Caesarral felesel felesége
Tiétek a város, a piactér és a haszna,
a meghódított tájak, asszonyok,
karcsú bokájú nimfák és szűzi testű ifjak,
az agora, a vérmocsok a csatákban,
a dicsőség, nagy kelyhekben gazdag borok.
Megannyi áldozat térdel elétek
templomokban s az utca porában.
Megadja magát szépség, gyöngédség és a jóság,
éljenzések a diadalívek s a pálmalevelek alatt.
Tiétek a szabadság, a vágyakban az anyag.
Nődet unnád, gyermeked elpimaszodna,
hasznodra rossz rokon veselkedik,
homlokod ráncolván: mind behódol,
nem mernek eljutni az öklödig.
Letarolt tájak, síró asszonyok földjein át
kergetitek a hírnév zálogát,
mint apám, Lucius Cornelius Cinna.
Ti hadvezérek, politikusok, consulok,
egymással hadban, mit mondtok Corneliának
s gyermekünknek, a kicsiny Iuliának,
mire való végtelen hatalmatok?
Jánosi Zolinak
Ott, ahol Te laksz,
nyírségi szél szántja a homokot.
Akác harcol, el ne vigye a tájat.
Te is a Táj vagy.
Szervesülsz, mint a költők bujdosása.
Az embertenger leszokott
a Miatyánkról, a szívhangról, a csendről.
Elméje semmit sem üzen,
csak zakatol. Rosszak a szellem vonatai,
csikorogva remegnek, kocognak
a talpfák fogai,
magukra maradnak a régiók.
Mint Ratkó Jóska.
Itt száguld velünk,
ebben a kísérleti időben
költőszelleme,
de Te oltalmazásra születtél!
Kis hazánk emlékező cölöpeit
rendre elménkbe kalapálod.
Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán by Copilot
