Hantoknak hullámzik
Sinka István emlékének ajánlva
Hol már csak a dűlők
futottak a porban,
az a tanya ott állt,
az a tanya hol van?
Dédapám tanyáját
elnyelték a hantok,
ott már nem hallhatsz mást,
csak pár bíbic-hangot.
Elnyelték az ólat,
elnyelték a konyhát,
elnyeltek sok boldog
és szomorú órát.
Kukoricaszárak
dőlnek erre-arra,
egy lapulevélen
csillog a múlt napja.
Béreslegény indul
száz év távlatából,
és egy érett szilvát
leszakít az ágról.
A puszta közepén
állt a régi tanya.
Délibáb csak ma már,
kék ég az ablaka.
Már minden lakója
eltűnt régen innen.
Képeik peregnek,
mint egy némafilmen.
Láthatatlan kakas
hallhatatlan rikolt
hajnalban az égre:
ki az élő, ki holt?
Csirke sem kapirgál
csillagrendszerében,
tollai ezüstje
elveszett az éjben.
Hantoknak hullámzik
már csak óceánja ‒
átfut rajta a szél
barázdákat szántva.
Nyitókép: Kő Pál szobra (forrás: Wikimedia Commons)
