A tárlat két kurátora, Zakariás István és Ferencz S. Apor a kiállító negyvenhárom művész izgalmasan sokszínű anyagából válogatott, amellyel jól reprezentálják a majd ötvenéves szervezet művészi diverzitását, műfaji gazdagságát.
Az eredetileg Marosvásárhelyen, az 1970-es évek végén szerveződött, ám nem hivatalosan működő MAMŰ (akkoriban marosvásárhelyi Műhely Alkotókör) 1983-ban, egy performansz során dokumentumainak elégetésével saját magát oszlatta fel.
A főként kényszerűségből, Romániából Magyarországra emigrált művészek a rendszerváltás időszakában az anyaországban újradefiniálták önmagukat, és 1991-ben bejegyeztették a MAMŰ Társaság Kulturális Egyesületet. Különös jelentősége van, hogy a számos, akkoriban szerveződő hazai társaság közül elsők között iktatták be a MAMŰ-t, ám még inkább figyelemre méltó, hogy szinte ez volt a rendszerváltás időszakában szerveződött egyetlen egyesület, amelynek a szocializmus alatt Magyarországon nem volt elődintézménye. A MAMŰ művészeti tevékenységét leginkább az installációk készítése, az akkoriban még újdonságnak számító mediális műfajok alkalmazása, a természetművészeti törekvésekhez kötődő kísérletezések és a performativitás gesztusai jellemezték.
A formálódó neoavantgárd baráti körhöz később egyre több művész csatlakozott. A mára mintegy kétszáz főt számláló egyesület legfőbb értéke a progresszivitás, az alkotás szabadsága, illetve az egyéni látásmód, világnézet megőrzése. Az európai kultúrkörben hagyományozódó magas szintű mesterségbeli tudás gyakorlása mellett a MAMŰ alkotói mindig kortárs perspektívát képviselnek, számos műfajban alkotnak, tagjaik pedig sokféle módon kapcsolódnak egymáshoz. A társaság a mai napig szorosan kötődik Erdélyhez, ám ez utóbbi soha volt a taggá válás feltétele.
A sepsiszentgyörgyi EMŰK kiállítóterének három szintjén rendezett tárlat nem tesz kísérletet a teljes tagság bemutatására, bennük a legjellemzőbb szakmai közelítések, szellemi irányzatok és egyéni látásmódok érvényesülnek. A klasszikus táblaképfestészet és a szobrászati technikák hagyományát megújító attitűdöt felvonultató kiállítás érdekes összképet mutat, mellettük számos vizuális kísérletet és reflexív műfaji határátlépést. A kiállított két- és háromdimenziós munkák, mediális alkotások a rendezés során izgalmas párbeszédbe lépnek egymással, s nyitnak új dimenziókat.
Az alkotók az identitás kérdésére sokféle módon adnak vizuális válaszokat; a magyarországi és erdélyi lét különbözőségére, mégis a lehetséges együttélésre, a vidéki és urbánus élet kettősségére, azok ellentmondásosságára – a művészek minderre reflektálva a konkrétumoktól elvonatkoztatva univerzális üzeneteket fogalmaznak meg. Az egzisztenciális kérdésekkel foglalkozó alkotások mellett a természet örök értékeinek védelme, a fenntarthatóság eszméje is érvényre jut.
A kiállított művek közül több az idő múlásával összhangban jött létre, hangsúlyozva azok efemer jellegét. A kiállításon érvényesülnek az egyéni életutak, a művészek teremtette magánmitológiák és koncepciók, amelyek mégis egységesen hatnak a kiállítótermekben, és egymást erősítve érzékeltetik azokat a láthatatlan hálózatokat, amelyek kezdettől jellemzik a MAMŰ művészeti közösségét.
Különös jelentőségű a MAMŰ történetiségének kontextusában is a tárlat címe, a Mátrix. Nem csupán a napjainkban gyakran emlegetett kapcsolódások fontosságára és annak a MAMŰ-n belüli sokrétű megnyilvánulására hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy az 1981-ben, a szintén Sepsiszentgyörgyön megvalósult Médium című, jelentős erdélyi művészeket bemutató tárlat alternatív címötleteként is szerepelt.
Az idea a most is kiállító Elekes Károlytól származik. A Mátrix akkoriban egyszerre tűnt rendkívül progresszívnek és meghökkentőnek. Az azonos című film (1999), illetve trilógia megjelenése előtt mintegy húsz évvel született kiállítási hívószó erőteljesen érzékeltette az akkoriban Erdélyben kialakuló művészeti mozgalmak underground jellegét és az általuk képviselt haladó értékek érvényesülését. Az 1981-es címötlethez képest több mint negyven évvel később, 2025-ben megvalósult Mátrix sepsiszentgyörgyi tárlata nemcsak ezzel utal vissza a társaság kezdeti időszakára.
A most kiállító alkotók között megtaláljuk a MAMŰ-s erdélyi alapító tagokat, akik közül néhányan már 1981-ben is kiállítottak ugyanitt. A jelenlegi tárlaton velük együtt szerepelnek a Magyarországon a kilencvenes években hozzájuk csatlakozók, akik mellett számos újabban taggá vált művész is lehetőséget kapott az erdélyi bemutatkozásra. Az így kirajzolódó tér-idő hálózatok egyenrangú művészek közösségeként láttatják a kiállító művészeket, általuk pedig a teljes MAMŰ-t. A Mátrix cím hálózati jellege felmutatja, hogy a tagok milyen sokféleképpen kapcsolódhatnak egymáshoz, ami nem csupán a már említett egymásra ható diskurzusokban, hanem a tagok közötti személyes kontaktusban is megjelenik.
A különböző generációk együtt szerepelése izgalmas képet mutat és láttatja az egymásra ható dinamikus mozgásokat is. A MAMŰ-kiállítás Mátrixában megtaláljuk a művésztelepeken keresztül egymáshoz kapcsolódó tagokat, akik az erdélyi Gyergyószárhegyen vagy a hazai Gyermelyen töltenek együtt időt, különösen a nyári időszakban. Intenzív viszony fejthető fel a Szolnoki Művészteleppel is, amelynek tagjai közül többen a MAMŰ meghatározó alkotóinak tekinthetők. A művészek között tetten érhető a Block-Csoporttal, a Tulsó P’Arttal, a Pantenon csoporttal való kapcsolódás is. A most bemutatkozó alkotók sokféleségének behatóbb vizsgálata elvezethet a MAMŰ Kulturális Egyesület értékeinek és diverzitásának felfejtéséhez.
Fotók: MAMŰ engedélyével.
A MAMŰ Mátrix című kiállítás július 25-ig tekinthető meg az EMŰK-ben (Erdélyi Művészeti Központ – 520008 Sepsiszentgyörgy, Olt utca 2.).
