(ítélet)
ebben a zúgó képzavarban
kifordított zsebekkel
fölfelé fordított tenyérrel
legtitkosabb titkaim
kacatokként a lábam előtt
és te
ítélőm
nálamnál is meztelenebbül
állsz szemközt
tárt karral
létem minden titkával
menny és pokol határán
az összerótt deszkákon
biztos lábbal e folyton süllyedésben
Ami hiányzik
szél jár a fák közt
s halkan megnyikordul az
erdei ajtó
*
vérvörös alkony
minden betelt és elmúlt
égnek az erdők
*
egyre kevesebb
az, ami hiányzik – de
az egyre jobban
(elmondhatatlan)
láttam
elmondhatatlan hajnalok
lassú tollászkodását
szikárrá vetkőzött szálfák
rácsozatán túl
foszladozó sötétségben
(meghívó)
jöjj el velem
nem tudom
merre megyek majd
az apostolok lován
hol szeretnek és honnan űznek el
de mindig lesz
két szavam közé
egy harmadik
s meleg leheletem a homlokodra
csak ne felejtsd a türelem virágait
(egysorosok)
lírai helyzetjelentés (1.)
lángol a lomb vörösen meg barnán izzik az ősz és
lírai helyzetjelentés (2.)
ó ezek az ólombányaszürke hétköznapok
szerelem
két önzés kioltja egymást
találkozás
két szabadság egymásba lelket lehel
gyász
elmentél és én lassú záporokkal elsirattalak
(hiányjel – 1.)
állok a ház előtt
a hideg szoba faláról
hull a penész
megüvegesedett a homály
a lepusztult bútorok nyekkenései
a takarítatlan sarkok
a levegőtlen levegő
életünk maradéka az edény alján
alélt legyek az ablakpárkányon
asztalomon halomban minden
jelentéktelenül
csak a lámpa ég
de az éjjel-nappal
én meg állok
állok a ház előtt
csontig ható nyirkos hiányban
és kint és bent is
szakad az eső
(negyvenévesen nem vagy már gyerek)
kilobbantak
összekoccanó szemüvegeink villámfényei
(profán)
megszoktam
így köszönnek rám a fák ha hátamon a széllel
a sínek között az estébe indulok
megszoktam
a vacsorakenyéren a címke magyar
és reggel én is így köszöntöm a napot
megszoktam
a fecskebeszédbe kedvesem hangjait ültetem el
mert itt lakom én
megszoktam
kilencvenháromezer négyzetkilométer föld a hazám
otthon vagyok asztalom kalodájában
s a kutyatejben fürdő árokparton is
megszoktam
enyém itt minden mit érzékszerveim befognak
és már nem érzem engem tartanak fogva itt
falak határok és saját érzékszerveim
