Szépirodalom

Apollinaire után – Gergely Ágnes versei
Apollinaire után – Gergely Ágnes versei

Gergely Ágnes endrődi születésű, Kossuth-díjas költőnk, aki nagy szerencsénkre túlélte a holokausztot, idén október 5-én tölti be kilencvenedik évét. Két versével köszöntjük.

Zsákutcákkal körbevett útkereszteződés
Losonczy Attila
Zsákutcákkal körbevett útkereszteződés
Nem mindennapi olvasmányélmény Csikós Attila legutóbbi regénye. Az Öszvér két éjszaka alatt, egyetlen helyszínen, napjainkban játszódik, egy meg nem nevezett nyugat-magyarországi városban.
A lófogú angol
Nagy Koppány Zsolt
A lófogú angol

Először is: az én fogsorom is elég ronda, kiharapom a pókot a sarokból úgyszólván, ez egyébként mostanában amúgy is divat. Tehát minden lófogú angolnak üzenem, hogy nem a gúnyolódók kívülállásával, hanem az együtt szenvedők bévül-levésével adtam a címet.

visszasíró – Oláh András versei
visszasíró – Oláh András versei
A Hajdúnánáson született szerző érett, mély élettapasztalatból fakadó költői „reakciói” ezek a nagyon személyes, múltat és jelent átívelő versei, melyeknek hangulatát mutatja ez a két sor is: „levelek hullnak szerteszét / az ősz bágyadtan ténfereg”
Egy őrző napjainkban
Bakonyi István
Egy őrző napjainkban
L. Simon László nyelvezete, stílusa a magyar esszé legjobb hagyományait idézi fel. Magyarul szól, beszél, ír és gondolkodik. S ez sem csekélység! A megőrzés kultúrája című kötetét ajánljuk az olvasók figyelmébe.
A rab oroszlán – Petőfi Sándor verse
Petőfi Sándor
A rab oroszlán – Petőfi Sándor verse

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. A vers szimbolikája nem szorul magyarázatra, már csak azért sem, mert ez a költő egyik legismertebb műve. De talán nem árt újra olvasni – minden időkben.

A sarokházat már nem bírtam megenni
Rónai Balázs Zoltán
A sarokházat már nem bírtam megenni

Némileg pironkodva ismerem be, hogy cukrászdatúrán még nem voltam ennek előtte. Sőt, eszembe sem jutott, hogy ilyesmi létezhet. Pedig igen, ráadásul amelyiken részt vennem adatott Tatabányán, az ilyesféle vándorlások között különlegesség.

Magyar szó a színpadon Kárpátalján
Lőrincz P. Gabriella
Magyar szó a színpadon Kárpátalján

Harmincéves a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Három évtizede szólnak színészei magyarul az ottani magyarokhoz, minden kezdeti nyomorúságos körülmény ellenére.

Éva színei
Lőrincz P. Gabriella
Éva színei

Ha a végével kezdünk, a Tragédia akkor is tragédia. Hiszen csak álom volt. Tünemény, lehetőség, Éva pedig várandós. Gyermeket fog szülni, vagyis van folytatás. Miféle lesz a folytatás? Van terv, vagy valójában nincs?

Az idő győzi le
Pásztor Péter
Az idő győzi le

Az ember tragédiája fogadtatásának, afféle „süketek párbeszédé”-nek különös, mégis megvilágító útjairól beszélgettünk a debreceni irodalomtörténésszel, S. Varga Pál akadémikussal.

Az irodalom csupa titok maradt
Navarrai Mészáros Márton
Az irodalom csupa titok maradt

Nem ragaszkodom a rímes versekhez, de szeretem, ha egy versnek formája van – mondja Gergely Ágnes, Kossuth-díjas költő, műfordító, aki október 5-én ünnepli kilencvenedik születésnapját.

Adorján Boldizsárhoz – Petőfi Sándor verse
Petőfi Sándor
Adorján Boldizsárhoz – Petőfi Sándor verse

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Barátjához címzett versében az írásnak, a költészet gyakorlásának mindenek felett valóságát hangoztatja, hogy a költő elnémulására indok nem lehet.

Imre és a nők
Zsille Gábor
Imre és a nők

Madách Imre nem tartozott a féktelen étvágyú nőcsábászok közé: barátai inkább visszahúzódó, bátortalan ifjúnak tartották. Pedig életvidám, a világra kíváncsi, sportolni és játszani szerető fiúként indult az életnek, ám a sors egymást követő csapásai megtörték.

Menedék
Zelnik József
Menedék
Tanuld az élet szelíd eleganciáját, és akkor ura leszel a világosnak, minden zavaros technikán – akár géntechnológián – minden mesterséges „intelligencián” túl, így majd te öröklöd a földet.
Hangot ad a kimondhatatlannak
Rónai Balázs Zoltán
Hangot ad a kimondhatatlannak

Norvég író, Jon Fosse kapta a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.

Vers a mesterséges intelligenciához, ’90-ből
Vass Tibor
Vers a mesterséges intelligenciához, ’90-ből
A hernádkaki és miskolci kötődésű alkotó versei jellemzően az alanyi és a közéleti lírát képviselik egyszerre, mint ebben a rendszerváltáskori élményt leíró opuszban is.
Homéroszi derű, mérnöki megtervezettség
Szerényi Gábor
Homéroszi derű, mérnöki megtervezettség

A formálódó ifjúi lélek küzd az élettel, a sorssal. 1929-ben mindössze pár hónapig járt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ám más impulzusokra vágyott, s inkább egy barátjával a francia Riviérára indult vándorútra. – Borsos Miklós archaikus, lucidus játékossága.

A mulandóság stációi
Péntek Imre
A mulandóság stációi
A halál közelében mindenki filozófussá válik. Szeretné megérteni a végességet. Ami kezdettől fogva ott van a legbensőnkben, csak nem merjük megszólítani. A kezdet és a vég. A kezdet természetes, a világra kívánkozás, a lényszerűség nem kíván magyarázatot.
Fölszedtem sátorfám... – Petőfi Sándor verse
Petőfi Sándor
Fölszedtem sátorfám... – Petőfi Sándor verse

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a költeményében a szülői házból való elindulásról ír és megérkezésről oda.

A túlvilági radiátor
Bucsy Balázs
A túlvilági radiátor
A Kossuth utcáról próbáltam ráfordulni a Fő útra és a pirosnál elhúztam a kocsisor mellett, ez életem utolsó emléke. Nem, talán az utolsó előtti, mert még a zöldre váltó lámpát is láttam mosolyogva, ezt bizony jól kiszámoltam.
Homér és Oszián – Petőfi Sándor verse
Petőfi Sándor
Homér és Oszián – Petőfi Sándor verse

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Világos és sötét, melyben mégis egy közös, hogy örök érték, amely ellenáll a századok múlásának, Homéroszt és Ossziánt idézi meg a harmadik halhatatlan.

a srácok, vizek napfényben, komoly hallgatás
Sütő Csaba András
a srácok, vizek napfényben, komoly hallgatás

A győri születésű, Nagybajcson élő költő ebben a verskompozíciójában is a fiatalkor varázslatos, elmúlt, ám jelenbe fonódó világáról ír.

Naponta megküzd a világgal
Lukáts János
Naponta megküzd a világgal

Hetven év / Jó, ha ép – Arany János szavai ezek, amelyeket 1881-ben, hatvannégy éves korában vetett papírra. Kaiser László ugyanezt a tényt (némiképp) más módon fejezi ki. Hetven év – hetven vers.