Mi, magyarok kiváltképp látomásos nép vagyunk. Látomásokba menekülünk történelmi igazságtalanságok és acsarkodó politikai igehirdetések elől. Vagy néha akkor is, ha hamis kánonokban fulladozunk, és ezért kénytelenek vagyunk aszúörömökhöz menekülve egy másik kánont, például a Dél-sziget vonzásának szellemi kánaánját felvázolni a magyar irodalomtörténet tablójára szivárványszínbe mártott Adria-ecsettel. Hadd versenyezzen egymással a szivárvány és a sterilen lesúrolt ég.

Két pohár 18-as donáti furmint és egy koccintás után a kezembe került Alexa Károly Ithakám partját elértem… lekötöm hajómat című elegáns, „stiláris önfeledtséggel” megírt új magyar irodalomtörténete. Nem voltam felkészülve arra a hatásra, amit ez a könyv, a magyar irodalom tenger-szerelmes földrajza kiváltott. Ennyi déltengeri nyári szelídséggel, ennyi szövétnek gondolatot igazán kunszt felizzítani. Pedig a borítón lévő Orosz István-rajz már „gyanússá” tehette volna, hogy itt másképp kell szemlélnünk egy jól ismerni vélt, megszokott világot, a magyar irodalmat. Orosz István a mai magyar képzőművészet legizgalmasabb figurája, kevés azt mondani rá, hogy reneszánsz alkat. Az ő anamorfózisaiban például animamorfózis is megjelenik, és úgy tűnik – legalábbis néhány kitüntetett pillanatban –, a lélek társalogni kezd velünk, és elárul néhány titkot a létezés metamorfózisának csodáiról. Így az Alexa könyvének címoldalán lévő rajz is, amely távolabbról nézve hatalmas koponya, halálfej, míg közelebbről szemlélve madárral társalkodó ember s egy hazatérő hajó, rajta jön majd egy költő „vitorlák emlékével”, akit Dobai Péternek hívnak.

Alexa azt a szemérmetlen „csekélységet” vázolja itt fel garabonciás irodalomtörténeti szemtelenséggel, hogy a magyar irodalmat – s benne a magyar életet – jobban, tisztábban, egyszerűbben meg lehet érteni az Adria-vágyon, a Déltenger-imádaton, a kabócás magyar lelkek Ithaka-vonzalmán keresztül, mint a világidegenség-kánon posztmodern szemiotikai szöszmötölésén keresztül. Alexa egyik fő hivatkozása Hamvas Béla, aki a magyar szellem mediterrán földrajzát kitágította az adriai babérligetektől Tokaj aszútésztás borospincéiig, s felvázolta azt a szellemi kaleidoszkópot, amelyben szervesülni tudnak még olyan távoli világok is, mint a tradicionális filozófia elit ösvényei, a gnosztikusok kárlátó és kárpótló enigmatikussága és az európai szellemtörténet nagy vívmányai. De ezek ebben a könyvben mind a Déltenger vakító napsütésében ragyognak, ahol a sellők hasát lágyan simogatja az azúrtenger és annak minden borostyános álma.

Alexa több mint száz magyar szerző világát villantja fel igazolásul ebben a fénytörésben – pontosabban és elegánsabban mondva –, ebben a fényfonódásban. Ha keresné valaki, mit lehetne kitalálni, hogy a fiatalok megszeressék a magyar irodalmat, ezzel a könyvvel kellene kezdeni, és hasonló szelleműeket kellene írni.

Van még ennek a könyvnek egy rejtettebb trükkje is. Benne a Mozgó Világ-nemzedék a paradicsomba megy, mint egy író-munkásosztály. Nem baj ez, fogadják majd szívesen őket mosolygó angyalok.