Nem mindennapi olvasmányélmény Csikós Attila legutóbbi regénye.

Az Öszvér két éjszaka alatt, egyetlen helyszínen, napjainkban játszódik, egy meg nem nevezett nyugat-magyarországi városban. A főhős egy titkos szerelmi kaland reményében tér vissza hamis ürüggyel szülővárosába, hogy bepótoljon egy harminc évvel korábban elmulasztott lehetőséget. Ám a kiruccanás nem várt fejleményeket hoz.

A főszereplő (és egyben címszereplő) Barna, akinek másik keresztneve Iván, és a gúnyneve Öszvér, ötvenes éveinek elején járó, életközépi válsággal gyötrődő férfi, aki vergődik a megalkuvásokkal terhelt jelenében, kilátástalannak tűnő jövővel. Miközben „sebesvonati tempóval haladt a múltja felé”, fokozatosan kibontakozik Barna/Iván és a többi karakter története, részben a párbeszédek, részben a belső monológok révén.

„Gyerekkorában szeretett vonattal utazni. Akkoriban sok mindent szeretett, amit ötvenévesen már megvetett és rühellt, de nem tudta eldönteni, hogy azért-e, mert akkor nem volt az életről semmi tapasztalata, vagy azért, mert bizonyos dolgokról, például egynémely könyvről, gesztusról és gondolatról kiderült, hogy eleve hamisak, vagy lejárt a szavatosságuk, mint egy rossz párizsinak.”

Barna/Iván öszvér mivolta a sehová sem tartozásával fejeződik ki. Bár látszólag könnyedén kapcsolatot teremt mind a saját, mind pedig a fiatalabb generációval, mégis lélekben kívülálló marad. Világnézetileg sem „vall színt”, kínosan ügyel a politikai semlegességére. Megfelelési kényszere uralja az életét, ez okból képtelen saját, őszinte véleményt kinyilvánítani.
„Fájt, hogy érthetetlen maradt. Hogy egykori évfolyamtársai, akikkel minden Műegyetem körüli kocsmában berúgtak annak idején, most értetlenül és kissé lenézően bámulnak rá aranykeretes szemüvegük mögül, minduntalan félbeszakítják, lehurrogják, és kioktatóan elhadarják saját, kissé szögletes, de kétségkívül világos véleményüket. Az ilyen esetek után szégyellte magát, dühös és elkeseredett volt, de pár nap múlva, lecsillapodva inkább elhatározta, hogy azontúl valóban kívül marad minden vitán.”

Az Öszvér különleges műfajkoktélt vegyít össze: egyszerre nemzedékregény, családregény, (anti)fejlődésregény, társadalmi regény, emellett ötvöződik a krimivel, illetve az erotikus thrillerrel is. A főszereplő igazi tragédiája, hogy nem válik tragikus hőssé, a katarzis elmaradása okozza az igazi katarzist. És feloldozás sincs, csupán lezárás. E tekintetben Csikós regénye hasonlóságot mutat Békés Pál remekművével, A bűntárssal.

Az események sodrásában központi szerepet játszanak az alkoholos italok, részben vágyfokozóként, részben státuszszimbólumként, de hamar kiviláglik, az ital többnyire generációs fájdalomcsillapító az átörökített, ki nem beszélt traumákra.

A karakterek, az „öszvérségét” levetkőzni próbáló Barna/Iván, az őt patronáló, egyben kihasználó örök opportunista Béla, valamint Anikó, a szerető figurája egytől egyig hitelesek, életszagúak, koherensek a cselekménnyel.

Csikós írói erényeit tükrözi továbbá szövegalkotásának profizmusa. A regény számos mondata amellett, hogy önálló aforizmákként is megállnák helyüket, többszöri újraolvasásra ösztönzik az olvasót.

Az Öszvér egy bátor, őszinte könyv. Bátran feszegeti a közéleti tabutémákat, anélkül, hogy didaktikussá válna. Emellett kendőzetlenül kivesézi az átlagember hétköznapi gyávaságait, a cinkos vagy éppen cinikus félrenézéseit, amelyek a mindenkori politikai hatalomnak kedveznek, és lehetővé teszik, hogy a zárt ajtók mögötti bűnök rejtve maradjanak. Barna/Iván sodródása a múlttól való menekülés drámája a tagadás és a hazugság útján, amelynek végkifejlete a teljes elaljasulás, kiüresedés.

E történetben a fény az alagút végén csupán sanda illúzió, valójában a zseblámpa visszatükröződése a zsákutca falán.
Csikós műve sötét tónusú korrajz, egyben látlelet, néhol delíriumszerű látomásként hat (vö. Malcolm Lowry: Vulkán alatt). Élménye azonban sokáig velünk marad, akárcsak a minőségi borok vagy whiskyk ízei.

 

Csikós Attila: Öszvér, Cser Könyvkiadó, Budapest, 2022, 271 oldal