A Jövő Művészetéért Alapítvány 2020. évi zenekritika-pályázatának díjnyertes szövege. (A pályázatról bővebben itt.)

Az utóbbi időszakban két olyan előadás online közvetítésére is sor került a Zeneakadémia oldalán, amelynek program-összeállítása egy-egy szimfonikus költemény mellett Debussy A tenger című kompozícióját tartalmazta. A zeneszerzőt egyrészt saját emlékképei, másrészt neves festőművészek alkotásai inspirálták, és így, a tenger-tematika szubjektív benyomásokon alapuló zenei megvalósításaként a kompozíció teret ad előadó és befogadó egyéni asszociációi számára, tehát egyfajta értelmezési szabadságot hordoz magában. Vajon az interpretáció felfogásmódja és a koncert egyéb tényezői – különösen a műsorösszeállítás – jelentős szerepet játszanak-e a hallgató műértelmezésében?

A június 12-én közvetített koncerten, az Óbudai Danubia Zenekar tolmácsolásában elsőként Sibelius A tengeri nimfák (op.73) című szimfonikus költeménye hangzott el. Az együttes élén ezúttal Ricardo Casero, a spanyol Orquesta Reino de Aragón művészeti vezetője állt. Interpretációjuk kétségkívül tükrözte Sibelius valódi, a zenei anyagból egyértelműen kiolvasható szándékát, a tenger mozgásában rejlő hatalmas energia sajátos zenei ábrázolását, így a mű méltóságteljes, grandiózus voltának kihangsúlyozását tűzték ki célul. Emellett a címben eredetileg nem szereplő mitikus lények is szerephez juthattak, hiszen a nimfákhoz társítható jellegzetes motívumok – áttörve az egységes, tömör zenekari szöveten – egzakt módon szólaltak meg. Az előadás a darab struktúrájában rejlő folyamatos fokozódás beteljesedéseként elérkező tetőponttal elemeire bontotta Sibelius tengerábrázolását, sőt, magát a zenei teret, ami a soron következő Debussy-műben egy egészen más jellegű tengerkép kialakítását vonta maga után – minden hasonlóság ellenére.

A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának koncertjén az együttes karmestere, Ménesi Gergely vezényelt, műsoruk pedig hasonló felépítéssel rendelkezett: a június 26-ai közvetítést egy népszerű Debussy-kompozíció, az Egy faun délutánja című szimfonikus költemény nyitotta. A műfaj és a mitologikus alak zenei megjelenítése is közös vonás A tengeri nimfákkal, mégis, a két előadás másra helyezte a hangsúlyt, ami a kompozíciók programjának és tematikájának különbözősége mellett alighanem az interpretációk felfogásmódjával is magyarázható. A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara ugyanis mindvégig az apró részletek alapos kimunkálására, a megfelelő arányok megteremtésére, legfőképp pedig a Mallarmé-szöveghez hű atmoszféra kialakítására összpontosított. Ezáltal a Debussy-művek jellegzetes hangzásvilágát könnyedén megteremtették, ugyanakkor a darab felépítéséből következő dramaturgia háttérbe szorult, így az Egy faun délutánja a francia címében szereplő prelűd kifejezés eredeti – bevezető és közegteremtő – funkcióját töltötte be. Ebben az összefüggésben a soron következő La mer szinte követelte a struktúrájában rejlő zenei folyamat kibontakoztatását.

Noha a két program-összeállítás koncepciója voltaképpen azonos, az esteket nyitó művek mégis egészen más kontextusba helyezték Debussy 1905-ös, három tételes művét: a kompozíció sajátos kettősségét mutatták meg, így a hallgató benyomásának kialakulásában is meghatározó szerepet töltöttek be. Az Óbudai Danubia Zenekar műértelmezésének középpontjában ugyanis a statikusság állt; előadásuk során a hallgató a tenger távoli szemlélőjévé vált, a tételcímekben jelölt képeket pedig elemeikre bontva, impresszionista elképzelés szerint jelenítették meg. Az állókép-szerűség ugyanakkor mégis egészérzetet hozott létre a három tétel során, amiben fontos szerepet játszott a teljes darabon átívelő, áttetsző, kissé visszafogott hangszín. Ezzel szemben a másik interpretáció – ahogy ezt az előzmény is sugallta – inkább a tételek struktúrájából adódó drámai folyamat kibontakoztatását helyezte előtérbe: a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának játéka közben mind az előadó, mind a befogadó a történések aktív résztvevője lehetett, ami szélsőséges tengerábrázolással egybekötött, a tételeket külön-külön kezelő dramaturgiához vezetett. Ehhez szükséges volt a zenei tényezők – legfőképp a dinamika – spektrumának kiszélesítése, továbbá olyan tömör, erőteljes hangszín kialakítása, ami Debussy műveire kevéssé jellemző. 

Debussy koncepciója mindkét felfogásmódot magában hordozza, hiszen a szubjektív benyomásokon alapuló tengerábrázoláshoz a zenei anyag megfontolt, alaposan átgondolt elrendezése társul. Míg Sibelius szimfonikus költeményének intenzivitásából a tételcímek állókép-szerű bemutatása következett, addig az Egy faun délutánja után megszülető La Mer – koncepció inkább a zenei szerkezet lehetőségeinek kiaknázását helyezte előtérbe, így az első interpretáció voltaképpen impresszionista, a második pedig XIX. századi, romantikus illusztráció zenei megfelelője. Természetesen ennek a benyomásnak a kialakulásában az előadás által létrehozott közeg mellett az egyén asszociációi is meghatározó tényezőként szolgálnak, s mivel a komponista alapvetően saját intuíciói alapján formálta meg a tematikus-motivikus anyagot, így az interpretáció objektív megítélése helyett elsősorban az a fontos, hogy a hallgató értelmezési szabadságának tükrében mi A tenger, és mi az, ami mögötte van.

 


Németh Kira Gabriella, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának és az Országút című kétheti lap támogatásával, a Jövő Művészetéért Alapítvány által indított zenekritika-író pályázatának első helyezettje.