Milyen jelentést hordozhat egy szőnyeg helye? Hogyan válhat a kézimunka gyakorlata a közösségteremtés és az összetartozás eszközévé? Miként képes a szálak összefonódása társadalmi csoportokat és generációkat egyesíteni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban című kiállítás.

Műveinek befogadása aktív szemlélődést és nyitottságot kíván, hogy festményei kizökkentsenek bizonyosságainkból, megszokásainkból, s kérdésfelvetésekre ösztönözzön. Végh András Munkácsy-díjas képzőművész, ahogyan mondja; szeret fő művek közelében „melegedni”.

Két meghatározó magyar dokumentarista fotográfus munkáit mutatja be a Mai Manó Ház kiállítása. Bár generációs különbség és eltérő korszakok választják el őket, mindketten a Távol-Kelet felé fordultak, és képeik közös metszete a Koreai-félsziget lett. 

A Magyar Nemzeti Galériában többek között a szecesszió időszakát a magyar plakátművészeten keresztül megidéző tárlat, valamint Tihanyi Lajos és Czimra Gyula életmű-kiállítása nyílt ebben az évben.

A koreai kultúra egyik legfinomabb, mégis mindennapokat meghatározó alapelve, a nunchi kerül a középpontba a Mai Manó Ház új kiállításán, mely kortárs koreai fotográfusok érzékeny képein keresztül mutatja meg, hogyan válhat a csend és a figyelem a megértés, a közösség és a természethez való kapcsolódás kulcsává.

Festészete a modern művészet egyik alapköve. Paul Cezanne (1839–1906) életművében különösen kiemelt szerepet kapott egy látszólag szerény téma, az alma. Ez a gyümölcs több száz festményén és vázlatán jelenik meg, mindig új variációban, új tér- és színviszonyok között. Számára az alma nem pusztán csendéleti kellék, hanem a látás, a tér és a forma újraértelmezésének eszköze volt.

Kinek mit jelent a Balaton? Nyaralást, nyugalmat, szabadságérzetet, játékot, többségünknek feltöltődést, egy alkotó esetében viszont inspirációs forrást is. Arról, hogy Szabó Zsolt Isparomar életében milyen szerepet tölt be a magyar tenger, az a kiállítás mesél, amelyen balatoni tematikájú zománcképeit, sejtelmes és op-artos fotográfiáit vonultatja fel.

Új, több mint nyolcvan műalkotást felvonultató gyűjteményi kiállítással jelentkezik a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, amely egyszerre különféle súlypontok köré szervezett témapark és adatvizualizáció, s egyben a múzeum önreflexiója is a gyűjteményezés történetére, alakulására, lehetőségeire és céljaira.

Kiállítás a szecesszió polgárosodáshoz köthető, életteli világáról: Katona Anikó művészettörténész-kurátor nem először foglalkozik a témával, vele beszélgettünk életmódról, iparművészetről, divatról, a plakátműfaj megítéléséről.

Meghökkentő a hasonlóság Monet korábbi és Van Gogh későbbi Napraforgói között. Ám a művészi „eredetiség” vizsgálata során újabb és újabb kérdésekbe botlunk.

Blue hotel on a lonely higway. Blue hotel life don’t work out my way… – énekli Chris Isaak énekes, dalszerző, gitáros Blue Hotel című dalában. Hardi Ágnes tárlat is ezt a címet kapta. Ez a hotel bárhol, egy elhagyott út mellett is állhatna. És a magányról, a beteljesületlen vágyakozásról mesél, amiről a nóta is szól.

Évről évre helyet ad a Nagykáta – Erdőszőlő Nemzetközi Művésztelep kiállításának a MAMŰ Galéria és a Magyar Műhely Galéria, ahol a klasszikus műfajokban alkotott művek mellett fotó-és videómunkák, különleges, szobor jellegű installációk és projektdokumentáció is szerepel.

Két figyelmet érdemlő alkotó „randevúja” a Closer // Meanwhile. Egymástól függetlenül készült alkotásaik hasonló gondolatiságot tartalmaznak. Bár ábrázolásmódjuk különböző, mindkettejükre jellemző a valóságtól való elrugaszkodás, miközben figurális elemekből és foltokból építik kompozíciójukat.

Táj és test kulcsfontosságú témakörei a művészet történetének. Lehetetlen számba venni azt a   számtalan alkotót, akit megragad a sűrű erdő, egy havas hegyorom vagy egy zöldellő tisztás látványa. Akárcsak azt, hogy az idők folyamán miképpen ábrázolták az emberi testet: a reneszánszban élethűségre, anatómiai pontosságra törekedtek, a barokkban drámaibb módon, dinamikusan jelenítették meg, és így tovább…

2025 áprilisának utolsó napján a Galambos Tamás festőművész nyolcvanötödik születésnapját néhány hónap késéssel köszöntő, az alkotó munkáit felvonultató nagyszabású kiállítás nyílt az egri Ziffer Sándor Galériában.

Már az ókori sumérok, görögök, rómaiak is figyelemmel kísérték a Földről szabad szemmel látható planéta működését. Naponta kétszer, a hajnali órákban és az esti szürkületben lehet észlelni, gyors mozgása miatt kapta nevét a görög istenek fürgelábú hírvivője, Hermész római megfelelőjéről, Mercuriusról.

Ahogy Föld alatt, föld felett című cikkemben írtam, nyáron több hazai vidéki városban izgalmas kulturális, művészeti események várják a látogatókat. Pécsett a kilenc éve tartó Fényfesztiválon kívül a LokArt 3.0. Kortárs Képzőművészeti Biennálé több helyszínen szövi át a várost.

A III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon Nem helyettesíthető tárgyak című tárlata a hazai és határon túli magyar képzőművészet elmúlt öt évének fontos alkotásait mutatja be. Verebes Györggyel beszélgettünk a válogatás nehézségeiről, a festészet helyzetéről.

Igazi karakter és hihetetlenül sikeres ember volt. A debreceni kötődésű Szipál Mártont Hollywoodban Martin, The King néven ismerték. A legnagyobb sztárok fotósa idén lenne százegy esztendős, hagyatékának őrzői Fény–Élet–Örökség címmel emlékévet szentelnek a legendás mesternek. 

A külföldi nyaralások emlékeként pompás fotósorozatot kaptam Pompeji romjairól. Miközben elkezdtem őket dekódolni, eszembe jutott, hogy e didaktikusság igazából csak terhemre van, és a képek láttán mindenkinek magának kell megfejtenie saját személyre szabott üzenetét.   

A tárlat a Támogatói Kör Fiatal Mecénások szervezete és a Magyar Nemzeti Galéria együttműködésének keretében jött létre. A kooperáció első évében öt harmincöt év alatti alkotót kértek fel, hogy válasszanak ki egy vagy több számukra érdekes, reflexióra érdemesnek gondolt tárgyat a Galéria Jelenkori Gyűjteményéből, és ezekből kiindulva hozzanak létre egy új munkát.

A Távol-Keletről, Dél-Koreából indult természetművészet – melyben valamennyi, amerikai és európai, a természetet középpontba állító művészeti irányzat elemei megtalálhatók – sajátos módon lelt otthonra hazánkban. 

2024. június 5-én, egy verőfényes nyári reggelen Sanna, a tamperei postamúzeum kollégája, munkába indult. A múzeumba beérve reggeli kávéjának lefőzése után az első dolga volt elolvasni az e-mailjeit. Örömmel konstatálta, hogy a berlini postamúzeum, a Kulturpostamt Grünau egyik kiállításszervezője, Diana Pfeiffer levelet küldött neki, melyben együttműködést kezdeményez