A Magyar zeneszerzők sorozat negyvenegyedik részeként jelent meg Mikusi Balázs Robert Volkmann című kismonográfiája a Budapest Music Center kiadásában. A sorozat és a kiadvány címe közti ellentét – egy idegen nevű személyt aposztrofál magyar komponistaként – Volkmann életének és életművének egyik érdekes vonására hívja fel a figyelmet. A német műveltségű, Szászországból Pestre költözött muzsikus mindvégig megmaradt németnek, sosem tanult meg magyarul, zenei stílusát tekintve Schubert, Mendelssohn és Schumann örökösének számított. Felmerül tehát a kérdés: miért nevezhetjük magyar zeneszerzőnek, és miként kerülhetett be a hazai komponistákról szóló sorozatba?

Az Egyesült Államok különös örököse a brit birodalomnak: annak eszményeit következetesebben, magasabb szinten valósította meg. E hatásról értekezik Russell Kirk mostani könyve.

A Magyar Írószövetség kezdeményezésének köszönhetően 2018 óta nemcsak a magyar költészetnek, hanem a magyar prózának is van emléknapja.

A dél-koreai származású német gondolkodó, Byung-Chul Han (Han Bjong-Csol) a kortárs filozófia egyik leginnovatívabb szereplőjének számít; az amerikai akadémiai piacot is sikerült meghódítania az utóbbi időben rohamléptekkel kiadott rövid értekezéseinek angol fordításaival. A Typotex Kiadó jó döntést hozott, amikor Han egyik legkarakteresebb és gondolkodása szempontjából átfogó könyvét, A kiégés társadalmát választotta ki magyar nyelvű bemutatásához.

Bereményi „életregényé”-nek tárgyilagos mondatai, érzékeny észrevételei fokozatosan csomópontok erőterét hozzák létre. Az így kialakult motívumháló bölcsessége a tények nehézkedését a tudat, az eszmélet tisztaságával sugározza át. (A Magyar Copperfieldben is felbukkanó Mészöly Miklós volt talán ebben Bereményi nemzedékének a mestere.)