Anton Prinner: Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
Anton Prinner (Budapest, 1902–Párizs, 1983), az egyik legrejtélyesebb, alig-alig megfejthető huszadik századi francia-magyar művész választott hazájában igen nagy elismertségre tett szert, s olyan barátokkal büszkélkedhetett, mint Pablo Picasso és Victor Brauner, szülőhazájában sajnos kevéssé ismert. A Kálmán Makláry Fine Arts Galéria krédója, hogy kutassa és bemutassa a magyar közönségnek a huszadik századi párizsi művészeti életben kiemelkedővé vált magyar származású művészek œeuvre-jét, így Anton Prinnerét is, akinek ezen az egyéni tárlatán minden fontosabb alkotói periódusát egy-egy kvalitásos mű jeleníti meg.
Igen ritkán láthatja a hazai közönség Prinner szobrait, festményeit és grafikáit, eddigi legteljesebb bemutatásukat a 2007-ben, az Ernst Múzeumban Cserba Júlia és Uhl Gabriella által rendezett retrospektív igényű kiállítás jelentette. A most látható válogatás nagyobb részt az alkotó legemblematikusabbnak vélt negyvenes évekbeli képeire és szobraira épül.
Anton Prinner: Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
A Prinner Annaként született művész Vaszary- és Rudnay-tanítvány volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, visszaemlékezése szerint fiatal, formálódó egyéniségére rendkívül erősen hatott az utóbbi festő francia orientációja. Franciaországba emigrálva nevet változtatott, férfiruhába öltözött és kezdetben csak a hozzá közel állók tudták, hogy „Monsieur Prinner még két copffal járt iskolába, mikor Párizsba érkezett” – írja róla Cserba Júlia. Ekkoriban a szerény körülmények között élő ifjú emigráns művészek egyik szokásos pénzkeresési módját művelte, főiskolai barátjával, Szenes Árpáddal a főváros mulatóiban és a turisták által kedvelt helyeken rögtönzött portrékat, karikatúrákat készítettek. Szenes 1949-ben így emlékezett a korai párizsi évekre: „Itteni első barátom Prinner volt, akit már otthon is ismertem. Együtt fedeztük fel Párizst. Kettős életet éltünk.
Anton Prinner: Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
Nappal a Montparnasse-on festettünk, vitatkoztunk barátainkkal, éjjel a Montmartre-on karikatúráztunk pénzért, és barátkoztunk bokszbajnokokkal, sakkoztunk kínai szakáccsal, ismerkedtünk »artiste de profil«- lal és sok más furcsa figurával.” 1928 után számos magyar művészbarátjával együtt látogatták a párizsi Académie Grande Chaumière-t (ahol 1909 és 1929 között Antoine Bourdelle, 1926-tól Othon Friesz, 1931-től pedig Fernand Léger oktatta a növendékeket – az intézménynek számos magyar hallgatója volt, többek között: Ferenczy Béni, Schönberger Armand, Hajdú István, Peterdi Gábor, Szenes Árpád, Tóth János, Bíró Antal, majd később André Levé és Landori Éva). Ugyanakkor állandó törzshelyükön, a La Coupole bárban egyre otthonosabban mozogtak a párizsi művészvilág színe-java körében.
Anton Prinner: Momentum, 1935. Fotó: Darabos György
Az Académie után Prinner 1934 és 1935 között az angol Stanley William Hayter modern grafikai műhelyében, az Atelier 17-ben sajátította el a grafikai eljárások gyakorlatát. Az angol „metsző” műterméhez való csatlakozás rendkívül inspiráló hatást tett Prinnerre, mivel Hayter anyag és technikai kísérletezőkedve igen nagy volt, és ennek hatása megmutatkozott Prinner grafikáin is, olyannyira, hogy egy saját eljárást is feltalált (rézlemezek helyett, kartonlapokat használva), melyet „papyrogravure”-nek nevezett. Ezek a munkái főként nonfiguratívak, a szem „utóképeihez” hasonlatosan szürrealisztikus, vagy olykor figuratív elemeket (például csontvázt) is magába foglaló kompozíciók, melyek közül többet a budapesti kiállítás is bemutat.
Anton Prinner: Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
A párizsi szabadiskola látogatása utáni absztrakt művészekkel állított ki, tehát 1932 és 1937 között geometrikus, konstruktivista műveket készített. Ezek a „térkonstrukciók” olyannyira megfelelnek majd a Moholy-Nagy László, Alexander Calder, Marcel Duchamp és mások által támogatott dimenzionizmus, az „új művészet, a kozmikus művészet” példájának, hogy Tamkó Sirató Károly Anton Prinner műveit is beválogatta a végül nem megvalósult „Első Nemzetközi Dimenzionista Kiállítás”-ra. A Kálmán Makláry Fine Arts kiállítótermében látható Élan (Lendület) című 1935-ös szobra jó példa ekkor született munkáinak konstruktivista dinamizmusára.
Olyan életrajzi momentumot vagy későbbi visszaemlékezést nem ismerünk, amelyből megtudhatnánk, mi válthatta ki Prinner műveinek 1937 tájára tehető teljes stílusváltozását. Nonfiguratív, absztrakt-geometrikus alkotásmódját figuratív, sok szimbólumot használó, miszticizmussal és archaizáló motívumokkal operáló formavilág váltja fel.
Anton Prinner: Apokalipszis, 1947, Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
A gnosztikus hajlamú Anton Prinnernek a keleti kultúrák és az okkultizmus iránti fogékonysága leginkább az 1940-es évektől kezdve mutatkozik meg művein. Alkatának férfi–női dualitását harmincas évei végén születő alkotásain is kifejezésre juttatja. Az ebből a kettősségből fakadó belső feszültség valamennyi ekkoriban készült művének mondanivalójává válik. A konstruktivista periódusa után bekövetkezett stílusváltást valószínűleg nagyban befolyásolta egyre fokozódó érdeklődése a keleti kultúrák iránt. 1937–1943 között Párizsban élő barátnője, Várnai Zseni és Peterdi Andor leánya, Peterdi Mária az École du Louvre egyiptológia szakán folytatta tanulmányait, az ő stúdiumain keresztül Prinner is behatóbban foglalkozhatott ezzel az ősi kultúrával, amellett, hogy mint a legtöbb itt élő művész, sűrűn látogatta a különböző múzeumokat.
Anton Prinner: Nude, 1956, Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
Szobrainak többsége nem köthető valóságos lényekhez, a plasztikák gyakorta önreflexióról árulkodnak, ami többnyire az alapvetően egyszerű formaképzés mellett az elvont valóságba teszi eredetüket. Prinner kedveli a szimbólumokat, amelyek első, figuratív munkáitól kezdve művészetének alapvető elemeivé válnak. A szimbólumokkal operáló alkotói hajlam annak a művészi törekvésnek az eredménye, hogy az általa létrehozott tárgyakat igen erős pszichológiai jelentőséggel ruházza fel.
Anton Prinner: Overturned character, 1938, Fotó: Darabos György
Első figuratív szobrait merészebb formai kísérletezés jellemzi, így például a kettősség, az „egy testben két lélek” kifejezésének megformálását, ahogyan a kiállításon szereplő Double personnages (Kettős személyiség) című, 1937-es művén: két alak egy testben, diszharmonikus beállításban láthatók, létezésükkel szinte egymás ellen hatnak. Szintén ez a téma jelenik meg a tárlat másik figurális szobrán, a Femme pharaón, azaz a Fáraó-nő című bronzalakján, melyet egy szfinx misztikus erejével ruházott fel. Nem túlzás ezen alkotások mondanivalójának eredetében Prinner különös, kettősséget hordozó, megfejthetetlen identitásának megnyilatkozásait felfedezni, hiszen ő a kicsi és törékeny Annából a húszas évek végén a „férfiművész” Antonná vált.
Anton Prinner: Apokalipszis, 1947, Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
A harmincas évek végétől, s a negyvenes években készített szobrain, grafikáin megjelenő egyszerű, szimmetrikus, egyéni vonásoktól mentes arc az, amely szinte változatlanul tűnik fel legtöbb figuratív művén. A „semleges” „holdarc” ismétlése a buddhizmus, a hinduizmus vallásos ábrázolásainak alakjait idézi. Valószínűsíthető, hogy Prinner ezoterikus érdeklődéséből ered ez a portréellenes figurakomponálási mód, hiszen az ezoterikus gondolkodás szerint a szellem nem egyéni, hanem univerzális adottság, amely a lény felsőbb állapotaihoz tartozik. Ez az arc jelenik meg a Falk Miksa utcai kiállításon látható figurális művek többségén, így a Le soleil levant (Felkelő nap) című 1944-ben készített ceruzarajzon, ahol a kompozíció főszereplője a megszemélyesített Nap figurája. A gouache- és ceruzarajz háttérében, a tárlat egyik legkiemelkedőbb kvalitású, nagyobb méretű festményének, a Les Mille Triangles (Ezernyi háromszög) című képének hegyesen csúcsosodó hullámvonalaihoz hasonló formái láthatók.
Anton Prinner: Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
A Kálmán Makláry Fine Arts Galéria legnagyobb termében, Prinner a La femme tondue (A lekopasztott asszony) című albumának nyolc megrendítő témájú lapja szerepel, melyek Antonin Artaud ajánlásával jelentek meg 1946-ban. Az őrületet leleplező szöveg illusztrációi szinte elviselhetetlen belső feszültségről tanúskodnak, és egy önmagával viaskodó nő történetére utalnak. Prinner œuvre-jében ez az album fejezi ki legdrámaibb módon a szorongás kegyetlenül önpuszító erejét, melyből az előtörő indulatosság jegyeit későbbi művein majd egyfajta transzcendenciába vetett hit által oldja fel.
Anton Prinner: Egyiptomi Halottak könyve, 1947-48, Kálmán Makláry Fine Arts Galéria
A kiállítás grafikai anyagának legfontosabb műcsoportja az 1948-ban készült Le Livre des morts des anciens Égyptiens album lapjai, melyek Prinnernek az ókori egyiptomi művészethez fűződő különleges viszonyáról adnak tanúbizonyságot. A „könyvben” található illusztrációk, erősen kötődnek a hagyományos egyiptomi ikonográfiához. A Halottak könyvének eredeti változata Prinner művéhez hasonlóan varázsformulákból áll, melyeket a hagyomány szerint Thot istenség maga hirdetett ki. Ezek a varázsformulák segítették a halottat, hogy legyőzze az akadályokat, amíg el nem éri a „Boldogok királyságát”. Az album az 1970 nyarán a XX. századi magyar származású művészek külföldön című Műcsarnok-beli kiállításon is szerepelt, köszönhetően a tárlat rendezőjének, Passuth Krisztina művészettörténésznek.
Anton Prinner: Pharaoh woman, 1938, Fotó: Darabos György
Életének utolsó húsz évét, 1965-től 1983-ban bekövetkezett haláláig Párizsban, nélkülözésben, visszavonultan, kiállítási lehetőségekről tudatosan (is) lemondva töltötte. Az alkotómunkát sohasem hagyta abba, úgyhogy a miszticizmus és a spiritualizmus jegyei, motívumai mindvégig, legutolsó művein is fontos alkotóelemekké váltak.
Anton Prinner (Prinner Anna)
Prinner Anna, Anton Prinner bár szeretettel és büszkén emlékezett vissza szülőhazájára, soha nem tért vissza Magyarországra, s igen fájdalmas, hogy hagyatékának töredéke sem. Különös alakjának és műveinek jelentőségét, magas kvalitását a 2007-es Ernst Múzeum-beli kiállítása után a most bemutatott anyag reprezentálja.
Anton Prinner kiállítása a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában (1055 Budapest, Falk Miksa utca 10.) 2023. február 24-ig tekinthető meg.
