír művész által készül. Egy-egy nagyméretű falfestmény látható a város különböző pontjain a következő alkotóktól: Szántó István, Batyó Róbert, Szabó Eszter, Aideen Barry, Mark Joyce, Koleszár Stella, Molnár Zsolt, Garreth Joyce, idén Fusz Mátyás és Roisín McGuigan. Ezek a kortárs falfestmények Szombathely arculatának és identitásának ma már szerves részét képezik.
Rendszeresen készül kiállítással a Westwerk Egyesület a Bloomsday alkalmával is. Az utóbbi években a természettel kapcsolatos tárlatokat szerveztek. A különböző projektjei az Élőlény és környezete néven futó alesemények: kiállítások, konferenciák, melyeket Baki Orsolya és Farkas Imre szervez. Hogy csak néhány évre menjünk vissza: 2022-ben Slow Animals címmel rendeztek csoportos kiállítást, melynek során olyan elmélet alapján dolgoztak, miszerint a növények lassú állatok, majd a következő évben Urban Animals címmel a háziállatokat nézték meg sajátos szempontból. Tavaly Talaj közelben címmel és a Szombathelyi Képtár előtti külső téren főleg land art művekből álló eseményt szerveztek.
Ezt a természet és földközeli gondolatkört folytatta idén is az egyesület Föld alatt címmel, melyen harminckét művész munkája látható. „Most az antropogén hatásoknak kitett urbanizált talajt, az ember és a talaj interakcióját vizsgálják. Többek között azt, hogy miként hatják és alakítják át a társadalmi-ökológiai gondolkodásmódunkat a talajjal, a talajokkal kapcsolatos hagyományaink és ismereteink, a legújabb tudományos eredmények és az áltudományos elméletek.” (Baki Orsolya)
A városi ember talajjal kapcsolatos tapasztalatai általában nagyon korlátozottak, aminek köszönhetően a percepciói beszűkültek. Ugyanakkor – paradox módon – az urbanizációs környezetszemléletben egyre nagyobb teret kapnak a „visszavadító”, a természetes állapotot „rehabilitáló” megközelítések. Kifejezetten a földdel foglalkozik például Süveges Rita, aki azt tematizálja, hogy az ipari mezőgazdaság hozamnövelő technológiái (például műtrágyák, automatizálás vagy kémiai növényvédő szerek használata) hogyan veszélyeztetik a termőföldek és a helyi ökoszisztémák pusztulását. A vegyszeres flakonokat idéző festett kerámiamunkái is ezekre reflektálnak. Mindez természetesen a társadalmi kapcsolatokat is befolyásolja, alakítja. Szántó István tusfestményén is a rendezett kert versus visszavadított környezet a téma. Baki Orsolya zenedobozához kapcsolódó lyukkártyaszalagon a Kalapos kő rétegmintái vannak lekottázva. Módra Bettina különleges mintázatú fűszőnyege is izgalmas munka, de mivel ez igazi land art alkotás, ennek csak a fotódokumentációja szerepelt. A land art és a természetművészeti alkotások esetében mindig kérdés, hogy azt hogyan lehet ilyen kiállítási helyzetben bemutatni. Értelemszerűen marad a fotó vagy videódokumentáció. Ez utóbbi történt Erőss István Sárga ház című munkája esetében is.
Többen a gyökérmotívummal dolgoztak, így például Péter Ágnes is. A gyökér a növényzet rögzítő és tápanyagfelvevő része, összeköti a föld alatti és föld feletti világot. Nemes Z. Márió–Győrffy László Alvásterápiás földpárna (2025) című munkája az alvászavar és vámpirizmus motívumainak összekapcsolásával reflektálja a földhöz, hazához, otthonhoz való személyes viszony patologikus formáit. A projekt két részből áll, egy kommentár jellegű hangperformanszból Nemes Z. Máriótól, és egy Győrffy László közreműködésével készült műtárgyból. Győrffy László önálló munkával is szerepelt, mely készülő nagyobb Body Farm projektjének része: fikciós, disztópikus kert egyik elemét mutatta be.
Orosz Klárának – aki a kint–bent, élő–élettelen dichotómiák jegyében dolgozik – Vibrant című munkája egymás felé fordított betontömb, belül izzó vörös lávaszerű látvánnyal. A közönség körében különösen népszerű Soltis Miklós Zsír és olaj című mini kinetikus művei. A poszthumán szemléletben különösen meghatározó az organikus és mechanikus szerkezetek, a hús és gép eggyé szervesülése. Soltis munkája a hús–gép kapcsolódásban ütemes mozgást végző, 3D modellezett és nyomtatott szerkezetek, melyek mint valamely olajfúrógépek/bányagépek végeznek bányászatot az alattuk lévő szalonnában. Ráadásul ez metaforája annak is, ahogy „szabdaljuk, daraboljuk, fúrjuk, fogyasztjuk környezetünket. Közben ezek az agresszív behatolások, kisajátítások, kizsákmányolások a folyamatot is szolgálják, mely során eggyé válunk vele”. (Soltis) A mű mögött komolyan végiggondolt filozófia van, de poénként is megállta a helyét.
Szintén izgalmas munka Farkas Imre Parallel revolution című, több elemből álló műve, melyben a balatonalmádi szülői ház padlásgerendájába telepedett barna lábú lopódarazsak útját követi végig a dél-ausztriai Grötschtől Balatonalmádiig, részben adatvizualizációval, részben pedig látványos, manipulált fotóval.
Izgalmas konferencia kapcsolódott a kiállításhoz, melyen biológus-antropológus, talajkutató, esztéta, filozófus és művész reflektáltak a maguk területéről hozott példákkal a Föld alatt címre a maguk területéről hozott példákkal.
Fotók: Baki Orsolya
A Westwerk Egyesület Föld alatt című csoportos tárlata a Szombathelyi Képtárban (9700 Szombathely, Rákóczi Ferenc utca 12.) szeptember 3-ig látogatható.
