Sokan reménykedtünk abban – valljuk be: kissé tán telhetetlenül –, hátha mégis három magyar Nobel-díjasunk lesz az idén, és szorgalmasan drukkoltunk, ki Krasznahorkai Lászlónak, ki Nádas Péternek, ki mindkettőjüknek. De maradt a kettő, ami szintén hatalmas büszkeség. Idén ugyanis az Alfred Nobel, a dinamit világhírű feltalálója által alapított, és napjainkra a világ legnagyobb elismerésének számító díjat a norvég Jon Fosse író vehette át.
,,Olyan innovatív színdarabokért és prózáért kapja, amelyek hangot adnak a kimondhatatlannak" – mondta a szerzőt bemutató Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára Stockholmban, a Svéd Akadémia döntését indokolva.
Anders Olsson, az irodalmi Nobel-bizottság elnöke az író nobelprize.org honlapon olvasható életrajzában így fogalmaz: „Jon Olav Fosse gazdag, nynorsk nyelven írott életműve sokféle műfajt ölel fel a színdaraboktól és regényektől, a versesköteteken, esszéken át a gyerekkönyvekig.” A kortárs norvég és a világirodalom egyik legjelentősebb alakját sokan a mai Ibsenként emlegetik. Műveit több mint negyven nyelvre fordították le, nem egy kötete olvasható magyarul is, például a Trilógia (Álmatlanság, Olav álma, Esti dal) és a Szeptológia, valamint színművei (Valaki jön majd) is elérhetőek nyelvünkön.
Az író 1959-ben született Haugesundban, Norvégia nyugati partvidékén. 1983-ban debütált Raudt, svart című regényével, ez már számos vonatkozásban magában hordozta későbbi munkásságának alapjait. Ő a negyedik a norvég írók közül, aki az irodalmi Nobel-díjig eljutott, bár a legutóbbi díjazott, Sigrid Undset 1928-as elismerése már csaknem egy évszázada történt. Szurkoljunk, és bízzunk benne, hogy nekünk, magyaroknak nem kell ennyit várnunk a magunk második „irodalmi Nobelére”!
