vers
Badacsony Balladája – Kókai János verse
És keressük az igazságot
A költészet napja hagyományosan egyik legnagyobb költőnk, József Attila születésnapja. Száz évvel ezelőtt az igazságkeresésről írt versével emlékezünk meg róla.
Csoda-magyar – Bodosi György verse
A hullámok természetéről – Kégl Ildikó verse
Határok – Tibély Orsolya két verse
Ártatlanság köntösében... – Vörösmarty Mihály újévi verse
Köszöntjük a költővel együtt minden kedves olvasónkat az új év, 2024 beköszöntével!
Karácsonkor – Petőfi Sándor verse
2023 utolsó hétfője egyúttal a bicentenáriumi Petőfi-hétfőink végetérte is, pont karácsony első napján. Stílszerűen a költő karácsonyi versével köszönünk el.
lettél test mindörökké – Sajgó Szabolcs verse
A téli esték – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. December van, karácsony közeleg, e vers pedig megidézi nekünk a korabeli telek hangulatát.
Ki gondolná, ki mondaná... – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a versben a költő rácsodálkozik, hogy a halállal teli, kopár csatamező micsoda ellentétben áll a harcok múltán kizöldült, békés tájjal.
Pacsirtaszót hallok megint – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. E költeményben a harcok szünetében felhangzó pacsirtaszó idézi fel benne a szerelem és költészet békéjét.
Bizony mondom, hogy győz most a magyar...
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. 1849-ben született a vers. Petőfi bizakodik, mert végre, úgy véli, egy akaraton van a nemzet.
Darázsfészek – Lajtos Nóra verse
Lenkei százada – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a versében Lenkey kapitányról és huszárszázadáról emlékezik meg, egyértelmű állásfoglalással.
Az ajtók záródnak – Luzsicza István versei
A királyokhoz – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Mint tudjuk, Petőfi nem volt az a kimondott monarchista. Ezen versével ezt kendőzetlenül tárja mindenki, különösen a királyok elé.
A ledőlt szobor – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a művében tettre buzdít, ledőlt, mocsárba hullt, egykor magasztos szoborhoz hasonlítva az országot, melyet régi fényébe, helyére viszaállítani kell.
Máriafürdői elégia – Végh Attila verse és fotói
A József Attila-díjas, nemrég Arany János-díjban részesült költő az íráson túl aktív és sikeres természetfotós és -filmes is. Most publikált versét saját képeivel együtt adjuk közre.
A rab oroszlán – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. A vers szimbolikája nem szorul magyarázatra, már csak azért sem, mert ez a költő egyik legismertebb műve. De talán nem árt újra olvasni – minden időkben.
Adorján Boldizsárhoz – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Barátjához címzett versében az írásnak, a költészet gyakorlásának mindenek felett valóságát hangoztatja, hogy a költő elnémulására indok nem lehet.
Fölszedtem sátorfám... – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a költeményében a szülői házból való elindulásról ír és megérkezésről oda.
Homér és Oszián – Petőfi Sándor verse
A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Világos és sötét, melyben mégis egy közös, hogy örök érték, amely ellenáll a századok múlásának, Homéroszt és Ossziánt idézi meg a harmadik halhatatlan.
a srácok, vizek napfényben, komoly hallgatás
A győri születésű, Nagybajcson élő költő ebben a verskompozíciójában is a fiatalkor varázslatos, elmúlt, ám jelenbe fonódó világáról ír.