vers
Mit gondolt a költő? 5. – Fellinger Károly: Törött korsóval
Ami Balassinál már lehetetlen, az egy kortársnál megvalósulhat. A magyarórák klasszikus, szállóigévé vált kérdésére sorozatunkban maga az alkotó felel. Persze csak azután, hogy az olvasó is gondolt valamit, ami semmivel sem kevésbé fontos...
Mit gondolt a költő? – Murányi Zita
Ami Balassinál már lehetetlen, az egy kortársnál megvalósulhat. A magyarórák klasszikus, szállóigévé vált kérdésére sorozatunkban maga az alkotó felel. Persze csak azután, hogy az olvasó is gondolt valamit, ami semmivel sem kevésbé fontos...
Szemgödörnyi tenger – Murányi Zita versei
A hétköznap egy-egy momentumából felfeslő belső, lelki rétegek, asszociációs síkok rendeződnek a költőnő belső, saját világán túlmutató képekké.
Újesztendei gondolatok – Csokonai Vitéz Mihály verse
Csokonai Vitéz Mihály örökérvényű gondolataival kívánunk boldog új évet minden kedves irodalomszerető olvasónknak!
Ébredező nő – Hegedüs Kata versei
Ezek a költemények valóban nőversek. Sőt, női versek, ám férfiak számára is ajánlottak, hiszen feltárják a (költő)nő sajátos viszonyát a környezettel, a külvilággal, amelynek epicentrumában létezik, mint érzékeny egzisztencia.
A tétel – Fellinger Károly versei
A népmesék mostba emelt motívumaitól Pitagorasz babgyűlöletéig: a költő verseiben a világ dolgai egyszerre vannak az emelkedett magasságokban és legföldhözragadtabban a talajon.
Nagyapám a küszöbön áll
A parasztság kirablása, a TSZ-esítés volt a múlt rendszer egyik legmeghatározóbb cselekedete. Ennek egyetlen, markáns képét vetíti elénk a költő repetitív prózaversében.
Hőség – Bakonyi István versei
Képek a nyárból. Ahogyan a prizma bontja a fényt, akár egyetlen fénysugarat, úgy bontja a szerző ezekben a költeményekben az egyes impressziókat, egyetlen pillanatba férő élményt színekre.
Viszlát – Szeder H. Réka versei
Vacog a csipkés óceán széle, írja a szerző, egy részletében idézve meg az egészet, a hatalmasat. Élet- és környezettöredékek kavarognak egy zaklatott belsőt feltárva a, és csak sejtetve a láthatatlan, rendezett élet burkát.
1956, Fehérvár – Zsille Gábor versei
A szemtanút, költőtársát, Bella István idézi meg két versében a költő, emléket állítva '56 székesfehérvári hősein keresztül az összes forradalmárnak.
a korzó alkonyatkor – Radnai István versei
A költő istenes verseiben különleges a transzcendens létérzés folytonos jelenléte minden rácsodálkozásban és apró, köznapi élményben egyaránt.
A vírus – Ágh István verse
Elhunyt Ágh István Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Nemzet Művésze, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, október 19-én. Halálával a magyar irodalom egyik legáthatóbb lírai hangja némult el. Lapunkban publikált versével emlékezünk rá.
Hantoknak hullámzik ‒ Acsai Roland verse
Sinka István, a jeles erdélyi, nagyszalontai születésű költő, író emléke előtt tiszteleg a szerző.
Finta Éva két verse
A Kárpátaljai, Beregszászi születésű, Sárospatakon élő költő verseiben főszereplő az ember és viszonya ahhoz, amiben született, amibe jutott: akár a társadalmi, akár a földrajzi tájhoz.
Íme, hát a vers – Lázár Balázs két költeménye
A Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyen az Országút különdíját kapta a költő, akinek két, a megmérettetésen szereplő művét olvashatják.
Köldökzsinór – Fellinger Károly verse
A felvidéki költő versében megható, mégis realista ábrázolását adja a szülői szeretetnek és ragaszkodásnak.
Szent István királyhoz
A XVIII. század ma kevéssé ismert, de de korántsem jelentéktelen jezsuita költőjének versével emlékezünk államalapításunkra, és államalapítónkra.
Homo ludens – Bauman Beatrix Bianka versei
A szekszárdi születésű fiatal költőnő korát meghazudtolóan markáns versei világának – világunknak – egyszerre mikro és makrovetületeit mutatják, már-már elidegenedettséget éreztető részletességgel és elfogulatlanul.
Városmajori séta Tóth Erzsébettel – Lajtos Nóra verse
Krisztinaváros, nyár, késő délután, két nő sétál a Városmajorban. A hangulat Krúdys is lehetne, mégsem az: talányok és kételyek úsznak az idillben.
Fedélközben – Zentai Adél két verse
A költőnő jól ismeri a közeget, a jól kereső, aktív középosztály gondjait, belső problémáit. Ebben a két versében is ezeket közelíti meg, különböző irányokból.
Képeslap – Nyilas Atilla verse
A múlt darabkái olyan anzixok, amelyek könnyet csalnak a szembe, még ha boldog emléket idéznek is. Régi szerelem, régi strandon: a vers mégis arról szól, mi nem történt.
Ha visszalophatnám – Oláh András versei
A költő verseiben a múlt nosztalgikus vagy éppen tragikus világa jelenik meg, mégpedig személyes múlt. A versek úgy kerülnek elénk, mint egy magánmitológia töredékei.
térségi kötelék – Hegedűs Gyöngyi versciklusa
Ezek a versek Krisztus urunk mennybemenetelében és utána mutatják meg a személyes hollét egybecsengését a közvetlen transzcendenssel: elemelkedés, miközben a kapaszkodó köznapok nem vesztik súlyukat.