vers

Csempebéke – Bukovenszki-Nagy Eszter versei
A szerző az Izmos nyelvű költők csoport tagja. Verseire egy különös, tapasztalatoktól tépázott naiv szemlélet jellemző, egyszerű motívumokból induló, az asszociációk mentén terebélyesedő, expresszív feltárulkozás.

Nincsenek rá – Makó Ágnes verse
Az alkotó az Izmos nyelvű költők csoport tagja. Versében tényszerű megállapításokból épül a dráma: a halál felé tartás, a tehetetlenség különböző árnyalatainak drámája. Markáns versbeszédében átértékelődik az egyszerű leírás, mintegy magasabb szintre lép.

Hosszú kések az éjszakák – Tibély Orsolya versei
Az Izmos nyelvű költők csoportból Tibély Orsolya neoavantgárd alapokon nyugvó (pontosabban korántsem nyugvó, nagyon is egzaltált alkotói világmegélésről tanúskodó) verseit olvashatják.

Birtokviszony – Lesitóth Csaba versei
A szerző az Izmos nyelvű költők csoport tagja. Itt közölt verseiben első sorba kerül a látvány, az érzékelés és – a felfogás esetlegessége és különbözősége, ami a költeményeket feszültté, mintegy kényelmetlen tényekké teszi.

Napi hírek – Mezey Katalin versei
A költőnő jól ismeri a világunkat, színét és fonákját éles szemmel figyeli meg: három verse egy valódi emlék, igaz pillanat lenyomata és egy hazug háborús bűn között – jókívánság, a cinizmus árnyékától is mentesen, és legalább annyira a ma oly jellemző, rezisztens közönytől.

Versünnep – Lajtos Nóra verse
Lajtos Nóra nagy elődökre utaló, félig komoly, patetikus, félig önironikus verse a poétai hivatás sajátos megközelítése – a magyar költészet napja apropóján.

Mohácsot lejátszani újra – Lackfi János verse

Kalapcsík – Nyilas Atilla verse

Két átkelés – Farkas Gábor verse

Fehérvári séta – Bakonyi István versjegyzetei

Kentaur – Gulisio Tímea versei

Az öröm szavai – Bodosi György versei
Illyés Gyula írta a száz éve született pécselyi költő első kötetét ajánlva: ,,...olvassák el őket, egybevetve a legtöbbet emlegetettek termésével, s bólintsanak, mint én, örömmel: buzdító versenytárs." Verseivel emlékezünk rá.

Azóta keresem – Radnai István versei

Rendhagyó irodalomóra – Turczi István verse

Gondolatok a konyhában – Lázár Balázs gasztroverse

Nők egymásról – Borsányi Katinka versei

Atlantiszgyepű – Payer Imre versei

Akár egy régi ismerős

Kisállatok élete – Gulisio Tímea versei
Sünök, patkányok. Életük darabkái a költőnő verseiben legalább annyira szólnak rólunk, emberekről, mint róluk, mély empátiával, bár egyfajta, elsőre ridegnek tűnő objektivitással, ami egyszerre alkalmat ad a nagyobb rálátásra, és fura mód közelebb is hozza kicsiny társainkat ebben a Földi életben.

Búcsu az ó-évtől – Császár Ferenc verse
Napjainkban keveset emlegetett és kevesek által ismert költőnk Kolgyári Császár Ferenc (1807–1858), a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, aki jogtudós, író, műfordító is volt. Így búcsúztatta az óévet 1855-ben.

Színeváltozás – Nyilas Atilla verse

Harmadik vonat – Filip Tamás versei

Márai Nápolyban – Both Balázs versei
A soproni költő három versében három embert idéz meg, Padre Piót, saját édesapját és Márai Sándort, érzékletes képekkel, lírai személyességgel.