Negyed évszázada írja a Hunyadi Jánosról szóló, hatalmas sikerű regényfolyamát, amelyből most nemzetközi forgalmazású televíziós sorozat is készült, tevékenysége azonban ennél szerteágazóbb. Bán Jánossal, írói nevén Bán Mórral beszélgettünk.

Belevilágítottak a szemembe. Mondjak el mindent, utasítottak. Mondjak el mindent, üvöltötték. Mégis, most mi van, kérdeztem én. Itt csak ők kérdezhetnek, visították ők. Akkor kaptam az első pofont.

Németh István Péter költő, irodalomtörténész legutóbbi esszékönyvét, a tíz esztendő írásaiból válogatott Tapolcai capricciót a számára máig az otthont jelentő szülővárosa kulturális kincsei, jeles személyei bemutatásának és a családi emlékállításnak szentelte. Erről beszélgettünk az alkotóval.

A legnagyobb magyar mesemondó, Jókai Mór kétszáz éve, 1825. február 18-án született. Az Országút és a Tinta Könyvkiadó közös rejtvénnyel kezdte megemlékezéssorozatát, melynek felhívását karácsonyi számunkban tettük közzé.

Barátja, alkotótársa volt a szerzőnek hosszú évtizedeken át Fecske Csaba, a nemrég hetvenhét évesen elhunyt költő, aki már meg nem valósuló közös irodalmi terveik közül ment el, immáron ráhagyva azokat, a közös emlékekkel együtt.

1998-ban alakult a Fiatal Írók Szövetsége, a FISZ. Már egy évvel később foglalkozni kezdett könyvkiadással is. A negyedszázados évforduló alkalmából tavaly év végén kiadták a FISZ 25 című antológiát. A kötet szerkesztőjével, egyben a FISZ társelnökével, Konkoly Dániellel beszélgettünk.

Európában már évszázadok óta krizantémillat árad, mint fehér és lila virágos őszi temetőkben. Alkonyról, sőt halálról vizionálnak ettől az illattól elbódult túlérzékeny és az apokaliptikától mérgezett lelkek.

Valamiért a személyes történeteken keresztül értjük meg a történelmet. Ezek nélkül vissza tudjuk ugyan mondani a leckét, de ettől közösséget még nem alkotunk.

1998-ban alakult a Fiatal Írók Szövetsége, a FISZ. Egy évvel később foglalkozni kezdett könyvkiadással is. A negyedszázados évforduló alkalmából tavaly év végén kiadták a FISZ 25 című antológiát. A kötet szerkesztőjével, egyben a FISZ társelnökével, Konkoly Dániellel beszélgetett Király Farkas.

Figyelmet érdemlő első kötet, izgalmas lírai kísérletekkel és megoldásokkal. Hegedüs Katával beszélgettünk Spicc és nyújtott nyak című verseskönyve kapcsán.

Borha Zoltán, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója 1983 októberében villásreggelire hívott meg, amelyet a művelődési miniszterhelyettes, Rátkai Ferenc tiszteletére adott. Rátkai a beszélgetést meghökkentő mondattal kezdte. Nekünk úgy kell politizálnunk – magyarázta –, hogy amit csinálunk, azt értékeljék Párizsban is, Moszkvában is. Mert Budapest – folytatta – pontosan félúton van Moszkva és Párizs között.

Bár éppen 200 éve született az író, a kérdést föltenni könnyű, megválaszolni nehéz. Nem azért, mintha például én magam nem hinnék a vénülésben, hanem azért, mert lassan a vénülés szót sem fogják érteni az olvasni alig-alig tudó serdülők.

A ma kétszáz éve született Jókai Mór köntöséből bújt elő mindenki, aki igazi prózaíróvá növekedett az utóbbi másfélszáz évben.

Maga most ottan egy régi mappát lapozgat, bár nem azokat a vázlatokat keressük. Tájképek érdeklik, azt mondta, nem? A kiállításhoz. Azok ott nem azok. Persze, hogy nem titok.

Szombathy Bálint (Pacsér,1950 – Pest, 2024), művésznevén Art Lover, szabadkai-újvidéki-budapesti „artista”, alkotói tevékenységét szabadverssel, szöveg-intervenciókkal, vizuális költészettel kezdte, a hetvenes évek elején konceptuális akciókkal és mail art-tal folytatta.

Amikor megjelenik a szlovén punk, 1977-ben a Pankrti banda énekese a Državni ljubimci (Állami kegyencek) bakelit borítóján az „öreg” emelet magas kőszobrát öleli és csókolja a lábát… És, nincs „csirkedarálós” per, mint Szegeden.

Ülök a nyóckeri xyu „undorgrund” művészklubban, a neve Mersz , nem romkocsma, csak egy „hátratolt helyőrség”, utána már csak a kínai piac következik. Hatvanhat éves vagyok, szerb állampolgár és szomorú. Nyomorúságos megélhetési gondok gyötörnek. Része vagyok a „történetnek”.

Csoóri Sándornak sok arca él bennünk. Az összehúzott szemű, derűsen-ironikusan figyelő. Az önfeledten nevető. A jeremiásian komor. Ezek mindig ott rejteznek egymásban, átjátszanak egymásba – egy lebilincselő ember arcai.