•Hogyan kezdődött az Aegis története? Mikor, milyen céllal indult az alapítvány, kik és hogyan biztosítják a működését?

2011-ben, baráti beszélgetés, borozás közben indult el a történet, de ekkor még nem gondoltuk, hova jutunk el bő egy évtized alatt. Különböző művészeti ágakban tevékenykedtünk, és azon tanakodtunk, miként lehetne együttműködni valamilyen szervezeti, intézményesített formában. Hivatalosan 2012-ben jegyezték be az alapítványt, amelyet működési szempontból a kuratórium vezet, elnöke Kiffer Zoltán, tagjai Cserta Balázs és Ódor Balázs. Szakmailag jelenleg még két művészeti ágra fókuszálunk: Kővári Péter orgonaművész, karnagy a komolyzenei részt vezeti, én pedig irodalomtörténészként az irodalmi rendezvényekért és a könyvkiadásért felelek. Kezdetben kizárólag saját tőkéből finanszíroztuk a programjainkat, de néhány éve már pályázati forrásokat is be tudunk vonni. Folyamatosan indulunk a releváns pályázatokon, s igyekszünk megfelelni a szakmai és a közösségi igényeknek is. 

A Társalgókönyv akár összegzésre is inspiráló szakmai diskurzus

 

•Változott-e az évek során az alapítvány célja, tevékenysége és csapata?

Szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy az alapcéljainkon nem kellett változtatnunk, csak a feladataink bővültek, például a könyvkiadással – én sem gondoltam az indulásnál, hogy ezen a területen is kipróbálom magam. A csapat magja állandó, de számtalan önkéntes segít és segített folyamatosan az indulás óta, évente majd húsz ember közreműködik céljaink megvalósításában, grafikusoktól kezdve kommunikációs szakembereken át programszervezőkig. S a felsorolásból természetesen nem lehet kihagyni a közönséget sem: az évek során állandó törzsgárda alakult ki, akik szinte minden rendezvényünkön jelen vannak.

•Könnyen megtalálhatók az érdeklődők és együttműködni szándékozók számára?

Természetesen igen, jelen vagyunk a közösségi médiás felületeken, a honlapunk a www.aegisalapitvany.hu címen működik, s ott megtalálni a szakmai vezetők elérhetőségeit is. 

•Milyen eredményekre, eseményekre tekint vissza az Aegis, mi mindent tudnak elégedetten felidézni?

Legfontosabb eredményeink közé tartozik, hogy sikerült egy TOP CLLD pályázaton nyernünk, amelynek révén Székesfehérvár régi irodalmi emlékeit mutathattuk be. Ezek az előadások jelenleg is megtekinthetők az alapítvány YouTube csatornáján. Emlékezetes rendezvényként és kooperációként tartjuk számon azt is, hogy a pozsonyi Dunart.com nemzetközi művészteleppel együttműködve a Pozsonyi Magyar Intézetben tartottunk bemutatót. Ezek mellett

mintegy húsz kötetet jelentettünk meg, amelyek a legnagyobb könyvterjesztő hálózatokban kaphatók.

Minden évben tábort szervezünk a legtehetségesebb fiatal orgonaművészeknek, valamint bemutatkozási lehetőséget adunk rangos országos komolyzenei rendezvényeken. Az országos jelzőt azért érdemes kiemelni, mert bár alapvetően Székesfehérváron és Fejér vármegyében működünk, már számos vidéki nagy- és kisvárosban is bemutatkoztunk. 

•Nyilvánvalóan az Aegis büszkeségeinek körébe sorolható az immár tizedik évadát taposó Parnasszus kortárs apostolai estsorozat is. Ki volt a széria ötletgazdája, s mi minden volt szükséges az elindulásához?

Az ötletgazda én voltam, és egyben a névadó is.

Azzal a céllal hoztuk létre, hogy a kortárs magyar irodalom értékeit minél szélesebb körben bemutassuk.

Az elinduláshoz anyagi és szellemi tőkére, valamint kapcsolatokra is szükség volt. Külsős munkatársként vettem részt a Magyar Napló Kiadó munkájában, így az első meghívottak az ő körükből kerültek ki. Ezek mellett szükség volt még színterekre is. Sajnos nem rendelkezünk saját állandó helyszínnel, ezért az évek során együttműködéseket kötöttünk több intézménnyel. Ezek a műsorok is átlépték városunk határait, néhány évad erejéig Veszprémben is zajlottak az estek, az elmúlt esztendőkben azonban ismét Székesfehérváron, az Igéző Szabad Színházban tartjuk rendezvényeinket.

•Hogyan néz ki az irodalmi sorozat eddigi múltja? Milyen rendszerességgel jelentkeznek az estek, kik voltak az eddigi meghívottak?
S hogyan néznek vissza az eddigiekre, mennyire töltötte be kijelölt helyét és hivatását az estsorozat?

Mint beszéltünk róla, tíz éve hívtuk életre a sorozatot, s évadonként nagyjából öt estet tartunk. A meghívottak listáját nehéz lenne terjedelmi okokból felsorolni, kihagyni sem szeretnék senkit, de néhány alkotót azért megemlítek a vendégeink közül: Jókai Anna, Oláh János és Ferdinandy György sajnos már nincs közöttünk, de járt nálunk Szörényi László, Szentmártoni János, Csender Levente, Szabó T. Anna, Iancu Laura, Berta Zsolt, Temesi Ferenc, Pósa Zoltán és Papp-Für János is. A sorozat sosem érheti el a célját teljesen, hiszen a kortárs irodalmi horizontot nem lehet teljes egészében bemutatni, de azokat az értékeket, amelyek jegyében működik az alapítvány és amelyeket a szerzők is képviselnek, sikerült összhangba hozni. Ilyen szériának azért is van létjogosultsága, mert a fővároson kívül is igyekszik mai irodalmunkat bemutatni és népszerűsíteni.

A Vidéki bált az Urbán László által összegyűjtött, eladdig a közönség számára nem elérhető műveivel Kodolányi Jánosnak méltán nevezhetjük hiánypótlónak

 

•A jubileumi idényre mivel, kikkel készülnek és készültek, várható-e meglepetésvendég vagy váratlan esemény a 2025-ös szériában?

A tizedik idényt 2024 végén két esttel kezdtük, és terveink szerint további három rendezvénnyel folytatjuk 2025-ben. Bemutattuk Luzsicza István és Oberczián Géza köteteit, majd nyárig olyan meglepetésvendégekkel kedveskedünk az érdeklődőknek, akik korábban már jelen voltak estjeinken. Igyekszünk olyan programokat is beleépíteni a rendezvényekbe, amelyek nemcsak a szigorúan vett szakmának szólnak, hanem a nagyközönségnek is, így például télen forralt borozással várjuk látogatóinkat.

•Milyen céljai, tervei, reményei vannak az elkövetkező évekre mind a sorozatnak, mind magának az alapítványnak? Ha a huszadik évad során beszélgethetünk majd, hogyan szeretnének visszaemlékezni a most még előttünk álló újabb évtizedre?

Tervekből és célokból nincs hiány; egyrészt

a Parnasszus kortárs apostolai estsorozatot újabb és újabb szerzők bemutatásával kívánjuk folytatni,

másrészt a képzőművészet felé nyitva írókkal közös nemzetközi alkotótábor megszervezésében gondolkodunk, pontosabban folytatunk is már egyeztetéseket. Emellett szeretnénk kilépni a nemzetközi színtérre a könyvkiadásban is, valamint újabb hazai szerzők megismerésre érdemes műveit megjelentetni. Mint alapítvány, a huszadik évadot szeretnénk meg is élni, remélve, hogy minél nagyobb közönséget nyerünk meg az irodalomnak. Sajnos kevés szépirodalmat olvasnak ma az emberek, ebben is jó lenne pozitív változást elérni, ami hitvallásunk és reményünk szerint lehetséges.