Gazdátlan bánatom elszabadult a bolt előtt, ahol kikötöttem; mire visszatértem a vásárlásból, úgy éreztem, minden bajom oda már. Féktelen öröm öntött el. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

A közismerten reneszánsz egyéniség, Bánffy Miklós életművéből Szász László könyve a legértékesebbnek, legmaradandóbbnak mondott szeletet, az íróit vizsgálja.

De hát itt mi a fenét érdemes konzerválni?, kérdezte egyszer Bánffy Miklós fiatal írótársától. Az anekdotagyűjtő itt közölt adalékait mindenképpen.

Úgy tűnik, amikor anya virágot tesz a síromra, akkor egy kicsit könnyebb neki, mert úgy gondolja, hogy adott valamit. Biztosan jót tesz neki, hogy adja a virágokat. Meglehet, ez nyugtatja meg. Mellette vagyok, mondhatni egész nap, de mégsem értem, amit tesz. 

Áldozunk azért, amit szeretnénk. Előfordul, hogy meg is ígérik. Kérdés, mi van a mézesmadzag végén: piros cipő vagy hatalom?

Közel harmincezer kötettel rendelkezik, s bár elsősorban a fantasztikus irodalom érdekli, polcain és dobozaiban megtalálhatók az ifjúsági kiadványoktól a különféle sorozatokon át szépirodalmi alkotások könyvei is. Bartus Zsolt gyűjteménye századokon ível át.

Hamvas Béla születésének 125. évfordulójára emlékeztek meg a balatonfüredi Hamvas Napokon. A kétnapos rendezvényre minden év tavaszán kerítenek sort, hogy tisztelegjenek kiváló írónk és az általa képviselt szellemiség előtt.

„Tüzesen süt le a nyári nap sugára
az Örs vezér terén álló IKEA-ra.
Felesleges dolog sütnie oly nagyon,
mert az IKEA-nak légkondija vagyon.”

Orbán János Dénes székely vicceket ír: hát maga megbolondult, megbolondult – tehetnénk fel a kérdést –, hogy erre adja magát? Olyan lett, mint Sántha, aki meglett ember létére székely szavakat gyűjtöget, mikor fontosabb dolgokkal is foglalkozhatna?

Elhunyt Szkárosi Endre, a magyar avantgárd egyik legjelesebb képviselője. Pályatársa, barátja idézi fel több évtizedes közös múltjukat.

Mit tett a pandémia az élő irodalommal, hogyan változik Erdély, a Székelyföld? Ezekről, illetve a Kárpát-medencei Tehetséggondozóról, a magyar művészeti akadémiabéli levelező tagságáról, no meg legújabb könyvéről beszél Orbán János Dénes író, költő, irodalomszervező.

Szőlőhegyi elmélkedés arról, hogy az áthallás Ég és Föld között mindig jelen van, Liszt zenéjéről és Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnéről.

Háború idején a közösségi médiát lapozgatni még gyomorforgatóbb, mint amúgy. Nemcsak a sok félinformáció alapján kinyilatkoztatott és lelkes (igen, főleg ez a rendkívül zavaró: a lelkesség) okosság miatt, nemcsak a megváltoztatott profilképek Gonoszra lesújtó és őt azonmód megsemmisítő bunkóként való használata (igen, ez irónia).

„Az ember mindig versírással kezdi, csak valaki kigyógyul belőle.” Az idén Bella István-díjban részesült Lőrincz P. Gabriellával beszélgettünk költészetről, Istenről, határon innen és túl.

Vajon az egyre digitalizálódó világunkban mennyire maradhat meg a művészet az ember privilégiumának, ha a robotizáció már erre a területre is betört?

„Rómát látni és meghalni”, ismerjük mi is a mondást.
Több benne az igazság, mint azt mai, érzelgős utódok
elképzeljük. (Bár mostanában Róma fiai is Rómából el,
a tengereken túlra vágyakoznak ...)

„Levelet gépel a mindenható,
a költőre bízza, vigyázza
a teremtés kertjét, szője be
a vers hálójával a reménytelenséget”

Szinte közhelyszámba megy, hogy mai modern, rohanó világunkban szükség van az emberek lelkét ápoló alkotásokra, legyen az bármilyen művészeti ág, ez a könyv viszont ebből a szempontból minden várakozást felülmúl. Szikora József kötete, A dolgok ismerete a szerzőnek a Magyar Katolikus Rádióban elhangzott jegyzeteiből válogat.

Hetty Lange, az ügynökség vezetője alig látszott a Central Perkben, szinte észrevehetetlen volt, akár a helyzet komolysága. Kicsi volt, tekintélyét mintegy ellentételezve alacsony, mégis kerülte a feltűnést, bár a drámai pillanatokban mindig rávetült a fény.

Bármerre nézek, valamilyen formában mindenhonnan Petőfi Sándor kultusza tekint vissza. Van itt róla elnevezett utca meg tér, szülőház és múzeum, fordítóinak szentelt szoborpark és János Vitéz Látogatóközpont. A Kunság szívében jártam.

Aleksander Świętochowski (1849–1938) a századfordulót megelőző huszonöt és
az azt követő húsz év legkiemelkedőbb lengyel publicistája és jelentős prózaírója.
A cári birodalomhoz tartozó hajdani Lengyel Királyságban élő Świętochowski alább közölt írását az 1830/31-es szabadságharc tanulságainak évfordulós megidézése tette időszerűvé.

„A múló időben
egyszer majd elválik, mit is kereshettem,
s hogyan maradhatott leszúrva az ásó
kinn a fényes kertben. Ha majd a sötétség
elválik a fénytől égen és veremben.”

Átadta az idei kulturális középdíjakat Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár március 15. alkalmából.